Sajttorta, a sötét oldal kedvéért

Ahogy látom feljönni a felhőket, úgy lüktet a fejem és mosolyogva szagolgatom kávéfőző híján az itt maradt kávés zacskót. 
A tortával kapcsolatban, ahogy vártam, P. csak szerényen megjegyezte a kanalazgatása közben: finom, finom, de tudod, hogy a világos sütiket jobban szeretem.
Tegnap voltak nálunk a szüleim, kölcsönösen megebédeltettük egymást. Olyan húslevest esetleg 10 év gyakorlás után tudok majd rittyenteni mint anyukám. Ez az alkalom sem lépett be a strigulázott próbák sorába, amúgy is, valami hazait egy hét után olyan jól esik enni.
Eldurrantottam megint a lyoni sertéssültet és megjegyeztem magamban (P. nem magában, hanem nekem mondta), hogy egy időre leszállok a témáról, de szerencsére, aki először kóstolta annak nagyon ízlett.
Tudom, hogy csúnya dolog a nyár közepén, a gyümölcsök fő szezonjában egy csokoládés akármivel kiszúrni a szemét a vendégeimnek, de mivel nem állt ott velem senki, hogy szónokoljon a szezonalitás mellett, önkényesen dönthettem a saját javamra.
Recept:
Alap:
80 g háztatási kekszmorzsa
1 evk kakaó
20 g apróra tört mogyoró, dió 
5 dkg vaj olvasztva

Massza:
200 g krémsajt
375 ml tejföl
3 evk nutella
2 evk cukor
2 tojás
Tetejére kevés darabos csokoládé, ahogy Nigella Lawson mondaná: "csoki pasztilla". 
Az elkészítése ugyanaz mint a világos, gyümölcsös testvér esetében.  
Még egy klisét eldurrogtatok, amit minden 10. kiállításmegnyitón hallani: Szerintem a képek magukért beszélnek!





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája