Le Café de Capucine

Sziasztok! Évek óta először dögrováson vagyok talán 2012 körül voltam ennyire beteg, már tart vagy 4 napja. Úgy főzök és kóstolok, hogy csak forróságból tudom, hogy valamit megkóstoltam, de ízeket nem érzek. Próbálok pozitív maradni, legalább ha egészségesen eszem, azt is hazudhatom magamnak, hogy csoki, vagy tejszínhab, vagy nutella etc. ... egyre megy.     Az ellenkezője is igaz, minek szegjem meg a szabályokat, ha nem élvezhetem a bűnöm gyümölcsét.    A kiscsaj már kigyógyult szerencsére. Ma műtik Emőkét, még agyban nem tudtam ráhangolódni, hogy elkezdjek aggódni, mert nagyon jó előérzetem van. Jól néz ki őnagysága, szépen eszik, felállás még nem ment a törött csípője miatt, de próbálkozik vele. Még arra van 2 hetünk, hogy amiatt aggódjunk. Úgy alakult, hogy tegnap a kislányommal indultunk el reggeli után a szokásos bevásárló utamra, mint annak idején a bölcsődei idők előtt.  Ahhoz képest megváltoztak az utóbbi hetekben a fogyasztói szokások ná...

Sziasztok! Képzeljétek el, a finisben vagyunk, most már egészen pofásodik a házikó. Állandó napfény, nincs több hideg köves burkolat és a picurt felébresztő tűzoltó sziréna. Elkezdtem kivülről szemlélni a folyamatot, mert az agyamnak még szoknia kell, hogy nem a üres tereket látom. Mintha másnak az agyszüleménye lenne. Van most már konyha!!! Vannak vécék, amikben van víz! A zuhanyrózsa olyan igazi, hogy apukám a múltkor meg is fürdött tőle, mert rosszkor volt kíváncsi. Már csak ezt a töménytelen mennyiségű cuccot kell valahogy odagardírozni, lehetőleg úgy, hogy egy rokonnal se rúgjam össze a port nagyon komolyan. Tudjátok, van az a mondás, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal  van kikövezve.  Ez pontosan az a szituáció, amikor a sok sok segítség és jóakarat annyira erős, hogy kár keletkezik. A másik csak csendesen szitkozódik, ha nagyobb a baj kieresztem a hangom. Mert a kommunikáció és csapatmunka nagy fegyver, csak az a baj, hogy mindenki utólag használja: "hogy...

Sziasztok! Igen, még mindig el vagyok veszve, jobban ráfeküdtem az írásra mint gondoltam, ámbátor azt is meg kell jegyeznem, hogy már sokkal szakavatottabb vagyok Queen témában, mint egy hete, mikor a filmet megnéztük ez pedig annyira a napi szólimit rovására ment, hogy fel kellett adnom a nanowrimos álmomat e novemberben.A történet sem érdemel egy egész könyvet, rossz választás volt, de ha nem így, majd évek múlva előkapom az ötletet, lehet addigra én is okosabb leszek, hogy elbírjak a kihívással. A régi könyvemet vettem elő és a elkezdtem szerkeszteni esténként. Közben az írás és a babázás mellett én is végzem a háziasszonyi feladataimat, főznöm kell a kis családomnak. A paleo életmód váltást már nyár közepe óta sikeresen csinálom, több kevesebb hibával. Ezt leírtam az ide vonatkozó cikkben.  (Sajnos mostanában fedeztem fel a boci csoki kókuszreszelékes csodáját. Csak én tudom otthon milyen az íze, mivel a többiek nem is láttak belőle semmit. Azóta csak úgy tudom megállni ...

Egyszer régen mondta egy barátném, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a megoldás az, hogy nem érzelgősködünk, nem gondolkodunk, csak megnyomjuk a törlés gombot a szívünkön és folytatjuk tovább a dolgunkat.  Jómagam nem fogalmazok leveleket, hogy kifejtsem benne a gondolataimat és megmagyarázzam mi bánt és mi mozgat. Tapasztalat: Az emberek nem szeretik. Talán így 30-on túl javul majd az érzelgősségem és sikerül letuszkolni a torkomon a lesz@rom tablettát.  Inkább olyannal foglalkozom, ami örömet szerez és próbálok belőle adni másnak. Mint például a kenyér. Miután végighallgattam egy előadást arról, hogy a glutén nem egyéb mint finom, ropogós bundába bújt halálos méreg, nem tehetek róla, megkívántam! Az eszem azt harsogja, hogy lehet élni a sülő kenyér illata nélkül, a szívem viszont kiabál, dübörög és kérdezi: Akkor minek? Már néhány próbálkozásom itt van az archívumban, vannak közöttük bonyolultak, pofonegyszerűek, de végsősoron mindegyiket gyúrni kell, mert imádom, ...

