Le Café de Capucine

Én, ahogy elmagyarázom az unokáimnak hogyan okozott egy Kínában denevér levest evő férfi wc papír hiányt az USA-ban  Sziasztok! Persze a tisztánlátás kedvéért, nem gondolom, hogy egyetlen leves indította el az egészet. Csak fordítottam, de a helyzet legalább ilyen szürreális. Ellátás hiány még nincs, csak mérsékelt pánik. Forrás: 9gag.com Milyen hetetek volt? Szorongós, vagy a kard lengetését csak a tarkótokon éreztétek? Esetleg hírzárlatot rendeltetek el magatoknak és csak éltetek bele a tavaszba? De jó is lenne tudatlanul élvezni a fák virágzását, élvezni, hogy érzem a nap melegét és ledobhattam végre a téli kabátot. Irigyelem Emőke misszióját, akárhányszor kinézek az ablakon, látom, ahogy köröz a ház körül. Annak idején, amikor még hideg volt, P. úgy akarta ezt a berozsdásodott kiskutyát mozgásra bírni, hogy az akkor felásott gázvezeték árkán áthelyezte ha kiengedte sétálni. Ezzel rákényszerült, hogy megkerülje a házat. Pavlov reflex alakult ki benne, ha kimegy most már az á

A minap épp arról akartam írni, hogy a külsőségek hogyan változtatják meg a viselkedési formákat, de a szokásos ráhangolásom nem engedte meg, hogy ne olvassam újra egy 2015-ös cikkemet. Ezt . Érdekes, olyan régen írtam, hogy már el is felejtettem, hogyan jártam körbe a kenderrel való építkezést. Felvetődött bennem a kérdés, az elmúlt években ért e el ez a mozgalom, gondolkodásmód változást? Sikerült e beletömni az átlagember gondolkodásmódjába ezt a lehetőséget? Röviden, nem. A szívem összeszorul, hogy néhány hónapja kinevettek az eladók egy A>diban amikor megvettem egy kendermag őrleményt, nem lehetett látni mennyibe kerül ezért voltam kénytelen a segítségüket kérni. Jót szórakoztak rajtam, milyen jó betépve tolni a babakocsit... A német anyacég olyan előrelátó volt, hogy ide is szállítatott a termékből, kár hogy a mi sokan kimaradunk belőle. Elkezdhettem volna hogy rosszul gondolják, ez egy hasznos dolog stb stb. Minek tépjem a szám? Azt gondolnak amit akarnak, majd mosoly

Elérkeztünk  24. órába, az orvostudomány által jelzett időpont a szülésemre a holnapi napon lejár. Sok minden kavarog a fejemben, leginkább az ismeretlen tapasztalattól való bizonytalanság nyomaszt. Az akármikor érzését már elhessegettem és egy olyan vendégre gondolok, aki bármikor betoppanhat, csak még nem látom felbukkanni. Fényt és teljesen más életformát magával hozva, csak várom, hogy leüljön a  neki megterített asztal mellé. Mintha a természet is reflektálna arra, hogy valami véget ér és új időszámítás kezdődik. A hátsó téglafalunk, amely a kedvencem az egész kertben, vöröse  szinte kiugrott a szomszéd gigantikus fájának zöldje alól, most már szolidan összeöregedtek, a fa készül a vénasszonyok nyarára. A cseresznye és barackfáról már nem legelhetek többet, megelégedem az érő szőlővel, amelyet egyre jobban emlékeztet az őszre. Szeretem az őszt, a kislányomat próbálom kicsalogatni azzal a csodálatos érzéssel, amikor érzed ezt a szellőt az arcodon és az orrodban az érő gyümölcsö

