Kanadából szeretettel: Nanaimo szelet
A süti neve engem inkább emlékeztet egy indián törzs, vagy egy japán halétel nevére, mint egy süteményre, amelyet Kanadában készítenek. Sebaj, kipróbáltam és nem csalódtunk benne, bár a közben kifogyó vajkészlet egy kissé szárazabb süteményt eredményezett, mint amit vártam. Csak azért sem akartam elmenni a szomszédos hiperbe, ahol az utolsó kockával kellett volna sorba állni szilveszter délelőttjén.
Legalább akkora mazoizmus, mint mikor szenteste előtti napon kellett még beugrani egy áruházba, a feledékeny családtagok helyett.
Ha nem bánjátok, a krémből kivettem azt a közel fél kiló porcukrot is, amelyet az eredeti recept előírt és mivel a vaníliás pudingporral is úgy jártam mint a vajjal, nekem kellett összeállítanom másból. Csak az e betűk hiányoznak belőle így és a szép sárga színe. Bár mindig lenyűgözött, hogy milyen zseniális és egyben pofátlan termék a pudingpor: olvassátok el az összetevőket. Kukoricakeményítő és aromák.
Eladják azt a 2 kanálnyi aromatizált keményítőt majdnem egy fél kiló árán, mármint az ismert márkák. Egy kilós kiszerelésű keményítő a pennyben közel 200 ft jelenleg. Marketingből ötös.
Summa summarum a krémnél a vanilia kivonat és a keményítő helyettesíthető pudingporral.
A kekszmorzsát vegyes kekszből állítottam össze, 2/3 részben szezámmaggal szórt lapos rozskenyér összetört morzsája (tudjátok, amit színes zacskóban lehet kapni, inkább pászkaszerű, lapokból áll) és kiegészítettem a klasszikus háztartási kekszmorzsával 1/3-ad arányban.
A süteményhez használt tepsi egy gyümölcstortás forma volt, de egy 20x25ös, kisebb tepsiben akartam eredetileg, azt írta a recept.
Alj:
1 kispohár dió (1,5 dl űrtartalmú teáscsésze)
1 kispohár kókuszreszelék
1 tojás
15 dkg vaj
2 evk cukor
2 evk kakaó
3 csésze kekszmorzsa
Krém:
1 doboz mascarpone
2 evk kukorica keményítő
3 evk cukor
2 dl tej
1 tojás
vanília kivonat
Tető:
1 tábla tortabevonó
1 evk olaj/vaj
1 csapott kanál kakaópor
kevés víz
Elkészítés:
A vajat olvasszuk fel egy lábosban, keverjük bele a cukrot és a kakaóport, a kókuszreszeléket. A dió darabokat törjük össze nagyjából. A kekszeket próbáljuk a lehető legkisebbre törni. Öntsük bele a vajba, keverjük el. Mikor hűlt a keverék, akkor öntsük bele a tojást.
Egy összegyűrt, vizezett (jobban felveszi az edény alakját) sütőpapíros formába egyengessük a keveréket, lapítsuk le és húzzuk fel a széleknél mint a sajttortánál.
A krém: A mascarponét lazítsuk fel a tejjel és a tojással, cukorral, egészen addig amíg szét nem válnak a kis göbök a sajtban. Tegyük bele a vanília kivonatot, végül a keményítőt. Egy tömör vanilia krémet fogunk kapni, ezt öntsük rá a kekszes alapra.
Tegyük be a sütőbe durván 30-40 percre alacsony, közepes fokozatra. Akkor kell kivenni, amikor nem remeg a közepe ha megütögetjük.
Keressünk neki hideg helyet és egy órára száműzzük oda pihenni. Amikor már nagyjából kihűlt, hozzáfoghatunk a ropogós csokoládénak a tetejére.
Olvasszunk fel tortabevonót, kevés zsiradékkal és kevergessük teljes folyásig. Ha nem akar oldódni, 1-2 evőkanál vízzel segítsünk rá. Nem találtam elég szép színűnek a bevonót ezért adtam hozzá kakaóport, amúgy nem szükséges.