A következő recept megcáfolta azt, hogy mennyire finom lehet számomra egy túrós, gyümölcsös süti. Alapvetően a gyümölcsöket a leginkább a fáról letépve, ott és akkor szeretem enni. Nálam nem játszik olyan nagy sikerre egy gyümölcsös jégkrém, vagy amire az van ráírva xy ízű. A feldolgozás adhat hozzá értéket, nagyszerűen kiegészítő fűszereket, de már más. Amennyire finom tud lenni egy süteményben, nem tesz hozzá ahhoz az értékhez, amit a frissessége ad nekem.  Ez a sütemény azért annyira jó, mert a gyümölcsből beivódó nedvesség, az ízek, nem kisülnek belőle, hanem beivódnak a tésztába. Anyukámtól kaptam a receptet, ő cseresznyével csinálta, amikor az volt érésben, de nekem a sárgabarackból sohasem elég, amikor szezonja van! Amikor elkészítettem szombat délután majdnem elsírtam magam, mert nem akart a tészta összeállni, arra gondoltam, valami rosszul lett megadva a receptben és belemértem. De ne aggódjatok, amilyen trutymós, olyan finom lesz megsütve! A szaftosságot az a túró...

Ez is olyan recept, amit előre lehet készíteni és adandó alkalommal csak bedobni a sütőbe és fél óra múlva már tálalható is. Ezt a receptet akkor készítettem, amikor a 2. esténket töltöttük a régi/új házban, látható mennyire egyszerű anyagokból áll, ennek viszont nem látta kárát a végeredmény, mert nagyon jóllaktunk belőle. A köret és a hús egyszerre sültek. Hozzávalók 2 személyre: 500 g sertéskaraj 1 1dl tejföl 2 tojás szerecsendió 1 tk só csipetnyi majoranna 5 dkg bacon 50 dkg újburgonya majoranna kókuszolaj 5 dkg trappista Elkészítés. Nagyjából klopfoljuk ki a húsokat, sózzuk meg. Készítsük elő a helyét: egy alufóliából készítsünk egy kis fészket, vagy vegyünk elő egy kisebb, fedéllel rendelkező tűzálló tálat. Szeleteljük bele a bacon felét az aljára. Helyezzük el benne a húsokat. Egy tálba üssük bele a tojásokat, és keverjük fel a tejföllel, sózzuk meg és reszeljünk bele kevés szerecsendiót. Öntsük a húsra és fedjük le, szórjuk meg a maradék baconnal, ha aluf...

Be kell vallanom valamit, aminek sem egy dietetikus, sem a konyhatündérek nemzetközi szövetsége nem örülne. Imádom a pizzát és minden héten a hétfői nap túlélését azzal ünnepeljük/tük, hogy este pizzát rendelünk és zombisorozat nézése közben sörrel, vagy vörösborral megesszük. Mióta terhes vagyok, azóta csak a nyálamat nyelem a sör és bor helyett és egy ideje a pizza is elmaradt. Múlt szombaton P. délután megszólalt, mikor a napágyon költöttük az estebédet: - Ok, hogy van most mindenféle finom maradék, de az igazi vacsorára mit eszünk? Ilyenkor szoktam kiborulni, mert az állandó gondolkodás és ötletelés energia, amikor a mit főzzek kérdésre válaszolok, amiben MINDIG kell  legyen hús, különben az csak előétel. Az egyetlen kivétel a pizza. De azt már nem volt pofám mondani, hogy rendeljünk pizzát, mert annyi pénz a világon nincs, minden héten rendelni... Ezért rávetettem magam a pinterestre, ami mindig kihúz a szarból, belenéztem a "Mit főzzek!!?" mappámba és találtam ...

Az előző bejegyzésben megemlített lábosom, A lábosom társra vágyott, ezért beugrottunk a héten egy másikért, egy nagyon hasznos darabért, amit anyukámtól kaptam, úgy kötöttem ki, hogy öntöttvas legyen és azóta is imádom. Egy olyan darab, ami 50 év múlva is használható. Igen, az tény és való, hogy nem hátfájós embereknek van kitalálva, eleve az edény megvan kb. 3 kg, e mellé jön a belepakolt kaja, amit sütőből ki és be húzni... szóval oda kell figyelni a drágára. Ez az étel számomra azért is kedves, mert egy sor spenótot ültettem tavasszal az ajtónk elé és onnantól kezdve el is feledkeztem róla, ez abból a sorból készült. Sok mindent meg akartam és akarok még tenni a baba születése előtt (befőzés saját zöldségből gyümölcsből, lecsó eltevése bográcsból stb.),de ahogy haladunk előre az idővel, egyre inkább érzem, hogy a hasamnak, illetve neki nem jó, ha túl sokat hajolok előre, görnyedek stb. Egy kis paradicsom nem ér ekkora árat. Annak ellenére, hogy elégé visszafogott az eszközké...