Egy hosszú nap végén megláttunk egy embert, aki leintett minket és tört angolsággal benzint kért, előző héten töltöttük fel a vésztartalékot, hogy akármikor kifogyhat, sokat megyünk, ha kietlen helyen fogy ki, 100 km-en belül csak találunk egy kutat. Ez az ember egy litert kért a következő kútig, mikor P. beleegyezett, a pasi beleöntötte az egész tartalékunkat a saját kocsijába és utána közölte hogy nincs nála semmi pénz és így jártunk. Mikor el akart hajtani, mint a filmekben, megjelentek a rendőrök, befaroltak a kocsival, nem engedték el. Csak úgy felbukkantak, mintha hívásra érkeztek volna. Lekérték a pasi adatait és egyezkedés és activity (kedves rendőrtanoncok, vegyétek komolyan az angolórát az iskolában, szükségetek lesz rá munkavégzés közben) után lekérték az adatait, egy angol állampolgár volt, aki alig beszélt angolul (elképzelni sem tudom, hogyan tudott állampolgári vizsgát tenni). Kiderült, hogy azon a szakaszon már többször volt ilyen és Hajdú-Biharban. E

Sziasztok! Amilyen erőbedobással kezdtem a napot, úgy merültem le mostanra. Ha végig lehet pörögni a munkanapot, kevésbé fáradok el, eleve gyorsabban telik az idő, mint így, az eseménytelenségben. Amúgy jól vagyunk, hétvégén amikor lehetőségem volt rá, olvastam egy könyvek, amely egy kávémérés életét írta le a 18. századi Frankfurtban. A főhős eljut német polgárasszony létére Velencébe és arról az útvonal felől közelíti meg a várost, ahogy magam is láttam először, Fusina felől, hajón ringatózva a reggeli ködben. Borzongató számomra, hogy amilyennek akkor leírták a látképet, nagy részében én is azt láttam a 21. század első évtizedében. Annyiszor végigbóklásztunk az egyformának tűnő kis terek és utcák hálójában, hogy az agyam gyönyörűen végigsétálna, egészen a Szent Márk térig, a Café Florianhoz, ahol ez a regény folytatódott. Szerencsés, piszkosul mázlista vagyok mert ennyit utazhattam és mindig szerencsésen hazaértem. Azok a gyerekek, akik Veronában égtek a buszukban sajnos nem mon

Először is, Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak. Eltűntem a karácsonyi időszakra, álomkóros lettem a két ünnep között. Most is nehezen evickélek ki belőle, pedig a pörgés már nem várathat sokat magára. A nagy pihenést az is magyarázza, hogy karácsony előtt egy nappal kiderült, hogy babát várunk, amit azóta az orvos is megerősített. Nagyon becsülöm a kis csírát, ugyanis eddig nem szabadított rám éhségrohamokat, szuper érzékeny szaglást, savanyú uborkát mézbe mártogatva, sőt eddig a rosszullétek is néhány esetre korlátozódtak. A kabátomban nem kapok levegőt, a természetes légzsákok miatt, illetve már most elhagytam a czipzáros nadrágokat, mert érzem, hogy nyomódik a lúdtojásnyi méhem (ez a mértékegység a dokinál, ornitológus leszek mire kikerülök innen, 4 hónap múlva már strucctojás lesz). Mi lesz később? Vannak dolgok, amiket nagyon sajnálok az étrendemből, de az sem fog örökké tartani, hogy ne ehessem a kedvenc kékpenészes sajtomat, vörösborral és buggyantott

Tegnap lett vége a regényíró hónapnak. Szeretnék néhány mondatban megemlékezni erről az élményről. Emberek, megcsináltam! Kaptam oklevelet is meg minden! 2 éve próbálkoztam vele, eljutottam a feléig, de ott feladtam. Akkor nem így láttam, egyszerűen úgy éreztem, hogy elfogyott a történetből a szusz és belőlem is, mert éjszakázni kell hozzá, összpontosítani kell hozzá és akkor is neki kell ülni a gépnek, amikor álmos vagy, rossz napod volt, vagy csak egyszerűen fázol és nem akaródzik kibújni, vagy sajnálod a családot, mert abban a 3 órában, amit esténként velük is tölthetnél, galád módon a saját céljaidra használsz fel. De most! Ho ho hó! Jelentem, ha nem is mindig, de főztem, mostam, dolgoztam, mérni voltam és mégis összejött az az 50,000 szó. Mire végzek a korrektúrával, lesz abból 60 is. Összehasonlításképp: Harry Potter és a bölcsek köve: 76944 szó, Vagy Az állatfarm: 29.400. Szóval, ha nem is minőségre, mennyiségre már egész bőbeszédű. Hirtelen gondolattól vezérelve vágtam

