Le Café de Capucine

Minden azzal kezdődött, hogy egyik reggel felkiáltottam: Eddig és nem tovább! Azokban a napokban történt ez, amikor a minden platform azon csámcsogott, hogy bezzeg a vasfüggönyön túl jobb minőségű ételeket lehet venni, nagyon meglepett, ezt nem gondoltam volna. Csak vicceltem. (Eltelt egy hét és most meg arról születnek összehasonlítások hogy a hazai termékek jobbak...no comment.) Ha Erről nem tudtam volna, akkor az utazásaim során egy adott város nevével ellátott polóval vagy más túrista ajándékkal térek haza, nem kajával megpakolva. Nem csak az országok között van különbség az élelmiszerekben, hanem ahogy telik az idő, egyre kisebb adagokat kapsz a pénzedért, az is egyre inkább műanyag ízű, semmire való termék. Mint a békás mesében, ahol csak lassan forrt fel a víz, mindig csak kicsivel kellemetlenebb a helyzet és a végén visszanézve látod, hogy átvertek. Néhány dolgot kivéve alig veszünk kész élelmiszert, vannak kattanásaim, amit apró bűnként megtartottam, amit megkívánok, ilyen ...

A szoci rakéta fotel új puha élete egy saját készítésű asztallal. Hamarosan a régi leszek és fel tudom venni az olyan kedves témák fonalát. Nem hiszitek el, de már magam előtt szégyellem, hogy milyen nehezen veszem rá magam akármire. Legyen az a főzés, egy mosásprogram elindítása (mi lenne ha a patakra kellene kimenni a hidegbe mosni), vagy hogy a kedves kis szörmók kutya előbb érzi a tavaszt vedleni kezd, már januárban és gurgulázó szőrcicákat hagy szerte a lakásban, amit össze kell szedni. Kellett nekem hosszú szőrű csivava. De most boldog vagyok, végre elmúltak a rosszulléteim, most már belekezdhetek a bürokratikus társasjátékba, amivel egy várandósság nem lenne teljes. Érdekesség: múlt héten rákerestem hogy van e list a a kötelező megjelenni valókról, amíg megszülök, az első amit feldobott a google, egy blogbejegyzés volt, a címe: Ezért utáltam meg végleg az egészségügyet! (reakcióm olvasás közben ---->) Khhm. debreceni leányzó írta.   A passzivitásom ellenére szoktam...

Sziasztok! Bár a hétvégén a családom karácsonyfája már állt, ugyanis a testvérem születésnapjának az az egyik sarokpontja, hogy fel legyen díszítve. Nekünk magunknak nincs karácsonyfánk, addig nem akarunk egy szegény fát (ami igen lassú növésű) sem megölni azért a pár napért, amíg nálunk szikkadhat a lakásban január 6-ig. Számomra az a legszomorúbb, ahogy a decemberi lakás fénypontja néhány nap múlva úgy várja a szemetes autót, mint egy lecsupaszított, kisemmizett roncs, amitől minden bőrt lehúztak.  Csinálom itt a szentséget és a jó hangulatot igaz? Ne haragudjatok érte, az örömben nekem ez az üröm. Tudom egy csúfság vagyok, hogy ilyen piszkosul leegyszerűsítve beszélek erről mellőzve a vallási és spirituális hátterét. Lássuk be, a legtöbben, nem gondolunk ezekre a dolgokra, mikor hazavisszük. Hiszen jó az illata, hangulatos, én sem vagyok fából. Mennyire favicc volt ez az utóbbi. Még rosszabb, inkább abbahagyom. Ha úgy döntöttetek, hogy örömet szereztek a családnak egy ...

Nem vagyok egy nagy karácsonyi manó, aki már az utóbbi hónapját boldog tervezgetéssel töltötte, hogy kinek mint, milyen kütyü mütyüt tesz a lakás melyik pontjára. Persze örülök neki hogy az év ezen időszaka van, de a tapasztalat azt mutatja számomra, hogy minél görcsösebben akar valaki megfeleni a saját csillámporos gondolatainak, annál nagyobb pofára esés a vége, mert az élet mindig lesben áll egy husánggal, hogy gyomron csapjon. Nem azért mert nem akarja a "mennyből az angyalt", egyszerűen nem tud tökéletes lenni, mert különben odavan az egyensúly. Nem is kell tökéletesség. Mégis kivel lehetne egyensúlyról beszélni, ha csak abban tudja mérni a szab ad idejét év végén, hogy mikor mehet büntetlenül szórni a pénzt a plázákba és estéket töri a fejét, hogy kinek mit vásároljon? Ha megtehetném, akkor kivívnám a családom rossz érzését azzal, hogy nem csomagolom be az ajándékaikat, hogy ne fogyasszuk fölöslegesen a papírt, mert a szívem szakad meg, amikor a bontogatós vérengzés u...