Ez a recept már több hete szemrehányóan ott van a telefonomban. Amikor főzök, "in situa" leírom a receptet, mit tettem bele, ha nem sikerül jól, akkor törlés, ha jó lesz, akkor két pofazacskóra esszük és mehet a blogba. Ez egy olyan recept volt, amit én nagy kedvvel ettem, mert minden benne volt, illetve mellette, amit éhenhalóként tudok zabálni: padlizsán, paradicsommal nyakon öntve, sűrűszósszal, rukkolával és újkrumplival... P. csak ennyit jegyzett meg az első csendes tányérkája után, mikor kínáltam neki a lehetőséget a repetára: ez olyan női kaja, ha svédasztalos ebéden lennénk, akkor biztos ezt szednéd ki, de tudod én mit vennék? - Tudom. Rántott húst, hasábbal. Titokban sajnáltam, hogy miért is tettem bele a húsgombócot, mert a padlizsán egy olyan jó alap, ami elbír egy teljes fogást. Főleg így, hogy akiért beletettem, nem szerette.  Sebaj, több jutott nekem és pár nap múlva egy kis rántott csirke is került valakinek az ebédes tálkájába, szigorúan sütőben sütve. ...

Az egyszerű kiflik után, arra vetemedtem, hogy megpróbálkozzak egy bonyolultabb recepttel. a madaras hiperben árulnak egy gyönyörű formájú, tekert zsömlét, vagy akármit francia zsömle néven, aminek nagyon jó az állaga, vajas íze van. Azóta azt akarom megtanulni, hogyan csinálhatnék olyat. Ilyen néven nem fut recept a neten, úgy hogy az még várat magára, de hasonlóval találkoztam, így eldöntöttem, hogy most az egyszer betartom betű szerint a receptet és csinálok olyan pofás kis rombusz alakú zsömléket, amit öröm volt megcsinálni, várni rá, na jó, megenni is. Az öregtészta elkészítésével előtte még nem találkoztam, de kicsit hitetlenkedve ugyan megcsináltam előző nap. Annyira jó illata volt néhány óra múlva, amikor elkezdett erjedni, mmmmhhh. Vasárnap reggel kipattant a szemem már fél hétkor, hogy kezdhessek minél hamarabb a gyúráshoz! A kenyér az élet, öröm, boldogság. Másnap a hozzákevert alapanyagok gyönyörűen megkeltek, szép rugalmas tésztát adott ki, jó volt vele bánni. A fog...

Már a facebook is szemrehányásokat tesz, hogy az olvasóközönséged nem hallott rólad már mióta. Nem mintha olyan társadalmi nívóval rendelkeznék, hogy a gépen kívül más is felhánytorgatná ezt nekem, mindenki a saját szekerét tolja, de én is rosszul éreztem magam emiatt. Képzeljétek, néhány vizsgálatot leszámítva túl vagyok az első harmad Canossa járásán, minden ok a méh magzattal, ahogy a szakirodalom nevezi és csak egyszer keveredtem kellemetlen helyzetbe nyilvánosan, a kevésbé publikusoknál csak én bosszankodtam a saját hülyeségem és figyelmetlenségem miatt és azt már valahogy belekalkulálom az egészségügy kebelén töltött időbe.   Az irodába a fejem felett még mindig Godzilla vesz stepp tánc leckéket egy ütvefúrót használva sétapálcának. Sok munkánk van mostanában, azonnal kell reagálni, fejben ott lenni, nem működik a fusizás a blogon. Ha őszinte akarok lenni, kicsit most lesilányodott a kis világom, melóra, orvosi időpontokra és alukára és az állandó készülődés a hol...

A süti neve engem inkább emlékeztet egy indián törzs, vagy egy japán halétel nevére, mint egy süteményre, amelyet Kanadában készítenek. Sebaj, kipróbáltam és nem csalódtunk benne, bár a közben kifogyó vajkészlet egy kissé szárazabb süteményt eredményezett, mint amit vártam. Csak azért sem akartam elmenni a szomszédos hiperbe, ahol az utolsó kockával kellett volna sorba állni szilveszter délelőttjén. Legalább akkora mazoizmus, mint mikor szenteste előtti napon kellett még beugrani egy áruházba, a feledékeny családtagok helyett. Ha nem bánjátok, a krémből kivettem azt a közel fél kiló porcukrot is, amelyet az eredeti recept előírt és mivel a vaníliás pudingporral is úgy jártam mint a vajjal, nekem kellett összeállítanom másból. Csak az e betűk hiányoznak belőle így és a szép sárga színe. Bár mindig lenyűgözött, hogy milyen zseniális és egyben pofátlan termék a pudingpor: olvassátok el az összetevőket. Kukoricakeményítő és aromák. Eladják azt a 2 kanálnyi aromatizált keményítőt majdnem...

Az említett recept, már lassan egy hónapja pihen a telefonomon. Úgy kezdődött, hogy Márton napja ott volt még az emlékeimben és pénteken egy gyors bevillanásra meglátogattuk a kis értékű váltópénzről elnevezett üzletláncot, ahol tévesen a kacsa helyett egy egész csirke került megvásárlásra. Ha lúd nem volt, beértem volna egy másik hápogó jószággal, amit úgy akartam elkészíteni, ahogy a londoni kínai negyedben láttunk, narancsosan, ropogósra sütve! Aznap este P. elment a barátaival iszogatni, így alkalmam nyílt arra, hogy az íródó könyvecskémmel párhuzamosan a lassan sülő jószágot, időnként meglocsoljam, átforgassam, stb. A végeredmény egy wow élmény, amely új szintre emelte az egyszerű sült csirkét. Azóta, ha megkérdezem a vásárlás közben oly szótlan férfiút, hogy ugyan hogyan készüljön ha veszek, egy a válasz: Narancsosan, mint a múltkor. A titka ott keresendő, hogy a savas hozzávalók átpuhítják a szegény állat rostjait és az illóolajok gazdagítják az ízét.  Minél vastagabb, ...

Ezt a receptet még néhány hete készítettem el, de még nem volt érkezésem megírni ide. A kezdődő ősz számomra elválaszthatatlan ízei közé tartozik a jól megérett paprika, különösen a gyönyörű színű kápia fajta. Ebben a receptben sokat gondolkodtam, hogy a sovány színhúst hogyan lehetne megóvni attól, hogy kiszáradjon a sütés végére. Tűzdelés? Hagyjuk. De azért egy jó kis szalonna íz nem rossz ahogy kiegészíti a füstös jelleg a hús ízét, meg kap egy kis zsiradékot, ami mindig jót tesz. Így hát maradt a belsejébe a frissesség a friss zöldség miatt, a külsejét meg lefedtem baconnal és az volt a terv, hogy ropogósra rásütöm. Sikerült a tervem elméletben, viszont azt az alapvetést elfelejtettem, hogy a tökéletes szeletekhez ki kell hűteni az ételt, minimum kézmelegre. Hát sajnos ez nem jött össze mert szeretem a frissen gőzölgő ételt így darabjaira esve ettük, de nagyon jót belőle. Így ha vendégségbe szeretnéd elkészíteni, ajánlom, hogy egy két órával előtte kerüljön ki a sütőből ho...

Vasárnap elkapott az ékszíj és néhány óra meg-megszakított tevékenységgel elkészítettem az első és erősen kísérletszagú bagelem. Szeretem a zsidó konyhát, már amennyit ismerek belőle és elképzelem az ízeit, mert sajnos még nem sikerül autentikus kóser fogásokat megkóstolnom, itt a "kálvinista Rómában". Lengyel bevándorlók vitték Amerikába a bagel receptjét, ahol a keleti parton, New Yorkban, később országszerte megkedvelték az emberek ezt a jó kis tömős reggelit, amit szinte minden napszakban el tudok képzelni. Klasszikusan krémsajttal kenik meg, mert úgy tartják hogy a krémsajt oltja a szomjat. (mikor ezt hallottam egy műsorban, csak a bácsi idős korából adódóan nem mosolyodtam el ezen, a krémsajtban lévő szomjoltó hatás annyi lehet a bagel tömör tésztájának, mint csepp a tengerben) Szerintem gyönyörű ahogy a duci fánk forma tetején ott pihen valamilyen mag, a közepéből kifolyik a krémsajt, egy élénk felvágott, sajtszelet, és valamilyen zöldség.... Ugye milyen éhes lett...

