Okt végére előkerültem
Kedves Blogolvasók!
Köszönöm, hogy nem felejtettetek el és a régi írásaimat is olvassátok. Látom ám! Vagy van egy fanatikus olvasóm aki minden egye nap újra kinyit minden írást. Kedves, de kicsit para. Vagy valahol a világban egy csoport a kötetlen és nem mindig értelmes gondolataim alapján akarja megtanulni a magyar nyelvet, házi feladatként kiadva a fordítást.
Akármelyik változat is, köszönöm, hogy mozgásban tarjátok ezt. Sokat gondolok az írásra, a szabad írásra. Mostanában sokat kellett kötött hangnemben és témában írnom, lemerített.
Képzeljétek el, eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Magam is meglepődtem ezen a nagy szüneten. Van még néhány ember, aki jó érzéseket táplál az irányomba (nem vagyok egy könnyen viselhető), na az ő leveleik is függőben vannak, sőt egy nagyon kedves barátném AUGUSZTUSBAN ünnepelt születésnapi ajándéka is az irodában van.
Októberben megfordult kicsit velünk a világ. Tudod mikor kezdesz kicsit leereszteni, -az a fránya kényelmi zóna- hogy nem kell megharcolni a napi dolgokért, nem izgulsz, mert már van rutinod, elkezded a munkádat egy biztos pontként tekinteni, ami van volt és lesz is, na akkor van egy snitt és pofára esel. És megint harcolsz és lejjebb adsz az igényeidből, hogy versenyben maradj.
Nem akarok belemenni, a lényeg az, hogy a fennmaradásunk ténye, a megélhetésünk kérdőjeleződött meg, ami rányomta a kellő stresszfaktort a hétköznapokra, a szomorúságot, hogy ennyi volt a siker széria és kezdhetünk valami újba, elölről. Nem mindig ott kezdődött a beszélgetés de biztosan ott fejeződött be. Ismeritek ezt a helyzetet? Mindig lappang, mindig alattomosan a mélyben rejtőzik és emészt belültől, mert nincs megoldása, csakis az a radikális szintű változás, ahonnan új még az időszámítás is. Egy korszak vége.
Megléptük és versenyben maradtunk.Most már csak csuriba az ujjakat, hogy így is maradjon.
A hónap folyamán kiúszott a kezünkből egy alternatív jövő lépése. Túl sokat tököltünk és más lecsapott rá. Mai napig sajnálom, de még a reményteli tervezgetés fázisában megláttam azt a jövőt, amit szívesen csináltam volna ott és akkor. Öröm az ürömben.
Most még nem vagyok olyan optimista, hogy legyintsek és azt mondjam: majd találok ennél jobb helyet a tervemhez!
A kapcsolati lecsapódását egy ilyen időszaknak inkább nem részletezem: megviselt mindkettőnket. Azt szeretem P.-ben hogy amikor én már elvesztem a reményt, hogy jobb lehet valami hasolnót beszól: "Tudod, ha el akarsz hagyni, akkor megyek Veled." Akármilyen veszekedésben vagytok, nem lehet nevetés nélkül kibírni egy ilyen mondatot. Anyuka, kérem, ne aggódjon, senki sem hagyott el senkit.
Az, hogyha az ember ilyen bizodalmat él meg, hogy minden szarság ellenére ragaszkodnak hozzád, mert tudják, hogy érték vagy. Akkor te is belátod, hogy lesz könnyebb is.
Ez van skacok. Annak ellenére, hogy a hátam közepére kívántam minden emberi kommunikációt, azért még nem haltunk éhen, jókat ettünk és főztem. Sőt, fotóztam is. Hamarosan, úgy tervezem felteszem a sikerültebbeket.
Ma lett egy macskánk. Emőkével majd szimultán dorombolnak a kanapén, ha megszokják egymást. P. nagyszüleié volt a cica, amíg a kis öregek el nem hunytak. Most még különítve van, csak úgy fogalmazhatok mint az állatmenhelyen: oltási program végén, integrálható.
Remélem megszeret minket és megtalálja a társat ebben a másik kis gyámoltalan jószágban.
Nem akarom borúsan hagyni a tisztelt publikumot, bemásoltam az okt 22.-ei szombati munkanapon készült közös képemet Emővel, a szuper fotogén kutyával. Aznap úgy döntöttem, hogy tartok egy: "Hozd magaddal a kutyád" napot a jobb munkavégzés érdekében. Egyedül voltam az épületben, mindenki más szabadságolta magát.
Péntek este hullafáradtan felfedeztem egy emait nap végén. Nyertem egy nagyobbacska összegű ajándékkártyát egy rejtvényes kiírásban. Minden héten beküldtem az év folyamán, hogy úgy is szeretek rejtvényt fejteni, ha már van megoldása, ha ingyenes, akár be is küldhetem. 42. alkalommal nekem lett szerencsém, vagy a hard-core beküldős nyugdíjasok beleuntak és több eséllyel indultam.
Tanulság: Megéri rejtvényt fejteni.
