Bútorkészítés otthon: A lilára kalapált ujjak és a szitkozódás dicsérete.

A szoci rakéta fotel új puha élete egy saját készítésű asztallal.
Hamarosan a régi leszek és fel tudom venni az olyan kedves témák fonalát. Nem hiszitek el, de már magam előtt szégyellem, hogy milyen nehezen veszem rá magam akármire. Legyen az a főzés, egy mosásprogram elindítása (mi lenne ha a patakra kellene kimenni a hidegbe mosni), vagy hogy a kedves kis szörmók kutya előbb érzi a tavaszt vedleni kezd, már januárban és gurgulázó szőrcicákat hagy szerte a lakásban, amit össze kell szedni. Kellett nekem hosszú szőrű csivava.
De most boldog vagyok, végre elmúltak a rosszulléteim, most már belekezdhetek a bürokratikus társasjátékba, amivel egy várandósság nem lenne teljes. Érdekesség: múlt héten rákerestem hogy van e list a a kötelező megjelenni valókról, amíg megszülök, az első amit feldobott a google, egy blogbejegyzés volt, a címe: Ezért utáltam meg végleg az egészségügyet! (reakcióm olvasás közben ---->) Khhm. debreceni leányzó írta.
 
A passzivitásom ellenére szoktam olvasni, tájékozódni és nyitva tartom a szemem, miattam és nektek.
Mostanában a szokásos kattanásaim mellett elkezdtem you tube videókat nézni arról, hogy hogyan lehet otthon bútort készíteni.
Ana White-al kezdődött az érdeklődés, egy alaszkai háziasszonnyal aki mostanra már egy egész honlap birodalmat üzemeltet és két kezével épít mini házat (mármint nem babaházat, hanem egy kabint, egy max 20 m2-es mini lakot), saját maga által készített bútorokkal berendezve. Pedig úgy kezdte, hogy ingyenes terveket osztott meg bútorkészítési projectekhez, alaprajzokat, vásárlási listákat, amelyek központilag beszerezhetők akármely barkács áruházban.
Ő azt vallja, hogy: Ha ránézel egy bútorra, és ezt gondolod: "ááá ezt én is meg tudnám csinálni" valószínűleg úgy is van! Nektek szokott ilyen érzésetek lenni?

Cuki kezdő darab lehet: ülőke az előszobába elektromos vezeték spulniból.

Az illetőnek nem tetszett semmi az áruházakban, így maga készítette kanapéja van. Szerintem ez inkább megérte.



Amellett, hogy egy szép szakma a bútor készítés, jelentősen olcsóbbá teszi a bútor árát, mintha boltban vennéd meg, főleg, ha azzal vert meg az Isten, hogy olyan ízlésed van, amelynél árcimke nélkül ráböksz a bolt legdrágább tárgyára, mert az tetszik. Igen ez egy szakma, ahol aranyáron mérik a jó szakembereket, mégis érdemes kicsit belekontárkodni, csak a buli kedvéért.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de sokszor érzem azt bútoráruházakban, hogy nincs anyag a kiállított darabokban. Megremegtetem a könyvespolcot, hogy elbírja e 10 meglett album súlyát és nem. Többek között ezért van még mindig dobozokban a művészettörténeti könyvtáram, pedig szívesen elő kapnék belőle néha. Vagy ez ilyen öreges probléma?

Mindig elszomorodom, hogy a magyar háztartások 90%-ában nincs a nappaliban egy meglett, tömött könyvespolc, hanem csak a világító doboz. Nem a levegőből szűrtem le ezt a százalékot, túl sok helyen fordultam meg a munkámból adódóan. eleve úgy vannak tervezve a szoba bútorok az utóbbi 10-15 évben, hogy azok a szerencsétlen polcok 2 könyvnél többet nem tudnak elbírni, mert a pozdorja nem erre lett kitalálva.
Az, hogy a cégek silány anyagokból, a legnagyobb haszonkulccsal akarnak dolgozni, mindig kiábrándít a vásárlásból, hiába tetszik a szememnek amit látok.    
Képzeljétek el, a szüleim nyáron készülődtek egy hétvégi fürdőzésre a közelben, előző nap felhívtam anyukámat. Panaszolta, hogy apukám még estére sem ért haza, - mindig ez volt gyerekkorom óta, úgy indultunk minden családi utazásra, hogy előtte egy órával még hűtőt szerelt - most azonban kiderült, hogy meglepetést csinált nekünk. Napozóágyat kaptunk mindhárman. Mert a csajoknak az olyan fontos ugye, főleg nyáron. Egy került hozzánk, 2 maradt otthon.
Mindjárt jön a lényeg: apukám tudtán kívül Ana White oldaláról letöltött tervek alapján dolgozott és 3 olyan minőségű terméket legyártott, hogy a bolti darabja kb. 50.000 ft körül mozogna, sokkal rosszabb minőségben.  Biztattam, hogy ezt mellékesként is csinálhatná, ha tetszett neki az alkotás, mert lenne rá kereslet.

Átszámított minden értéket inchből és hüvelykből cm-re. Néhány elkapott esti óra alatt elszöszmötölt a kis barátjával, lefestették és még közben élvezte is az egészet, ja és ez 30 év múlva esetleg egy átfestést fog kívánni, nem szemetest.
Arról nem is beszélve, hogy a család a csodájára jár milyen ősférfi apukám van, aki maga készített bútorral lepi meg a családját.  Igen, öröm, büszkeség, mindkét félnek.
Biztos kellene ahhoz speciális gép, tapasztalat, olyan anyagok, gyártási technológia amit mondjuk egy Chesterfield fotel elkészítéséhez szükségesek. De a legtöbben nem akarunk pont ilyen fotelt, csak funkcionáló, minőségi darabokat amelyek a szemnek is élvezetet nyújtanak, arra pedig ha elég ujjunkat vágtuk le az első ballépéseknél, eleget szentségeltünk a saját hibáink miatt és elég pontosak voltunk, akkor esélyünk van.
Mellékeltem néhány videót és képet, remélem kedvet kaptok hozzá, hogy tovább keressetek a témában.

Ui: az ilyen ötleteket külön szeretem, az amerikaiak annyira érzik ezt, hogy hogyan lehet valamit olyanná tenni, "mintha" az lenne. Én elfogadnék egy ilyen medencét, ami nem más mint néhány raklap, fólia és csörlők. Csak fel van szépen öltöztetve. Ősszel felszedhető. Zseniália, ahogy P. mondaná.
A másik ilyen ötlet a jakuzzi vízestartályból. Ez már majdnem a pofátlan project, ahol már neked gáz mennyire olcsó anyagokból oldottak meg egy fél milliós tételt.

 A képek a hivatkozási helyekkel együtt, a pinterest mappámban találhatóak: https://hu.pinterest.com/vankosalom/furniture-diy/




 






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája