A levegőkönnyű vajkrém: ezért készítem most már otthon
Minden azzal kezdődött, hogy egyik reggel felkiáltottam: Eddig és nem tovább!
Azokban a napokban történt ez, amikor a minden platform azon csámcsogott, hogy bezzeg a vasfüggönyön túl jobb minőségű ételeket lehet venni, nagyon meglepett, ezt nem gondoltam volna. Csak vicceltem. (Eltelt egy hét és most meg arról születnek összehasonlítások hogy a hazai termékek jobbak...no comment.) Ha Erről nem tudtam volna, akkor az utazásaim során egy adott város nevével ellátott polóval vagy más túrista ajándékkal térek haza, nem kajával megpakolva.
Nem csak az országok között van különbség az élelmiszerekben, hanem ahogy telik az idő, egyre kisebb adagokat kapsz a pénzedért, az is egyre inkább műanyag ízű, semmire való termék. Mint a békás mesében, ahol csak lassan forrt fel a víz, mindig csak kicsivel kellemetlenebb a helyzet és a végén visszanézve látod, hogy átvertek.
Néhány dolgot kivéve alig veszünk kész élelmiszert, vannak kattanásaim, amit apró bűnként megtartottam, amit megkívánok, ilyen a bolti zacskós kakaó, a tejfölös chips, a kínai tészta leves és a kedvenc: a vajkrém.
Nem tudok betelni a magyaros vajkrémmel, csakis azt vagyok hajlandó reggelire a kiflire kenni. DE! Az a nap, amikor lehúztam a fóliát és egy akkora buborék tátongott a dobozban, ami a belevaló termék 60%-át kispórolta.
Magyar ember vagyok, már megszoktam a kis megszorításokat, belenevelődtem a megalkuvásba, hogy néha csak el kell fogadni, hogy ez van, ne kardoskodj, durrogj magadban, de ekkor eldöntöttem, hogy többet nem fogok ebbe a hibába esni és ezentúl E mentes, házi vajkrémet fogok felkenni.
Keresgéltem recepteket a neten és mint a legtöbb dolognál, ennél is rájöttem, hogy nem olyan bonyolult, mint amire gondoltam, előző hétvégén elkészítettem az első adagot, tegnap reggel fogyott el. Ha emelem az adagot, akkor kitart egész hétre és plusz 5 percnyi előkészülettel és egy plusz kimosandó konyharuhával: lesz házi vajkrémünk.
Drágábbra jön ki mint a bolti, de az nagyobb ár szerintem, hogy ha hülyének néznek és megveszel egy levegővel teli dobozt. Az egészségügyi hatásokról szólva, egyértelműen jobb választás.
Svédországban élő barátnőnknek ajánlom szíves figyelmébe, hogy ott is el tudja készíteni, akár laktózmentesen is.
Az arányokat attól függően lehet változtatni, hogy épp miből van több otthon, úgy is kicsöpög belőle a savó és egynemű lesz, így akármelyik termék elhagyható. Milyen jó kis koncepció ugye!
Az előző próbálkozásom így festett:
500 ml natur joghurt
250 ml főzőtejszín
250 ml tejföl
Összekevertem egy bödönben és ízesítettem, hogy magyaros legyen: belereszeltem egy gerezd fokhagymát, 1 púpos tk sót, 1 mk őrölt paprikát, 1 mk szárított petrezselymet.
Kicsit sózzuk túl, mert a savóval kicsöpög a fölösleg.
Elkészítés: Fűszerezzük meg, keverjük el. Egy konyharuhába öntsük a keveréket, kössük össze a száját és akasszuk fel, tegyünk alá egy lábost.
A következő 12-16 órában hűvös helyen összetömörödik és kenhető vajkrém lesz.
Másnap bontsuk ki a ruhából és tegyük zárható tálkába, az elkövetkező 5-7 napban fogyasszuk egészséggel.
Azokban a napokban történt ez, amikor a minden platform azon csámcsogott, hogy bezzeg a vasfüggönyön túl jobb minőségű ételeket lehet venni, nagyon meglepett, ezt nem gondoltam volna. Csak vicceltem. (Eltelt egy hét és most meg arról születnek összehasonlítások hogy a hazai termékek jobbak...no comment.) Ha Erről nem tudtam volna, akkor az utazásaim során egy adott város nevével ellátott polóval vagy más túrista ajándékkal térek haza, nem kajával megpakolva.
Nem csak az országok között van különbség az élelmiszerekben, hanem ahogy telik az idő, egyre kisebb adagokat kapsz a pénzedért, az is egyre inkább műanyag ízű, semmire való termék. Mint a békás mesében, ahol csak lassan forrt fel a víz, mindig csak kicsivel kellemetlenebb a helyzet és a végén visszanézve látod, hogy átvertek.
Néhány dolgot kivéve alig veszünk kész élelmiszert, vannak kattanásaim, amit apró bűnként megtartottam, amit megkívánok, ilyen a bolti zacskós kakaó, a tejfölös chips, a kínai tészta leves és a kedvenc: a vajkrém.
Nem tudok betelni a magyaros vajkrémmel, csakis azt vagyok hajlandó reggelire a kiflire kenni. DE! Az a nap, amikor lehúztam a fóliát és egy akkora buborék tátongott a dobozban, ami a belevaló termék 60%-át kispórolta.
Magyar ember vagyok, már megszoktam a kis megszorításokat, belenevelődtem a megalkuvásba, hogy néha csak el kell fogadni, hogy ez van, ne kardoskodj, durrogj magadban, de ekkor eldöntöttem, hogy többet nem fogok ebbe a hibába esni és ezentúl E mentes, házi vajkrémet fogok felkenni.
Keresgéltem recepteket a neten és mint a legtöbb dolognál, ennél is rájöttem, hogy nem olyan bonyolult, mint amire gondoltam, előző hétvégén elkészítettem az első adagot, tegnap reggel fogyott el. Ha emelem az adagot, akkor kitart egész hétre és plusz 5 percnyi előkészülettel és egy plusz kimosandó konyharuhával: lesz házi vajkrémünk.
Drágábbra jön ki mint a bolti, de az nagyobb ár szerintem, hogy ha hülyének néznek és megveszel egy levegővel teli dobozt. Az egészségügyi hatásokról szólva, egyértelműen jobb választás.
Svédországban élő barátnőnknek ajánlom szíves figyelmébe, hogy ott is el tudja készíteni, akár laktózmentesen is.
Az arányokat attól függően lehet változtatni, hogy épp miből van több otthon, úgy is kicsöpög belőle a savó és egynemű lesz, így akármelyik termék elhagyható. Milyen jó kis koncepció ugye!
Az előző próbálkozásom így festett:
500 ml natur joghurt
250 ml főzőtejszín
250 ml tejföl
Összekevertem egy bödönben és ízesítettem, hogy magyaros legyen: belereszeltem egy gerezd fokhagymát, 1 púpos tk sót, 1 mk őrölt paprikát, 1 mk szárított petrezselymet.
Kicsit sózzuk túl, mert a savóval kicsöpög a fölösleg.
Elkészítés: Fűszerezzük meg, keverjük el. Egy konyharuhába öntsük a keveréket, kössük össze a száját és akasszuk fel, tegyünk alá egy lábost.
A következő 12-16 órában hűvös helyen összetömörödik és kenhető vajkrém lesz.
Másnap bontsuk ki a ruhából és tegyük zárható tálkába, az elkövetkező 5-7 napban fogyasszuk egészséggel.
