Le Café de Capucine

Bocsássatok meg kedveseim, nem vagyok követendő példa. Szét vagyok esve. A szép adventről és a mézeskalács sütögetésről szövött álmaim csak nem akarnak még megvalósulni. Fáradtak, pénztelenek és kiégettek vagyunk, jelenleg nem tudom, hogy fogunk fát állítani. De ilyenkor kell megrázni magunk és a maradék apróidat összeszedve csak élni bele a következő napba, hátha valami változni fog. Lehetsz szomorú, de csak a saját hajadnál fogva húzhatod ki magad az árból, akkor könnyebb a dolog, ha a másik van olyan jófej, hogy felkér táncolni, amikor a konyhában sírsz, hogy nem tudsz jobb ételt tenni az asztalra. Vagy a szülők meglepnek egy komplett menüvel hétvégén mert neked nem időd, sem más eszközeid nincsenek, hogy rittyents egyet, vagy másnap is. Ezek felbecsülhetetlenek. Legyenek kellemes napjaitok idegesség, leégett étel, kiabálás és stressz nélkül!

Tudjátok, van egy új kattanásom. Mostanában nehezek az esték, amíg Z. elalszik, van hogy 2, 2,5 órára felkúszik ez az altatásos, "fáradt, nem alszik, vergődik" időszak. Most, hogy beszüntettük a tejcsizést (tejital), hogy ne romoljanak a fogai, hanem megcseréltük a fogmosással a sorrendet, nem tudja a bevett szokásokat olyan könnyen megemészteni. Az lenyugtatta, megmelengette, elaltatta. Most nincs semmi, vagyis inkább úgy fogalmaznék, Micimackó nem tud ilyen kunsztot. Igen, eddig szemet hunytam efelett, de végül arra jutottam, vagy most lesz nehéz vagy később.  Mindig új kihívást jelent nekem, hogy próbáljak türelmes és jó fej lenni vele és ne éreztessem, hogy már mennék és én is fáradt vagyok. De leginkább az bosszant ebben a helyzetben, hogy az a 2 óra számomra a szabadidő amit írásra, önfejlesztésre vagy olyan dolgokra fordíthatnék, ami előrébb visz. Ezeket a bejegyzéseket délelőttönként írom, mikor kész a főzés, de még nem jöttek a többiek. De nem szoktam olyan könny

Sziasztok! Tudjátok, nálunk van amikor nem nevezzük nevén a dolgokat, felöltöztetjük őket. Nem azért, hogy hazudjunk a kis mókusnak, hanem jobb hozzáállást teremtsünk, pozitív hangulatot annak, ami nem mindig az. Így lett nálunk a c vitaminból cukorka, a köptető szirupból kóla (igen, már megkóstolta magától, alig tudtuk a poharat kicsavarni a kezéből) és a kakaós zabkásából csokipuding.   Nem csak én csinálom ezt, a piac is próbálja úgy alakítani a termékeit, hogy legyen kedve a gyerekeknek, felnőtteknek megenni. Például vegyük a joghurtot. Az a szabad rablás, ami a hűtőpultokban folyik, az jó példa erre. Miről beszélük? Van egy alap, fehér,savanykás termék, amiről azt mondják, hogy jót tesz az egészségünknek, mert sok benne a kálcium és a d vitamin. Először tettek bele gyümölcsöt, mert valljuk be, nem egy olyan termék aminél vissza kell magad fogni, hogy felfald. A gyümölcs az, cukorral meg főleg, mert az édes jó, melengető dolog. Nem hiába magas az anyatej zsírtartalma, olyan 8-1

A Mikulás már a sarkon csenget, elkezdődött a december, még az időjárás sem mond ellent kivételesen. Az ünnepi hangulatban az sem tudja a kedvem szegni, hogy az egész családunk újfent tüsszög, krákog, köhög.  Az egyetlen próbálkozásom a gyertyagyújtásra az ünnepi hangulat fokozására, bénázásba fulladt és utána takaríthattam az üvegszilánkokat vérző kézzel. Úgy énekelem esténként a Télapós dalokat, mint a gramofon, majd megszólal egy gengszter kis hang az ágyacskából: "Még egyszer tatajok...Mikulásost!" Mindenhol dobozok, csaptelep, villanykörte, lomizott könyvek, szederbokor a kertbe, lámpa a sarkokban alig férünk és mindig rumli van, mert ha az egyik felét megmozdítod a másik oldalon esik le valami. De nem érdekel, mindjárt kész vagyunk. Ha nyugdíjjas tempóban is, fejfájással, lázasan sem veheti el tőlünk senki hogy van fűtésünk és van világítás a kis házunkban és otthon karácsonyozhatunk...   Addig meg a hétköznapok kis fennakadásaira csak legyinteni kell, csináln

