Le Café de Capucine

Donna Karan kender ruha. Potom 2000 dollár. Most olyan dolgot kell Nektek megírnom, ami teljesen felemelt és most nem érzek fáradtságot, csak csillapíthatatlan tudásszomjat, hogy minél többet tudjak meg erről az anyagról. Lassan ténylegesen elérem a harmincat, (P. sokszor szokta emlegetni a blog rólam szekcióját: közelebb a harminchoz mint a húszhoz) de az iskolai rendszerünk és közvetve a társadalmunk teljesen elfelejtett tudása miatt olyan keveset tudtam erről az anyagról, hm hm ... mint akármelyikünk.  Ez a növény a kender. Annyit tudtam róla, hogy kötelet készíthetünk belőle, zsákot és csomó helységnevünkben szerepel, ami arra enged következtetni, hogy megélhetési forrás lehetett. Ha a vad fajtáját szívjuk rózsaszín bicikliző unikornisokat láthatunk és hogy kultikus, tisztelt növény volt a múltban és a South parkban a Bajuszos apuka Randy Marsh inkább megmikrózta a golyóit, csak hogy a hererákra felírják neki az orvosi szívni valót. Sohasem szívtam, utólag köszönettel t...

Forrás: amint látjátok: thefrugualgirls.com Ahogy a 9gag-en kihirdették november 1.-én: vége van a jelmezbemutatónak, nem kell gondolkodni a nagy durrantáson, aminek a képe mindenki fejében benne van és felismeri, mégsem jut eszébe megcsinálni. A kutyára, macskára, teknősre ezentúl az ijesztő jelmeze helyett mikulás sapka kerül. Más szemmel kezded el nézegetni az üzletek kirakatát és ezt ők is tudják. Vagyis ők tudatják velünk azokkal a korai fecskének szánt mikulással és szaloncukorral amit láthatunk a metróban amikor az iskolai tanszer hadjárat befejeződik. Tik-tak, csing-csing pénzed csörrenjen a mi kasszánkban! Forrás: diyjoy.com A reklámplakátok színei reagálnak a készülődésre, elkezdtek több csillogó elemet, intimitást sugárzó bordót, barnát, aranyat használni.  Az ember ahogy ránéz ezekre a képekre szinte érzi az alma és fahéj illatát. Állj, ha bolttulaj lennék, most bizony beállítanék a csatasorba néhány alig látható helyre egy kis illóolaj párnát, hogy az is va...

2 évig tanultam mintázást, szobrászatot. Az első feladat az volt, hogy megtanuljuk, hogyan önthetünk ki egy tárgyat, úgy hogy a tömegéről negatívot veszünk, utána pedig ezt az üreget kitöltjük, hogy végül megkapjuk a forma pozitívját. Nagyon élveztem, amit találtam a környékemen mindennel el akartam ezt játszani. Mivel távoli gyerek voltam, meg tudtam azt csinálni, hogy bementem "játszani" a műtermekbe a hétvégeken, hol egyedül, hol társakkal. Amikor ott vagy, akkor az aktuális hülye problémáidon pörögsz, vizsgák, kapcsolatok, hatalmas életbevágó dolgok természetesen. Csak évekkel később jön rá az ember, hogy azok voltak a legjobb időszakok. Ennek a hölgynek, Rachel Dein londoni művésznek a plasztikáiról ez a feladat jutott eszembe, neki több esze volt, nem csak élvezte a játékot, hanem egy jól jövedelmező, különleges koncepciót hozott létre, ami teljesen egyedi és a végeredmény gyönyörű. Letaglóz, hogy mennyire szépek a mindennapi növények, amik mellett elmegyünk, ő ne...

Gattyán György egyszer azt válaszolta arra a kérdésre, hogy mitől érzi gazdagnak magát: "- Attól, hogy ha üres kézzel, bőrönd nélkül utazhatok." A kijelentése az én agyamban egy tárgy mellett kötött ki, aminek készíttetéséről leszoktunk. Fogyasztunk, pedig a nagymamánnak még kis lábára készítetett cipő esett ki a lyánykori ruhái között. Mai napig megvan és ugyanolyan szép és cirka 50 éves darab. Egyszer ha gazdag leszek, azt a luxust meg szeretném magamnak engedni, hogy külön nekem készítsenek cipőt. Miért luxus? Nézzétek meg az árakat. Némelyiknél viszont gondolkodóba estem, hogy ha tényleg annyira szépen van kikészítve, minőségi a talpa, a felhasznált anyagok és olyan időtlen a design, lehet, hogy érdemes lenne befektetni. Gondold végig: vegyünk egy kellemes, 4 cm-es sarokkal rendelkező szolid szaladgálót, megvan másfél éve. A deichmannban 8000 ft volt leértékelve. Szeretem a bőr cipőket, ahogy idomul a kis gazdájához és idővel úgy érzed benne, hogy mezitnike...

