Le Café de Capucine

  Sziasztok!  Volt tavaly egy időszakunk,amikor borzasztó nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a vegánságba. Hetekig kitartott és nagyon jól éreztük magunkat. Mi közöm nekem a vegánsághoz? Nem sok, csak most vagyok az újdonság első lépcsőjén. Meg is ingok, vannak olyan dolgok, amire még nem találtam praktikus, elérhető alternatívát, de ahogy egyre több idő telik el, könnyebb lesz. Nem szoktam mostanában recepteket feltölteni, mert én is változóban vagyok. Töltök fel a régiekből, de állandó dilemmában vagyok, hogy egy olyan gondolatot szolgálok ki a hallgatásommal, amit nem lehet sokáig fenntartani. Mi ez a gondolat: egyél húst naponta többször is, reggeli szalámi, déli rántotthús és esti "könnyed" gyros formájában, öntsd le tejföllel, b#sszál bele fél liter tejet egy adag palacsintába és töltsd meg negyed kiló túróval, mert finom, mert jól esik.   Belegondoltál már abba, hogy mi lesz ennek a következménye a testedben? Fél, egy vagy 10 év múlva? Vagy majd ha kijön 50 éves

 Foszlós lemezes csigák Csak épp akkor sikerül keményebbre, mikor megpróbálkozol azzal a bátorsággal, hogy elviszed vendégségbe. Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, de mentségemre legyen mondva igyekezem. Újév alkalmával gondoltam összekötöm a kellemest a szemrevalóval, sütök egy Pavlova tortát vendégségbe. De megkaptam itthon azt a kritikát, hogy az ilyen recepteket akkor durrantom el, amikor villantani akarok. Gyakorlatilag egy kirakat konyhatündér vagyok. Ellenben a saját családomat arra kárhoztatom, hogy egészséges és/vagy száraz "szemetet" egyen.  Ritkábban igaz, de kerül nálunk az asztalra somlói, gesztenye püré, tiramisu is, csak ilyen csata helyzetben a győzelem fontosabb, mint az objektivitás. A Pavlova aznap este fel lett tálalva vacsora után, én protestáltam és csak akkor ettem belőle, amikor már senki sem látta. Másnap reggel pedig elkészítettem ezt a mutatós hulladékot.   Nos, egy ilyen kiszólás után elogndolkodik az ember, hogy miért érdemes törnie magát házi k

Elnézést a képekért, a garázsba kellett kilógnom vele, hogy ne lássanak meg.  Sziasztok!  Annyira vártam a karácsonyt ez évben. Megveregettem a vállam utólag, egész jól reagáltam a karácsonyi őrültekházára, úgy hogy minden este rászántam egy órát, másfelet, hogy valamilyen előkészületet tegyek. Nem akarom magam fényezni, de félidős terhesen leszervezni egy vacsorát, tiszta házban várni a vendégeket (hála a férjem segítségének), gasztroajándékot készíteni, úgy hogy előtte egy héttel végigrohant egy 2 napos orrfolyás, levertség vírus mindhármunkon... azért a mosogatást a nagy napon már átengedtem a mamáknak.   Olyan örömmel töltött el, amikor tudjátok, jönnek délelőtt a rokonok felpumpálva adrenalinnal, hogy: mit segíthetek? mert arra van mindenki agya berendezkedve, hogy meg kell szakadni a készülődésben és a háziasszony dögöljön le a halászlé mellé zsibbadó háttal és feldagadt vádlival.  Az örömöm az volt, hogy ilyenkor azt mondhattam: csak tedd ki a sütidet ha akarod, érezzétek jól ma