Sziasztok! Kényszerpihenőre lettem fogva, nem szabad hangokat kiadnom mozognom és megreccsentenem a parkettát, mert egy kíváncsi és aludni nem akaró kis hang kiszól a másik szobából: - Anya, mit csinálsz? Amíg nem alszik gondoltam, leírok egy receptet. Anyukám egy receptjét. Általánosságban elmondhatom magamról és az életem eseményeiről, hogy mindig találok magamnak új kihívásokat, amik gondolkodásra késztetnek, célok elérésére. Néhány hónapja egy verőfényes októberi napon alig pólóban ettem életem első kardinális szeletét, szerelem volt első kóstolásra, mert mindig tartottam a tojáshabos dolgoktól. De az könnyed volt, krémes a tejszín miatt és harsogó a beletöltött narancs dzsem réteg miatt. Azóta rá vagyok kattanva, hogy begyűjtsem azokat a recepteket, amik hasonlóak lehetnek. A darázsfészek egy hamvas kezdő szint aki tojásfehérjével akar bánni, épp nekem való tanuló recept, jól jött, hogy ismerkedjem az anyaggal. Ezt a süteményt tegnap kellett megcsinálnom, gondoltam leírom

Mivel nem találtam meg a kamra alján azt a lisztet, amire emlékeztem, hogy ott van valahol, megakadt a szemem a búzadarán. Emlékeztem rá, hogy szoktak ilyenből tortát is csinálni, de úgy voltam vele, ha nem jól sikerül, akkor majd a többiek leöntik fahéjjal és elfogy, mint elfuserált tejbegríz. Angolul semulinának hívják, sokkal több lehetőséget sejtet, jobb marketingje van egy dallamos névnek, mint egy lesajnált babáknak való ételnek.    Innen vettem az alapreceptet, ami egy közel keleti, egyiptomi édesség, máshogy bántam a cukorral és mivel kókuszos édesség, adta magát, hogy kókuszos legyen a töltelék is. Vannak olyan ételek, amik amelyek csak úgy beúsznak a látóteredbe és nem hezitálsz, egyből elkezded megcsinálni. Gyors is, ha nem is egészséges, finom is. Majdhogynem több volt előkeresni a receptet, mint megcsinálni. Szerintem ez jó kezdőlökés, hogy kipróbáljátok. A végeredményhez tettem egy kis baracklekvárt, mert a többiek nagyon szeretik, de magában ettem, úgy is nagyon fino

Sziasztok! Az élet sokszor bebizonyította már nekem, hogy az ember akkor tudja a legtöbb kreativitást kicsiholni magából, ha rá van kényszerítve. Nálunk most a hétvége vendégeskedésből és születésnapból állt, a szokásos rohanás mellé, így nem volt arra opció, hogy elmehessünk vásárolni, sem egyedül, sem családosan. Így történt meg, hogy hétfőn álltam a kimerült hűtő előtt és rohadtul nem tudtam mit főzzek. Azóta sem nagyon hoztam be magam, most éhezem a kiszámíthatóságra és a rutinra az életem/életünkből, mert görgetjük magunk előtt a sok feladatot és nincs kiszállás, nincs hogy akár egy estére tojunk bele az egészbe és azok az emberekké visszaváltozunk, akik voltunk a kezdetekkor, a kapcsolatunk "kampányidőszakában". Múlt hétről maradt egy sütőtök fele, úgy gondoltam, ő fog kihúzni a slamasztikából és a végeredmény egy szerencsés házasítás lett, olyannyira, hogy a visszajelzések is tükrözték.   Hozzávalók: 300 g hámozott, kimagozott, felkockázott sütőtök 2 evk méz

Sziasztok! Ma reggel kiderült, hogy délre főznöm kell, az apósom születésnapja van. Tudtam, hogy ma van neki, csak azt nem tudtam, hogy én főzök. Valami különlegességet akartam csinálni, ami mutatósabb a pörkölt mellé mint egy tál galuska. Ekkor gondoltam a kapros juhtúrós sztrapacskára. Végig szuggeráltam azt a képet a piac felé menet, hogy csodák csodájára a jó idő és a szombat ellenére legyenek kevesen és ne kelljen sorba állnom, hogy a végére érjek a tennivalómnak. Olyan hamar végeztem hogy visszafele menet elgondolkodtam, hogy bemegyek a kedvenc turimba is, végtére is időmilliomos vagyok! Az időgazdálkodás jegyében, amíg Emőkét levittem a ház elé üldögélni (az igazi cél az lett volna, hogy próbáljon üríteni és felállni, a levegőzés összejött végülis) addig felraktam a krumplit főni a sztapacskához. Hmmm már közel kásásra főtt, amikor elolvastam a receptet, amihez nyers krumplit használnak. Akkorra már megvettem a házi tejfölt, juhtúrót, nem voltam hajlandó feladni a har

