Le Café de Capucine

 Nem tudom hogyan ìrhatnàm meg ezt az èlmènyt, nem is igazàn èrtem. De le kell ìrnom, nem tudhatod kik jàrnak az utcàn. Ma ròttam utamat Debrecen utcàin, amikor egy ötvenes jòl szituàltnak tűnő nő utànam szòlt:  - Maga holocaust tùlèlő? Ès kiabàlàsba vàltott ahogy szòra sem mèltatva tovàbbmentem: Te rollerező zsidò! Hmm. Ez a màra feladott lecke ugye? Ezt hogy rakja valaki össze? Nem mentem vissza, pedig egy ilyen tuskòt jò lett volna a zsidò rolleremmel eltàngàlni amièrt van mersze a rosszindulatàval elrontani a màsik ismeretlen ember kedvèt. Aki nem àrtott neki csak ott merèszelt elmenni közterületen mint ő.  Ps. Reformàtus vagyok. Ha zsidò lennèk arra is büszke lennèk.  Negyed òràval kèsőbb beötlött a tökèletes vàlasz, persze nem megy csìpőből: Ezzel az utàlkozò szàjjal csòkolja meg az unokàjàt?

  Sziasztok! Tudjátok, Gyűrűk Ura... "mi lesz a màsodik reggelivel?" 😊  Nem vagyok a végletek embere, de próbálom betartani a szezonális és helyi alapanyagokból történő főzést. DE, mint kisgyerekes anyuka, nem tudom a banánt, mint lehetőséget kizárni teljesen az életünkből. Messziről is jön, haragos zölden szedik le, nap sem érleli, mégis szeretik a kölkök. Így hát kelletlenül megveszem neki, mert néha ha semmit sem akar enni, akkor talán ezt benyomja a kismajom. De ha ezt sem, akkor várunk várunk, hátha valamikor még meg akartja majd enni eltelik 3 nap és BUMM, ott ez a pöttyös, feketés, csöppet sem étvágygerjesztő darab a gyümölcsös tálban. Ha a rendszerváltás előtt születtél mint jómagam, mikor nem volt olyan mindennapi dolog ezt enni és betegeknek vitték a kórházba, ilyenkor kelletlenül megeszed, hogy ne menjen kárba, vagy turmixgépbe karikázod, felütöd tejjel (utálom). Elvetemültebbek külön várnak erra az állapotra és ilyenkor fogyasztják el. De nem muszáj így lennie, l

 Sziasztok!  Boldog levélhullást mindenkinek! Eltelt szeptember első hete, zökkenőmenten ment az óvodába való beszoktatás, amitől rettegtem. A kismókus eszik, iszik, játszik, sőt már alszik! Amire én fél éve nem tudtam rávenni, az intézményi keret és a társaság rátudja. Nagyon boldog vagyok, hogy nem kell az ordító, földön fekvő gyerekemet az óvodáig is elhúzni, ez már dupla olyan távolság lenne, mint a bölcsinél. Ez a hét diadala számomra. A másik, hogy rátaláltam erre a receptre, ami nekem már darabokban kedd óta kitart. A többiek nem értékelik ezeket a reggeli szeleteket. Nekik egy kakóscsigának több tisztelete van, ha már édességet kíván reggelire.  De úgy vagyok, vele, hogy így legalább több jut nekem.  A gyermeki ízlés feltérképezéséhez viszont nem találok kapaszkodót: a reszelt sajttal töltött ovis zsömle (amiért megszakadt a szívem, hogy szegény, ezt kapják) fölött számtalan alkalommal elmondta, hogy mennyire finom, de erre ránézett és mondta, hogy nem hajlandó megkóstolni. Sze