Nem szeretem a Valentin napot, mert erőltetettnek tartom, nem is vesszük eseményszámba. Ezért nem is akkora időzítettem ennek a kis lapnak a megmutatását, most lettem kész vele. Szeretni és elfogadni egész évben van lehetőségünk, még ha a virágárusok azt is tanácsolják, hogy február közepe ennek a tetőpontja. Az a bizonyos 14.  Szeretem a robotokat, tetszenek a gombok, ketyerék, mutatók rajtuk. Nem szőrösek mint egy macska, de legalább olyan aranyosak. Azoknak a pár daraboknak szeretnék alternatívát nyújtani, akik nem találják a kismackó-parfőm-romantikus komédia szentháromságban a megfelelő ajándékot a másiknak. Így akár át lehet nyújtani a béltrancsírozós játékot is akár, van átvezető figura. Sőt, egész évben oda lehet adni, vagy a reggeli café mellé kikészíteni: "CSAK ÚGY" felirattal. A másik, ha nem ő a higany ember a Terminátor 2-ből, értékelni fogja. Kattints, ments másként és nyomtass beeeep!     

Ez a vidám, kedves kis semmiség született egy furcsa, értékelve szomorú találkozásból. Tudjátok,  a sok sok kis hibám olyan jól szervezett egységet alkotnak, hogy van a világon egy férfi, akinek ez gyönyörűségesnek találja. Szerencsés flótás vagyok, nem kétség. Nem kellett fogyókúráznom, megtanulni magam ribancosra kimaszkírozni, vagy olyan ruhákba bújni, amikben nem éreztem jól magam. Kedves, köszönöm, hogy ha csatákkal is, de olyan maradhattam, sőt jobbá tettél amilyen voltam. Hálásan köszönöm, hogy annyiszor elmondod, hogy a világért se fogyókúrázzak, mert ez a zsír a legszebb rajtam. (Azért még a műtárgyak birtoklásának kérdését meg kell beszélni!) Summa summarum, nem azért vagy PÁRkapcsolatban, mert teljesítesz, hogy bent maradj, hanem mert kölcsönösen kiteljesítitek egymást. Akár olyan giccsesen édessé és boldoggá, mint ez a szemrevaló debreceni mézeskalács. A héten viszont egy régi ismerősömet nem ismertem meg, amikor elment mellettem az utcán. Csak egy "kiegészítő...

Az alábbi életigazságot a Micimackó írója A.A. Milne mondta. Rögtön megtetszett ez a kis semmiség, mert eszembe jutott egy régi régi történet. Elfelejtődött, de ez az idézet felhozta az emléket. Úgy történt, hogy egy napon, amikor a kicsi énem elindult az iskolába, nagyjából 93' tavaszán, boldogan, szökdécselve, mert ez a nap nem olyan volt mint a többi. A kezemben volt egy szépséges léggömb, amit apukámtól kaptam. Jó gyerek módjára, fel akartam vinni az iskolába, hogy eldicsekedjem vele. Józan eszem nem tudja ma már megmondani hogy az első 2 perc után mit csináltam volna vele, mikor odaérek, valószínűleg nem érte volna meg a nap végét. De az életem sohasem az ésszerűség szerint működött, 6 évesen főleg. Nem lett happy-end a vége, az első utca végén kidurrant. Ennyi év után nem tudom, hogy görbült e a szám, hogy megsirassam, de ismerve magam biztosan. Lassan de biztosan harminchoz közeledem, de még mindig emlékszem a színére és arra a boldogságra, hogy szökdécselve mentem is...

