Le Café de Capucine

  Jeleztétek, hogy a néhány hónapja írt tálcás sütireceptem elkészítéskor nagy örömet szerzett nektek, ezúton köszönöm a visszajelzéseket.  Képzeljétek, azt mondtam, eddig és ne tovább, nem vásárolok közel tízezer forintért tortát egy szülinapra. Nem. A rendelés akkor marad, ha az óvodába kell évente- most már 2x- mert azt a nyomást, hogy elég jó legyen nem akarom a torta minőségén látni. Attól függetlenül szeretjük a szépet és most már megtaláltam azt a módszert itthon, amivel gyönyörű, magas tortákat lehet kreálni, ami nem más mint néhány átlátszó, formatartó fólia összeragaszva. Ha a cukrászoknak lehet használni, nekem is.  Azt hiszem a miénk az egyik gyerekülés csomagolása volt újonnan, de épp megfelel a célnak, mert rugalmas, mégis erős, kb. 20 cm magas és tetszés szerint méretezhető, többször felhasználható.     A kislányom kapott egy drámai magas tortát, a férjem inkább a krémekért van oda, neki kihagytam belőle az emeletet, így az újjászülethet hamarosan mint csodálatos somlói

Sziasztok!  Lehet, hogy a rekkenő kánikulában még gondolni sem tudtok a meleg kályhára, egy hívogató, gőzölgő főzelékre. De spoilerezek, lesz még október, november, amikor megörvendeztetheted magad ezzel az egészséges és aranysárga fogással. Bizony, nem kell túl sok a mosolygó pocakhoz.  Nálunk szépen LASSAN csordogál el a július. Z. már önmagában programigazgató volt itthon, most kapott maga mellé egy szárnysegédet Sz. személyében. Mit ne mondjak, az egy gyermekes létforma így visszagondolva nem is volt olyan fárasztó. Őszintén szólva a régebbi önmagamat nagyon irigylem a gondtalansága miatt. De mint minden, ez az időszak is tovább ballag az életünkön, annyira gyorsan, hogy az eltűnő emlékekért néha fel kell csapnom a blog archívumát. Szép ez a pici babás időszak a picurral, áldás ez a jókedvű, egyre nagyobb hangú kis emberke az életünkben. Azt mondják a okosok, hogy a második gyerek már nem olyan nagy élmény, mert az "elsők" - első átfordulás, első kacagás, első nyakig foso