A dermedt sütire öntsük a bevonót és terítsük szét. Hagyjuk teljesen megszáradni és utána tálalhatunk.
Legalább akkora mazoizmus, mint mikor szenteste előtti napon kellett még beugrani egy áruházba, a feledékeny családtagok helyett.
Ha nem bánjátok, a krémből kivettem azt a közel fél kiló porcukrot is, amelyet az eredeti recept előírt és mivel a vaníliás pudingporral is úgy jártam mint a vajjal, nekem kellett összeállítanom másból. Csak az e betűk hiányoznak belőle így és a szép sárga színe. Bár mindig lenyűgözött, hogy milyen zseniális és egyben pofátlan termék a pudingpor: olvassátok el az összetevőket. Kukoricakeményítő és aromák.
Eladják azt a 2 kanálnyi aromatizált keményítőt majdnem egy fél kiló árán, mármint az ismert márkák. Egy kilós kiszerelésű keményítő a pennyben közel 200 ft jelenleg. Marketingből ötös.
Summa summarum a krémnél a vanilia kivonat és a keményítő helyettesíthető pudingporral.
A kekszmorzsát vegyes kekszből állítottam össze, 2/3 részben szezámmaggal szórt lapos rozskenyér összetört morzsája (tudjátok, amit színes zacskóban lehet kapni, inkább pászkaszerű, lapokból áll) és kiegészítettem a klasszikus háztartási kekszmorzsával 1/3-ad arányban.
A süteményhez használt tepsi egy gyümölcstortás forma volt, de egy 20x25ös, kisebb tepsiben akartam eredetileg, azt írta a recept.
Alj:
1 kispohár dió (1,5 dl űrtartalmú teáscsésze)
1 kispohár kókuszreszelék
1 tojás
15 dkg vaj
2 evk cukor
2 evk kakaó
3 csésze kekszmorzsa
Krém:
1 doboz mascarpone
2 evk kukorica keményítő
3 evk cukor
2 dl tej
1 tojás
vanília kivonat
Tető:
1 tábla tortabevonó
1 evk olaj/vaj
1 csapott kanál kakaópor
kevés víz
Elkészítés:
A vajat olvasszuk fel egy lábosban, keverjük bele a cukrot és a kakaóport, a kókuszreszeléket. A dió darabokat törjük össze nagyjából. A kekszeket próbáljuk a lehető legkisebbre törni. Öntsük bele a vajba, keverjük el. Mikor hűlt a keverék, akkor öntsük bele a tojást.
Egy összegyűrt, vizezett (jobban felveszi az edény alakját) sütőpapíros formába egyengessük a keveréket, lapítsuk le és húzzuk fel a széleknél mint a sajttortánál.
A krém: A mascarponét lazítsuk fel a tejjel és a tojással, cukorral, egészen addig amíg szét nem válnak a kis göbök a sajtban. Tegyük bele a vanília kivonatot, végül a keményítőt. Egy tömör vanilia krémet fogunk kapni, ezt öntsük rá a kekszes alapra.
Tegyük be a sütőbe durván 30-40 percre alacsony, közepes fokozatra. Akkor kell kivenni, amikor nem remeg a közepe ha megütögetjük.
Keressünk neki hideg helyet és egy órára száműzzük oda pihenni. Amikor már nagyjából kihűlt, hozzáfoghatunk a ropogós csokoládénak a tetejére.
Olvasszunk fel tortabevonót, kevés zsiradékkal és kevergessük teljes folyásig. Ha nem akar oldódni, 1-2 evőkanál vízzel segítsünk rá. Nem találtam elég szép színűnek a bevonót ezért adtam hozzá kakaóport, amúgy nem szükséges.
A dermedt sütire öntsük a bevonót és terítsük szét. Hagyjuk teljesen megszáradni és utána tálalhatunk.
 |
| Sütőbe helyezés előtt |