Kedves olvasók! Ha olvastátok az előzőt megelőző írásom, a végén, eldicsekedtem azzal, hogy a munkahelyemen már nem tart olyan soká újra jobban érezni magam, ha épp a társadalom egy kevésbé szociális tagjával hoz össze a jósorom. Ilyenkor szokta gondolni a gondviselés, hogy ha már ilyen nagy pofám van, hogy eldicsekedem róla, akkor nosza, dobjuk be a mély vízbe és emeljük meg a szintet. A pályázatos beadások, a ketyegő határidő, a tudatlanság és a beharangozott pénz, amit úgy kezel a média, hogy mindenkinek odaadják (na persze, evidens, az állam az év jótékonysági szervezete) kihozza az emberekből, remélhetőleg nem igazi énjüket. Örömmel jelentem, hogy most már ha elküld valaki a jó k€#va anyámba, akkor most már ezt is tudom kezelni, ugyanis ezt ordítozta az egyik kedves ügyfél a telefonba minimális felvezetés után, mikor számára nem kedvező választ adtam. Jóféle paraszt nevelést kaptam nagypapámtól, ami 2 szabályon nyugodott: Isten nevét szádra hiába ne vedd, a másik az anyázá...

Kép forrása: heatherlikesfood.com Közeledik a nyár, bár a kezem fázásából másra következtetek. Amúgy naptár szerint közeledni fog, így szerencsére egyre több bográcsolás, sütögetés illatait viszi a szél hétvégenként. Ilyenkor mindig olyan boldog vagyok, mert azok az emberek jókat beszélgetnek, söröznek, ahogy a tűz mellett állnak. Minden társaságban akad egy olyan, aki kéretlen tanácsokkal látja el a szakácsot... pl: azt a jobb oldalit megfordíthatnád, mert megég vagy egy másik klasszikus: nem raktál kevés vizet/sót/olajat a hús alá? De mindenkinek megvan a helye a rendszerben és végső soron jót eszünk és végül jól leszünk ettől a szociális és kulináris dózistól a következő hétfő reggel, amikor a kimeredt maradékot pakoljuk nagy boldogan, mert érezzük rajta azt az archaikus és csodálatos füstös ízt, amit semmi sem pótolhat. Egy ilyen receptet szeretnék közkézre adni.  Sütőben a lusta háziasszonyok is elkészíthetik hét közben, hévégén azért érdemes az utolsó simításokat elv...

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha megtehetjük, akkor szeretünk szépen komótosan reggelizni hétvégén. A kellemeset összekötöttem a hasznossal, amikor összeszedtem a megszáradt kenyereket a hűtőből és abból készítettem egy ún. kenyérpudingot. Milyen más érzet ezt mondani? Ez a színtiszta marketing: nem áztatott szikkadt kenyérnek hívjuk, hanem kenyér pudingnak. Mindig keresek és meg tudok örülni a mentő recepteknek, amik lehetővé teszik, hogy egy lesajnált hozzávalónak új élete legyen. Paraszt gyerek vagyok, arra voltam mindig szocalizálva, hogy ételt kidobni a legnagyobb tiszteletlenség, ma is e szerint élek és rosszul érzem magam, ha kénytelen vagyok ilyet tenni. A 9gag nem csak a macskás gifek és a filmes poénok lelőhelye, hanem olyan kisfilmeket is lehet nézni, amely érdekes recepteket mutat be. Ezt is onnan szedtem, de nem ez lesz az utolsó, amit kipróbálok. Kicsit finomítottam a cukor és a nutella mennyiségén, ezen kívül joghurtot használtam krémsajt helyett, mert s...

Nem tudom, hogy Önök/Ti hogy vannak/vagytok vele, de nálunk az ember hatodik érzékétől vezérelve mindig akkor ér haza, amikor nálam a konyhában elszabadulnak az indulatok, összecsomósodik a szósz, kiborul valami, vagy a legrosszabb: a szűkös helyre benyomkodott műanyag dobozkák, egy óvatlan mozdulat következtében jengaként gurulnak szét a konyha padlóján. Amikor garantáltan szidom mindenki ku...a anyját, mint Elisa Doolittle a My fair ladyben a derby-n, akkor hallom a motozást a zárban és csilingelve megszólal P., mint egy régi amerikai filmben (a képzeletbeli filckalapot pördítéssel rádobja a fogasra): - Megjöttem drágám! Na, ki van itthon? Tegnap is ez volt. Mivel megígértem magamnak, hogy uralkodom a bennem lévő sárkányon, csak megálltam a konyha ajtójában és annyi válaszoltam: - Szia! Örülök, hogy itthon vagy, de a jövőbeli veszekedések elkerülése végett, kérlek ne közelíts.    Garantáltan ott volt pár percen belül mert kíváncsi és biztosított róla, hogy a úgy is két...