Köszönöm, hogy nem felejtettetek el és a régi írásaimat is olvassátok. Látom ám! Vagy van egy fanatikus olvasóm aki minden egye nap újra kinyit minden írást. Kedves, de kicsit para. Vagy valahol a világban egy csoport a kötetlen és nem mindig értelmes gondolataim alapján akarja megtanulni a magyar nyelvet, házi feladatként kiadva a fordítást.
Akármelyik változat is, köszönöm, hogy mozgásban tarjátok ezt. Sokat gondolok az írásra, a szabad írásra. Mostanában sokat kellett kötött hangnemben és témában írnom, lemerített.Képzeljétek el, eltelt egy hónap az utolsó bejegyzés óta. Magam is meglepődtem ezen a nagy szüneten. Van még néhány ember, aki jó érzéseket táplál az irányomba (nem vagyok egy könnyen viselhető), na az ő leveleik is függőben vannak, sőt egy nagyon kedves barátném AUGUSZTUSBAN ünnepelt születésnapi ajándéka is az irodában van.
Októberben megfordult kicsit velünk a világ. Tudod mikor kezdesz kicsit leereszteni, -az a fránya kényelmi zóna- hogy nem kell megharcolni a napi dolgokért, nem izgulsz, mert már van rutinod, elkezded a munkádat egy biztos pontként tekinteni, ami van volt és lesz is, na akkor van egy snitt és pofára esel. És megint harcolsz és lejjebb adsz az igényeidből, hogy versenyben maradj.
Nem akarok belemenni, a lényeg az, hogy a fennmaradásunk ténye, a megélhetésünk kérdőjeleződött meg, ami rányomta a kellő stresszfaktort a hétköznapokra, a szomorúságot, hogy ennyi volt a siker széria és kezdhetünk valami újba, elölről. Nem mindig ott kezdődött a beszélgetés de biztosan ott fejeződött be. Ismeritek ezt a helyzetet? Mindig lappang, mindig alattomosan a mélyben rejtőzik és emészt belültől, mert nincs megoldása, csakis az a radikális szintű változás, ahonnan új még az időszámítás is. Egy korszak vége.
Megléptük és versenyben maradtunk.Most már csak csuriba az ujjakat, hogy így is maradjon.
A hónap folyamán kiúszott a kezünkből egy alternatív jövő lépése. Túl sokat tököltünk és más lecsapott rá. Mai napig sajnálom, de még a reményteli tervezgetés fázisában megláttam azt a jövőt, amit szívesen csináltam volna ott és akkor. Öröm az ürömben.
Most még nem vagyok olyan optimista, hogy legyintsek és azt mondjam: majd találok ennél jobb helyet a tervemhez!
A kapcsolati lecsapódását egy ilyen időszaknak inkább nem részletezem: megviselt mindkettőnket. Azt szeretem P.-ben hogy amikor én már elvesztem a reményt, hogy jobb lehet valami hasolnót beszól: "Tudod, ha el akarsz hagyni, akkor megyek Veled." Akármilyen veszekedésben vagytok, nem lehet nevetés nélkül kibírni egy ilyen mondatot. Anyuka, kérem, ne aggódjon, senki sem hagyott el senkit.
Az, hogyha az ember ilyen bizodalmat él meg, hogy minden szarság ellenére ragaszkodnak hozzád, mert tudják, hogy érték vagy. Akkor te is belátod, hogy lesz könnyebb is.
Ez van skacok. Annak ellenére, hogy a hátam közepére kívántam minden emberi kommunikációt, azért még nem haltunk éhen, jókat ettünk és főztem. Sőt, fotóztam is. Hamarosan, úgy tervezem felteszem a sikerültebbeket.
Ma lett egy macskánk. Emőkével majd szimultán dorombolnak a kanapén, ha megszokják egymást. P. nagyszüleié volt a cica, amíg a kis öregek el nem hunytak. Most még különítve van, csak úgy fogalmazhatok mint az állatmenhelyen: oltási program végén, integrálható.
Remélem megszeret minket és megtalálja a társat ebben a másik kis gyámoltalan jószágban.
Nem akarom borúsan hagyni a tisztelt publikumot, bemásoltam az okt 22.-ei szombati munkanapon készült közös képemet Emővel, a szuper fotogén kutyával. Aznap úgy döntöttem, hogy tartok egy: "Hozd magaddal a kutyád" napot a jobb munkavégzés érdekében. Egyedül voltam az épületben, mindenki más szabadságolta magát.
Péntek este hullafáradtan felfedeztem egy emait nap végén. Nyertem egy nagyobbacska összegű ajándékkártyát egy rejtvényes kiírásban. Minden héten beküldtem az év folyamán, hogy úgy is szeretek rejtvényt fejteni, ha már van megoldása, ha ingyenes, akár be is küldhetem. 42. alkalommal nekem lett szerencsém, vagy a hard-core beküldős nyugdíjasok beleuntak és több eséllyel indultam.
Tanulság: Megéri rejtvényt fejteni.