Túl sokat nem kell belemagyarázni, olyan egyszerű. Aprópója annyi akad ennek a kis csokornak, hogy a héten 2 alkalommal is sikerült kapnom a tavasz legszebb virágaiból. Ez a virágcsokor ami a képen van, gyöngyikének hívják, a régi falusi portákon lehet megtalálni, olyan egyszerűek és gyönyörűek, ahogy a bólogató fejük kikandikál a fűből. Ezt egy kedves ismeretlen kislány nyomta a kezembe, olyan címszóval, hogy nekem szedte. Nem tudtam napirendre térni felette, olyan kedves gesztus volt. Milyen az élet, éppen azon a napon, a kocsi hátsó ülésén utaztattunk néhány példány gyerek (felnőtteknek is lehetne színezni, olyan kis kedves, akár...na jó, magamnak nyomtattam) színezőt. Ekkor felismertem az univerzum üzenetét, amely a kifestő valódi célcsoportjára utalt. Odaadtam neki és a testvérének viszonzásképp. A másik a gyermekláncfű volt. A napokban valaki csengetett. Ilyenkor összerezzenek, mert sohasem tudom, hogy meg akarnak e téríteni, vagy egy nagyszerű szolgáltatással lehetek e gaz...

 Mikor ma visszanéztem a hétvégén készült fotóimat régi, Szent Ferenci gondolatom jutott eszembe, aminek megfigyelésével órákig tudtam bámulni a busz ablakán végigrohanó tájat: Nincs mit tenni, a legnagyobb és legkvalitásosabb festő nem más, mint a Jóisten. Az is lehetne a címe, hogy csodáld meg a nagy festő palettáját. Nézzétek meg, milyen tehetség kell ahhoz, hogy ezeket az egymáshoz tökéletesen passzoló, mégis annyira különböző színeket produkálni tudja? Azok a sárgák és viharkékek, szürkék egymásnak vannak kitalálva. Nem is buheroltam vele szinte semmit, csak a mai napi szentenciát biggyesztettem fel. Többre nincs is szükség.   

Ha a tipográfia tanárom látná ezt a kis játékot, bizonyára fogná a fejét, hogy túl sok forma, túl sok betűtipus. Hál istennek senki előtt már nem kell félelemmel teli, összeszorított fenékkel várni a szemének villanását, hogy jó-e, tetszik-e? Csak azzal a középiskolai, wc falra felírt közhellyel tudok élni, hogy: Ne vedd túl komolyan az életet (művészetet), úgy sem éred meg élve. Tudja valaki, hogy melyik filmben hangzott el? Nekem nem ugrik be.   Jó hétvégét mindenkinek! Dicséretből sohasem elég!

Az Örök hedonistával, egyik nagy kedvencemmel, Julia Child-dal először az életéről szóló filmben találkoztam. Tudom, fontos momentum az amerikai kultúrtörténet ezen fejezetében, de hát ha ide hozzánk csak most jutott el? Julie és Julia néven futott és Meryl Streep játszotta, aki a "Nőstényördög" cafkájának szerepe óta szintén a szívem csücske.  A blogger lány, Julie élete és hisztijei nem nagyon hatottak meg, erőltetettnek éreztem, őszintén szólva, idegesítettek, akkor mentem ki kávézni, porszívóztam, beágyaztam..ilyesmi.  De a Julia Child életének mozzanatait, semmi pénzért nem hagytam volna ki, az ötvenes évekbeli Párizs olyan varázslatos, baguettől illatos és ételközpontú volt, ahogy az agyamban él.  Mondtam magamban, miközben néztem: én is ilyen egyenes derékkal járó, boldog kapcsolatban élő nő akarok lenni, mint ő. A nehézségek ellenére, csak azért is azt mondta, hogy csak azért is úgy fog főzni és ismerni a francia konyhát, ahogy csak ők tudják. Ez a nő...

Töretlen lelkesedéssel kezdem összevegyíteni a saját rajzaimat a neten talált mintákkal. Jelen esetben a piros pöttyössel. Remélem a nap folyamán eljuthatok kinyomtatni, hogy lássam milyen is. A kotyogós kávéfőző nagy szerelem már főiskola óta, kapott egy kedves invitálást maga mellé, hogy a reggel kibotorkálónak mosolyt csaljon az arcára, amíg elkészül az igazi. Az én kedvemre mindenképp hatással volt, megyek főzök is egy csészével.  Pár órával később: Megszületett: bár az esti fényviszonyok nem tudtak megfelelő képet adni erről a kis aranyosról, azért remélem  a végeredmény magáért beszél.