Sajtleves
A következő étel csak úgy dúskál legalább 1 db sok e jelűt tartalmazó hozzávalóban, ugyanis a tömlős sajtnál mesterségesebb, élelemezésre szánt eszköz nem nagyon akad a házunk táján. Csinálom itt a marketinget a kajának, ugye?!
A sajtleves szintén gyerekkori kedvenc, amibe anyukám még zsemle kockát is pirított, hogy ropogjon benne valami plusz, de anélkül is finom.
Most nagyobb koromban kimerült a fogyasztásom abban hogy a gyerekem kis tányérkájának alján meghagyottat ettem meg. Tudjátok mértékletesség, csak hogy meg ne kívánjam. De a többiek jót ettek belőle.
És hogy miért adok Z-nek, ha annyira ellene vagyok?
A végletesség nem jó tulajdonság, megadom neki a lehetőséget, hogy megkóstolja, ha akarja, mert imádja a sajtot, előbb lopná ki a hűtőből, mint egy tábla csokit. De úgy látszik az ő ízlésével annyira nem passzolt, 2-3 kanál után otthagyta. Azért titkon örültem, mert így több jutott nekem.
Nagyon jó hogy tényleg hamar, kb. 15 perc alatt elkészültem vele a tűz begyújtástól a lezárásig.
Hozzávalók: 4 személyre
2 tömlős sajt
1/4 hagyma az íze miatt mutatóba
5 dkg füstölt szalonna
3 dl húsleves
3 evk tejföl
2 evk zabliszt
só, bors
1 tk ételízesítő
egy gerezd fokhagyma lereszelve
1 mk füstölt paprika
kb. 4 dl víz
egy kevés őrölt szerecsendió, de elhagyható
Elkészítés:
A füstölt szalonnát apró darabokra vágom és zsírjára pirítom mielőtt ráteszem a felkockázott hagymát.
Belenyomom a sajtot és folyamatos kevergetés mellett felöntöm az alaplével. Megkóstolom, mi hiányozhat, igény szerint sózom borsozom. Hozzáadom az ételízesítőt és a szerecsendiót és a paprikát.
A tejfölt külön felkeverem a zabliszttel (vagy esetleg tápóka keményítő is lehet, vagy kukorica keményítő), felöntöm még vízzel, összesen szűk fél literrel. Ha szeretjük a lazább levest fél liter, ha sűrűbben, akkor elég 3-4 dl.
Belereszelem a fokhagymát. Néhány percig éppenhogy összefőzöm, ezután már tálalható.
Tálaláskor a tetejére piríthatunk olajos magvakat, kenyérkockát, egész fokhagymás, sajtos pirítóst, de mivel beköszöntött az ősz, időszerűnek látom vékonyra szeletelt sütőtököt is.
A sajtleves szintén gyerekkori kedvenc, amibe anyukám még zsemle kockát is pirított, hogy ropogjon benne valami plusz, de anélkül is finom.
Most nagyobb koromban kimerült a fogyasztásom abban hogy a gyerekem kis tányérkájának alján meghagyottat ettem meg. Tudjátok mértékletesség, csak hogy meg ne kívánjam. De a többiek jót ettek belőle.
És hogy miért adok Z-nek, ha annyira ellene vagyok?
A végletesség nem jó tulajdonság, megadom neki a lehetőséget, hogy megkóstolja, ha akarja, mert imádja a sajtot, előbb lopná ki a hűtőből, mint egy tábla csokit. De úgy látszik az ő ízlésével annyira nem passzolt, 2-3 kanál után otthagyta. Azért titkon örültem, mert így több jutott nekem.
Nagyon jó hogy tényleg hamar, kb. 15 perc alatt elkészültem vele a tűz begyújtástól a lezárásig.
Hozzávalók: 4 személyre
2 tömlős sajt
1/4 hagyma az íze miatt mutatóba
5 dkg füstölt szalonna
3 dl húsleves
3 evk tejföl
2 evk zabliszt
só, bors
1 tk ételízesítő
egy gerezd fokhagyma lereszelve
1 mk füstölt paprika
kb. 4 dl víz
egy kevés őrölt szerecsendió, de elhagyható
Elkészítés:
A füstölt szalonnát apró darabokra vágom és zsírjára pirítom mielőtt ráteszem a felkockázott hagymát.
Belenyomom a sajtot és folyamatos kevergetés mellett felöntöm az alaplével. Megkóstolom, mi hiányozhat, igény szerint sózom borsozom. Hozzáadom az ételízesítőt és a szerecsendiót és a paprikát.
A tejfölt külön felkeverem a zabliszttel (vagy esetleg tápóka keményítő is lehet, vagy kukorica keményítő), felöntöm még vízzel, összesen szűk fél literrel. Ha szeretjük a lazább levest fél liter, ha sűrűbben, akkor elég 3-4 dl.
Belereszelem a fokhagymát. Néhány percig éppenhogy összefőzöm, ezután már tálalható.
Tálaláskor a tetejére piríthatunk olajos magvakat, kenyérkockát, egész fokhagymás, sajtos pirítóst, de mivel beköszöntött az ősz, időszerűnek látom vékonyra szeletelt sütőtököt is.