Sziasztok! Ahogy Mariah Carey "All I want for Christmas is You" megtekintési adatai is mutatják, óhatatlanul eljött a karácsonyi időszak. Még most sem tudom, mit vegyek a többieknek, de hogy mit főzzek... mmmh megálljatok csak, kigurultok tőlünk szenteste másnapján! Ma a hentes előtt vágott pofon a felismerés ahogy néztem, hogyan erősítgetik fel az üzlet homlokzatára a girlandot és a gömböket. Kitérő - Akik nem Debrecenben laknak, elmondanám, van a városban egy olyan hentesüzlet lánc, aminek a neve: Kedvencek.  Egyszerre tartom az elnevezést gúnyosnak és nyílt támadásnak a vegetáriánus kolónia ellen, mert ahogy emlékszem a Peta szervezetnek évekkel ezelőtt volt egy olyan plakátja, hogy: Hol húzol határt? Mikortól étel, mikortól házi kedvenc? Ott volt egyik véglet a kiscica, másik véglet a csirke. Középen helyezkedtek el a háborúban szemethunyós eleségek pl: a ló. A hentes kiröhöghette ezt a plakátot, huszárvágással annyit mondott: Hööö, mindet szeretem!    November

Sziasztok! Évek óta először dögrováson vagyok talán 2012 körül voltam ennyire beteg, már tart vagy 4 napja. Úgy főzök és kóstolok, hogy csak forróságból tudom, hogy valamit megkóstoltam, de ízeket nem érzek. Próbálok pozitív maradni, legalább ha egészségesen eszem, azt is hazudhatom magamnak, hogy csoki, vagy tejszínhab, vagy nutella etc. ... egyre megy.     Az ellenkezője is igaz, minek szegjem meg a szabályokat, ha nem élvezhetem a bűnöm gyümölcsét.    A kiscsaj már kigyógyult szerencsére. Ma műtik Emőkét, még agyban nem tudtam ráhangolódni, hogy elkezdjek aggódni, mert nagyon jó előérzetem van. Jól néz ki őnagysága, szépen eszik, felállás még nem ment a törött csípője miatt, de próbálkozik vele. Még arra van 2 hetünk, hogy amiatt aggódjunk. Úgy alakult, hogy tegnap a kislányommal indultunk el reggeli után a szokásos bevásárló utamra, mint annak idején a bölcsődei idők előtt.  Ahhoz képest megváltoztak az utóbbi hetekben a fogyasztói szokások nálunk, mert integettünk a

Tudjátok, az elmúlt egy hét megint kihozott belőlem egy melankolikus és tenni akaró embert, ugyanis sorozatosan szembesülök azzal, hogy az idő múlása csak csak nem akar a személyiség fejlődésem végére érni. Mikor szembenézek valami olyasmivel, amit évek, évtizedek folyamán ott őriztem magamban, néha roskadoztam a súlya alatt bántott és emésztett és túl tudok lépni, el tudom engedni, tudok pozitív maradni, olyan boldog vagyok, elégedett. De ahogy kipipálok egy vargabetűt, játékszintet lépek, megérek a nagyobb falatokhoz. Komolyabb dologról kell nyilatkoznom, döntenem kell vagy épp azzal kell szembesülnöm, hogy rohadtul nem járok ott az utamon, ahol az egóm gondolja, hogy tart. Miért hordom ezt a zagyvaságot ? A nagy mellényemnek, rá kellett jönnie, hogy nem voltam elég jó gazdája a kutyámnak. Amikor a kislányomat hazahoztuk a kórházból, bennem megváltozott a sorrend. Most is ő van az első helyen. Nem tudja a legodaadóbb, legszeretetreméltóbb négylábú ezt egy szintre hozni. A gy

