Le Café de Capucine

Sziasztok! Évek óta először dögrováson vagyok talán 2012 körül voltam ennyire beteg, már tart vagy 4 napja. Úgy főzök és kóstolok, hogy csak forróságból tudom, hogy valamit megkóstoltam, de ízeket nem érzek. Próbálok pozitív maradni, legalább ha egészségesen eszem, azt is hazudhatom magamnak, hogy csoki, vagy tejszínhab, vagy nutella etc. ... egyre megy.     Az ellenkezője is igaz, minek szegjem meg a szabályokat, ha nem élvezhetem a bűnöm gyümölcsét.    A kiscsaj már kigyógyult szerencsére. Ma műtik Emőkét, még agyban nem tudtam ráhangolódni, hogy elkezdjek aggódni, mert nagyon jó előérzetem van. Jól néz ki őnagysága, szépen eszik, felállás még nem ment a törött csípője miatt, de próbálkozik vele. Még arra van 2 hetünk, hogy amiatt aggódjunk. Úgy alakult, hogy tegnap a kislányommal indultunk el reggeli után a szokásos bevásárló utamra, mint annak idején a bölcsődei idők előtt.  Ahhoz képest megváltoztak az utóbbi hetekben a fogyasztói szokások nálunk, mert integettünk a

Sziasztok! Sajnos a húsvéti időszak kicsit megnyirbálta az étkezési rutinomat, de azért vannak itt olyan fénypontok, amelyeket érdemes felvenni az állandó repertoirba. Amióta nem tartok itthon sem lisztet, sem cukrot állandó keresésben és kísérletezésben vagyok, hogy találjak egy megfelelő kevert tészta receptet, amely kielégíti az édes iránti igényünket és nem egy picike adag, ami tessék lássék alapon felkínálom és 2 falat az egész, mert egészséges és drágára jönne ki. Tudom tudom ne is mondd a litániát, hogy: az édességet nem azért esszük, hogy jól lakjunk, hanem az csak egy kis falatka, étkezés után... igen, de azért az sem rossz, ha nem marad benned hiányérzet az elfogyasztása után, hogy még egyet jó lett volna enni. Ez a kis süti nem csak kompromisszumos megoldás, vagy vigaszdíj, hanem olyan desszert, amit egy hagyományos sütivel szemben inkább választanék. Ez azért nem egy rossz ajánlólevél? Könnyű és az íze mégis összetett, hamar készen van és jól variálható. Véletlenül ta

Sziasztok! Igen, még mindig el vagyok veszve, jobban ráfeküdtem az írásra mint gondoltam, ámbátor azt is meg kell jegyeznem, hogy már sokkal szakavatottabb vagyok Queen témában, mint egy hete, mikor a filmet megnéztük ez pedig annyira a napi szólimit rovására ment, hogy fel kellett adnom a nanowrimos álmomat e novemberben.A történet sem érdemel egy egész könyvet, rossz választás volt, de ha nem így, majd évek múlva előkapom az ötletet, lehet addigra én is okosabb leszek, hogy elbírjak a kihívással. A régi könyvemet vettem elő és a elkezdtem szerkeszteni esténként. Közben az írás és a babázás mellett én is végzem a háziasszonyi feladataimat, főznöm kell a kis családomnak. A paleo életmód váltást már nyár közepe óta sikeresen csinálom, több kevesebb hibával. Ezt leírtam az ide vonatkozó cikkben.  (Sajnos mostanában fedeztem fel a boci csoki kókuszreszelékes csodáját. Csak én tudom otthon milyen az íze, mivel a többiek nem is láttak belőle semmit. Azóta csak úgy tudom megállni a fo

kép forrása: Nom nom paleo blog Nem akarok senkit rábeszélni semmire, csak el szeretném mondani a történetem. Tudjátok, mindenkinek vannak olyan ideáljai amit ha nem is mond el senkinek, nem hangoztat azért a döntései mögött búvópatakként megjelenik. Nekem a folytonos keresgélés, a szerteágazó érdeklődés mögött az az indok, hogy meg szeretném találni a hivatásomat, de még semmi sem tudta olyan hosszan és élénken fenntartani a figyelmem, hogy letegyem mellette a voksom. Vagy csak koncentrációzavarom van? Az egészségi állapotommal kapcsolatos vágyam, hogy 100 évig szeretnék élni. (Azért, hogy a még ismeretlen hivatásom sokat űzhessem.) De nem akárhogy, egészségesen és energikusan. Sok sok kis szokást vettem fel az évek folyamán amelyek ezt támogatják de valami mégsem stimmelt, mert sokszor voltam fáradt. Szerencsére beteg nagyon ritkán vagyok, de nem csak ellenni akartam ezen a színvonalon, hanem olyan energiaszintet akartam elérni, mint egy kisgyermek, aki csak azért áll meg, mert