Amíg november van, néhány úriember betartja a ne borotválkozz hónapot. Nekem, ha november akkor évről évre megpróbálkozom a regényírással, eddig kevesebb sikerrel. Magaménak érzem a Gyűrűk ura egy mondatát ezekben a napokban: Vigyázz Frodó, mert ha kilépsz a kapun, egyik lábad a másik után és eljutsz ki tudja hova? - Kkhm kicsit csapongó vagyok.  A regényírás az önnevelésemhez is erősen kapcsolódik. Hogy a fellángoló és könnyen továbbugráló szellemnek adjunk egy betoncipőt, hogy kitartás által letegyen valamit az asztalra.   De a kudarc rutinja néhány dologra megtanított:  - attól, hogy magad előtt is szégyelled a saját történetbeli hiányosságaidat, attól még írhatsz - ha este 8-ra érsz haza, hiába van kint a mosatlan a konyhában, attól még írhatsz - ha álmos vagy, mindig segít az alkotó erőnek egy pohár bor - illetve a határidő nem az ellenséged, hanem a barátod mert saját magad lustaságától ment meg, ha kicsit minden nap eteted.  - minden mindegy, csak hala

Kedves Blogolvasók! Köszönöm, hogy nem felejtettetek el és a régi írásaimat is olvassátok. Látom ám! Vagy van egy fanatikus olvasóm aki minden egye nap újra kinyit minden írást. Kedves, de kicsit para. Vagy valahol a világban egy csoport a kötetlen és nem mindig értelmes gondolataim alapján akarja megtanulni a magyar nyelvet, házi feladatként kiadva a fordítást. Akármelyik változat is, köszönöm, hogy mozgásban tarjátok ezt. Sokat gondolok az írásra, a szabad írásra. Mostanában sokat kellett kötött hangnemben és témában írnom, lemerített. Képzeljétek el, eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Magam is meglepődtem ezen a nagy szüneten. Van még néhány ember, aki jó érzéseket táplál az irányomba (nem vagyok egy könnyen viselhető), na az ő leveleik is függőben vannak, sőt egy nagyon kedves barátném AUGUSZTUSBAN ünnepelt születésnapi ajándéka is az irodában van. Októberben megfordult kicsit velünk a világ. Tudod mikor kezdesz kicsit leereszteni, -az a fránya kényelmi zóna- hogy nem ke

Képzeljétek el, a héten olyan csodát láttam, amit az életemben másodjára pillanthattam meg. Olyan tiszta és különleges, ami tényleg csak 100 ezerből egy, mint annak a valószínűsége hogy az ember láthat hármasikreket. 8 hetes pici babák, gyönyörűek, egészségesek. Egymás mellé lepakolva a 3 egyforma mózeskosár. Csak akkor hűlt meg az ereimben a vér, mikor az egyik elkezdett nyöszörögni és sírni akar... az internetről tudom, hogy ez láncreakció, mint a nevető ötösikrek esetében. Mellettük ott a szüleik, egy olyan csinos filigrán anyuka, aki már most felvehet olyan rövidnadrágot, amit én kb. 10 évesen tehettem meg utoljára büntetlenül a pubertás előtt. Szerintem az ilyenek háta mögött súgnak össze a játszótéri padon azok a sorstársak akik azóta azzal bajlódnak hogy beleférjenek a régi farmerjükbe: WTF? Hogy csinálja? Nem tudom magamban tartani: Utána indultam el mérni és az utcán a szél a lábam elé fújt egy tizest. Igen, 3 nullával. Még életemben nem történt velem ilyen. Körbenéztem, h