Sziasztok! Október elején történt az esemény, de kikívánkozik, mert alig ismertem eddig, lehet, hogy ti is így vagytok vele. Talán a sorszámozásból lehet sejteni, hogy nem sikerült olyan rosszul ez a kiruccanás, reménykedem benne, hogy jövőre visszamehetek és láthatom a tavaszit is, mert ott van még állatvásár is!! De ne nyargaljunk annyira. Még nyáron találkoztam azzal a hirdetéssel, ami egy napos kirándulást mutatott be és invitálta rá a debrecenieket. Nos, amikor megláttam, annyira jó hangulata volt és az a helyzet, hogy az utóbbi 3 igen, három évben nem léptem át az országhatárt. Tudjátok terhesség, pici babás lét, de lélekben és könyveken kereszül Perutól Japánig utaztam. Úgy kellett már nekem egy kis kaland, mint egy falat kenyér. Olyan nyugger kaland féle, ugyanis rájöttem aznap hajnalban, amikor végignéztem az utastársakon, hogy kicsit koravén az érdeklődésem.   Szerencsére pont olyan barátnőt vittem magammal, aki elvetemült mint én. Nemhogy ezt nem bánta és elviselte, ő i

Sziasztok! Kedves olvasó, most, hogy beugrottál a bulváros főcímnek, megkérdezném: Számodra mit jelent az, hogy diétás?  Melyik diétával kell megegyeznie? Ja, hogy mindegy, csak ne hízlaljon? Ok. Nem fog, ha így készíted. Amikor ilyen címet olvasok, mindig eszembe jut, hogy vajon mit kotyvasztott össze az illető, azért a kompromisszumért, hogy rámondhassa, hogy egészségesen eszik.  Mennyi többletmunkája van abban, hogy egyen - teszem azt - egy somlói galuskát. Inkább edd meg jó szívvel a kedvenc cukrászdádból és tűzd ki magadnak, hogy ezt a kihágást egy hónapban egyszer követed el. Mert sohasem az élelmiszer, hanem a fogyasztói szokások a hunyók. Visszatérve, ez a túrógombóc nem kotyvalék, ugyanis jó állagú, nincs fűrészpor íze és nem vesz több időt igénybe, mint a búzadarával készülő klasszikus. Ma a piac után meglegyintett a megszokás szele, hogy bemenjek a közeli hiperbe, hogy grízt vegyek, mert ugye úgy tanultam, hogy azzal készül és kicsit féltem is, hogy ha beleugrom az

Nem tudom, hogyan vezessem be ezt a dolgot a racionálisan gondolkodó embereknek a környezetemben, leginkább csak zavart mosolyokat kapok, vagy hirtelen témaváltást. Talán az az oka, hogy itt megjelenik, hogy megnyugtathatom a tudatom, hogy nem kell mindenre logikus magyarázat, csak megtörténik és nem feltétlenül rossz.  Igazi Sherlock Holmesnak való munka, kíváncsi lennék mit mond erre. Történt velünk egy olyan dolog, amire 5 spiritualitástól teljesen mentes ember mondta egybehangzóan, hogy: - ??? Mivan? Szombat reggel, P.-nek korán el kellett mennie dolgozni. Már 7-kor elindult a megye másik végébe. Később felkelt a prímadonna és a reggeli biliztetés közben kikönyörögte, hogy hadd fogja a kezében a karika gyűrűmet. Mostanában ez a mániája, elkéri mindkettőnktől és retiküllel, kalappal a fején jár kel a lakásban, peckesen tartja fel a gyűrűket a kezén, le ne essen. Odaadtam neki, még akkor is fogta, amikor ráfektettem az ágyra, hogy átöltöztessem a pizsamájából. Forgott, hadoná

Sziasztok! Képzeljétek el, a finisben vagyunk, most már egészen pofásodik a házikó. Állandó napfény, nincs több hideg köves burkolat és a picurt felébresztő tűzoltó sziréna. Elkezdtem kivülről szemlélni a folyamatot, mert az agyamnak még szoknia kell, hogy nem a üres tereket látom. Mintha másnak az agyszüleménye lenne. Van most már konyha!!! Vannak vécék, amikben van víz! A zuhanyrózsa olyan igazi, hogy apukám a múltkor meg is fürdött tőle, mert rosszkor volt kíváncsi. Már csak ezt a töménytelen mennyiségű cuccot kell valahogy odagardírozni, lehetőleg úgy, hogy egy rokonnal se rúgjam össze a port nagyon komolyan. Tudjátok, van az a mondás, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal  van kikövezve.  Ez pontosan az a szituáció, amikor a sok sok segítség és jóakarat annyira erős, hogy kár keletkezik. A másik csak csendesen szitkozódik, ha nagyobb a baj kieresztem a hangom. Mert a kommunikáció és csapatmunka nagy fegyver, csak az a baj, hogy mindenki utólag használja: "hogy kel