Vannak dolgok, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni, a szépség mellett sem. Már kifejtettem ebben a blogban, hogy mennyire szeretem és propagálom az ún. "object trouve" szemléletmódot, vagyis a talált tárgyak újrafelhasználását, visszatalálását a mindennapi életünkbe és szépségük tiszteletét.  Nem műalkotásként használom a biciklinyerget, vagy a wc csészét, hanem kisebben gondolkodom. Amellett, hogy vannak csalódásaim a terjeszkedő város miatt akkor amikor lerombolt házak míves ablakai, üvegestől beton alá kerülnek, vagy törmelékként a szeméttelepre, vannak szerencsés fogásaim is. Például ilyen volt a holland fehér-kék kerámia darab, ami valamikor egy díszes étkészlet egyik tányérján mosolygott,  a II. világháború előtt. Annyira szép, hogy csodálkoztam, hogy miért én vagyok az a szerencsés, aki az új út építése óta, a földegyengetés, döngölés, buldózerezés után észrevette. Azóta mindig nálam van, mert gyönyörködöm benne, akárhányszor ránézek.      ...

Miért is jó? Csak azért mert minden más, ami otthon készül. Azt raksz bele amit akarsz, úgy ízesíted ahogy akarod, olcsóbban tudsz jobb minőségű dolgokból készíteni... a szaloncukor papír vagdosás király, az első két cukornál, a végén meg szeretnéd tűzre dobni az egészet, mikor rájössz, hogy még 50 kell. De! Ki, ha nem te vagy az az újító szellem, aki kreativitásával megalkothatja a legfinomabb cukrot és a leglustább csomagolást? Ötleteket várom. Komolyabbra fordítva a szót, akkor gondolkodtam el a saját készítésű édességen, amikor tesóm lesokkolt azzal az információval, mennyiért lehet 350 grammos kiszerelésben Stühm€r szaloncukrot kapni: 2200 ft!! Szorozd be hárommal és elsírod magad. Pedig te csak egy kis fínom, minőségi csocsit akartál a fádra, ami nem bevonóval készül, ami nem gejl, amiben benne van az anyag, a mogyoró egy mogyrószem, a marcipán tényleg az! Ehetsz kommersz kimérőset is, 1000 ft-ért kg-onként. Emebri természet, hogy ha látjuk, hogy megengedhetünk többet is magunk...

1. Sünt minden karácsonyfára! Tudom, ha csillogás, ha piros, ha fenyő akkor karácsonykor és előtte a megelőző hónapokban csak annyit szabad használni, amennyit nem szégyellünk. De mégis mit tegyen a fájára és a lakásába az az ember, aki olyan, olyan puritán? Képzeljétek el nekem van egy kistestvérem, akinél már nem lepődöm meg azon, hogy augusztus közepén felkurjant ebéd közben: - De jó, csak négy hónap és karácsony!! Szemforgatás és kanalazom tovább a hideg gyümölcslevest.  De a hétvégén jön a Mikulás bácsi és ha akarom ha nem a Téli Csodavilág akaratlanul is magához húz. Nincs még hó, zimankó, 2 órás, jóltáplált őzike módjára sem csúszkálok reggelente a munkahelyre. De a reggeli köd és szürkeség, utána a verőfényes reggel kárpótol. Töltögetem ki az agyamban az ajándékok listáját a családomnak és olyan jó dolgokat találok!! Ha lecsendülnek a munkák decemberben, akkor amikor a pénzügyi források átcsoportosodnak csillogó papírokba csomagolt ajándékokra, számolatlan finomság...

Mindig szerettem volna az a lány lenni, akinek úgy bondorodik és omlik a haja, ahogy a Disney királylányoknak, miután elolvastam egy viccet ezzel kapcsolatban: Kedves Walt Disney, köszönöm a irreális elvárásokat és igényeket a hajammal és a pasikkal kapcsolatban! Hat igen, sajnos olyan csillagzat alatt születtem, hogy aki ismer, látja a lapuló, középen babahajas, vékonyszálú, tartás nélküli hajam, amit jobb híján csurinak, nem hódításnak tervezett a Jóisten.  DE ahogy telnek az évek, legalabb egy kicsi eselyt és sérót akartam és hogy a maga szerény eszközeivel a legtöbbet nyújtsa a külvilágnak. Nem a külvilágnak, nekem, a közérzetemnek.  Amikor véletlenül belenézek egy tükörbe a nap folyamán ne fagyjak le, ezt gondolva: - Vajon mióta állsz ilyen alakzatban és hány ember látott? Nem szorosan a témához köthető, csak egyszerűen szeretem ezt a képet.  Egyetlen fotós vágyam volt az esküvőm reggelén, ez a beállítás. Ahogy egy ételnél sokat dob a jó alapanyag, az...

Nem a THC tartalom miatt, hanem praktikusság tekintetében! A ma téma a kenderé, mint építőanyagé. Jövőre ha minden Apró szent úgy akarja, akkor bele fogunk kezdeni egy ház felújításba. Először nézegettem a klasszikus szigetelő anyagokat, hogyan kell felügyeskedni a falra stb. Ekkor láttam meg egy felvillanó videót: kenderház. Pff. Gondoltam ég is, füstöl is, hogy lehetne házat csinálni belőle? De minden természetes lehetőség buzgerálja a fantáziám. Főleg mikor tájékoztattak milyen anyagokat építenek bele a "modern" épületekbe szigetelés címszó alatt. Kedveseim, a többet tudás hatalom! Azóta falom a szakirodalmat és a tanulmányokat ami erről az anyagról megjelent. Anglia, Dél-Afrika, Belgium, ,Csehország, Amérika ecetera... A kiragadott országokban  már építettek az ún. "kenderbeton" technológiával. Angliában, Swindon városában egy teljes lakóközösséget "lakótelepet" így készítettek, 42 takaros kis sorházi lakással. A lent vigyorgó angol Kevin M...