Az utóbbi hetekben többször volt anyukám eszemben, amikor félálomban mosogattam vagy teregettem, vagy kis körömkefével tisztogattam a lakást Emő gigantikus bundája után. Komolyan mi lenne, ha berni pásztorkutya lenne a szívem csücske, nem a csivava? Akkor már térdig gázolnánk a szőrben? Summa summarum: Emő kapott egy nyári frizurát és lubickol benne. Azóta úgy nézek rá, mint amikor festettem: hátraléptem és mindig találtam benne valami pontatlanságot amit ki kell javítani. Házi, de jelen esetben az nem a legjobb minőség védjegye, lesz még nyár jövőre és akkor már ügyesebb leszek.   Mindegy is, anyukám sokszor volt eszemben, mert mindig ragyogott a ház, nem tudom felfogni, hogy honnan van benne annyi energia, hogy egyszer sem mond olyat a csúnya mosatlan halomnak, mikor alig áll a lábán, hogy: elmehetsz te tudod hova, én elmegyek aludni. A kislánya egy lusta fajta, súlyosbítva exhibicionista hajlammal, ami sugdossa a fülembe hogy most írj, most rajzolj, fess, vagy varrj. Vagy csak dö

Egy szerencsés kis asszony vagyok, ugyanis a gondviselés olyan 30. születésnapot adott nekem, amit el sem tudtam képzelni magamnak. Még februárban kérdeztek meg minket P. rokonai, hogy van é kedvünk szelni a magyar tenger habjait egy csodálatos vitorláshajón a nyáron? Egy ilyen felkérésre csakis igen a válasz, ha csak nincs thessalofóbiád, ugyanis a Balaton közepén a "feneketlen" mélység torkában - ami átlagban 3 és 4 méter között ingadozik - fürödhetsz. Gyerekkoromban túlságosan megijedhettem a cápás filmtől, vagy előző tudatállapotomban vízbe fulladhattam, mert rettegek a nyílt és beláthatatlan vízektől. Ez a hétvége megtanított arra, hogy a félelmemet hogyan tartsam hátul a kispadon, ugyanis már első este kihajóztunk és fürödtünk a hajó körül BENT a nyílt vízen Szent Iván éjszakáján. Mindig lenyűgözött a tihanyi apátság, de most így volt a legjobb, a majdnem 30 fokos, kellemes vízből. Aznap is volt egy születésnap a hajón, a többiek nagyon okosan előre gondolkodt

A múlt hetem tompultan telt, nem akartam mást, csak a növényeimhez menni és olvasni a könyvem. Az utóbbi hetek szétszórtságomat kijavítandó hibák ecsetelésével telt. A héten úgy kezdtem a hétfői bolondokházát, ahogy a kutyával az elindulási idő után 10 perccel még a lakásban köröztem fel alá, ugyanis egy véletlen folytán a megye másik végébe szállítódott a lakáskulcsom. Az előző este folyamán a nyakamba vettem a várost, hogy a kertben hagyott legfontosabb céges számom és telefonom mentsem a burjánzó gazból. Ugyanis ott felejtettem egy maroknyi tárgyat az áramtalan, sötét susnyákosban. Imádkoztam, hogy ott legyen ahol emlékeztem rá. Kicsit sajnáltam, hogy a vacsoránál győzködtem az embert, hogy nem fog összedőlni a világ, ha kiereszti a gőzt és megiszik egy pohár sört... Azt pedig még jobban sajnáltam, hogy a zombis regényem legvéresebb jelenetét olvastam, így az üres, sötét utcák látványa a kalandorok izgalmával és zabszemet nem tűrő félelmével ajándékozott meg. Próbáltam úgy felfogn