A következő étel csak úgy dúskál legalább 1 db sok e jelűt tartalmazó hozzávalóban, ugyanis a tömlős sajtnál mesterségesebb, élelemezésre szánt eszköz nem nagyon akad a házunk táján. Csinálom itt a marketinget a kajának, ugye?! A sajtleves szintén gyerekkori kedvenc, amibe anyukám még zsemle kockát is pirított, hogy ropogjon benne valami plusz, de anélkül is finom. Most nagyobb koromban kimerült a fogyasztásom abban hogy a gyerekem kis tányérkájának alján meghagyottat ettem meg. Tudjátok mértékletesség, csak hogy meg ne kívánjam. De a többiek jót ettek belőle. És hogy miért adok Z-nek, ha annyira ellene vagyok? A végletesség nem jó tulajdonság, megadom neki a lehetőséget, hogy megkóstolja, ha akarja, mert imádja a sajtot, előbb lopná ki a hűtőből, mint egy tábla csokit. De úgy látszik az ő ízlésével annyira nem passzolt, 2-3 kanál után otthagyta. Azért titkon örültem, mert így több jutott nekem. Nagyon jó hogy tényleg hamar, kb. 15 perc alatt elkészültem vele a tűz begyújtástól a

Dilemmában vagyok, nem tudom adhatok e pulykát a családomnak. Jó ára van, finom hús, jók az élettani tulajdonságai, DE: Teljesen meg vagyok lőve, mert olvasom a cikkeket, teljesen ellent mondanak egymásnak. Az egyik magasztalja, hogy minél többet együnk, a másik abból indul ki, hogy sok sok antibiotikumot és vegyi rásegítést kapnak a nagyüzemi állatok, meg amúgy is, a pulyka a író szerint egy beteges, csenevész jószág és óva int, hogy a számba vegyem. Pfff ezt matekozd ki. Én magam józan paraszti eszéből abból indultam ki, hogy amikor Amerikában háziasították ezt az állatot néhány száz éve egy erdei állatot hoztak be a háztájiba. Vagyis, az erdőben nem sokat gyógyszerezhették, ellenállónak kellett lennie, szinte igénytelennek kaja és orvosi ellátás tekintetében, mert a túlélés mindenek felett álló. Ha nyomi lenne, nem maradt volna meg. Eleve kevesebb idő tudott eltelni a baromfi háziasításához és tenyésztéséhez képest, nincs annyi ideje meggyengülni, betegessé válni.

Sziasztok! Most hogy már elzártam a tűzhelyet, leültem. A kötelező virtuális teendőkön túl kicsit megfeszítem az elmém zárt ajtaját és bepillantást engedek, abba ami mostanában foglalkoztat. Hullámzóak voltak az elmúlt napok, kicsit drogos látomásnak tűntek, főleg a kialvatlanság és a folyamatos elintézni valók miatt, ahol agyban ott kell lenni. A fennmaradó időben amíg el nem aludtam ültő helyembe este olvastam egy fantasztikus regényt, nem a minősége, hanem a besorolása fantasy. Amúgy jó kis könyv volt, annyira, hogy adott a hétköznapoknak egy kis plusz hangulatot, egy kis varázslatot, mi lesz a szereplőkkel, tetszett a koncepció és alternatív valóságok jártak az eszembe, milyen nagyszerű történetek szunnyadnak ebben a hipotézisben. Szegény Z. miatt volt rossz kedvem, sajnáltam, hogy nem jó a közérzete. Elkezdődött egy új korszak az életünkben: "Anya, gyere aludni velem." Ez a félünk a sötétben és szörnyek vannak az ágyam alatt időszak.  Még sohasem mondott ilyet mert

Sziasztok! Mindenes a funkciója, mindenmentes a beltartalma. Ezt a receptet már néhány hete tervezem feltenni, mert nagyon szeretjük, mert jó érzés olyan nassolni valót belenyomni a kicsi kezébe, vagy a férj elemózsiájába tenni, ami egészséges. Nem mellékesen finom kávé mellé is. Amikor egyszer csokisra csináltam, akkor szokott be Z. a bölcsődébe. Vele voltam még bent akkor. Nem akartam lejmolni az ottani ételekből, vittem neki 2-őt, hogy ha tízóraizik, azt egye. Mikor kimentem vele kajálni, egy másik kisfiú is aki aznap volt magában először, sírdogált, de szemet vetett a másikra. Odaadtam neki. Ketten eszegettek, még másik kettő odaült melléjük, hogy nekik is kell. Felezni kellett. Mindegyik bevágta. Csak az én gyerekem nem, elment játszani. Aki először kért tőlem már végzett a sajátjával, átült Z. helyére és az ő maradékát is megette. Érdemes elkészíteni, mindenki érdekében.      Jól tudom variálni az alapreceptet, attól függően, mi van otthon.  Került már bele lenmag kókuszl