Le Café de Capucine

Sziasztok! Rég nem találkozunk, sokszor jutott eszembe az írás, de hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy egyből ugrottam a gép elé, mert olyan közlékenységi rohamom volt. Nagyon nehezen szoktunk megint össze a 0-24-es együttlétre a kiscsajjal, mert a nyíladozó dackorszak és az "egyedül!" tipusú mennydörgések egy 2,5 éves szájából, aki már óvoda előtt nem alszik napközben... kicsit hosszú így 12-13 óra a várva várt fektetésig. Nem akartam mást, csak bekapcsolni valami filmet és nem gondolni arra, hogy nem hagyhatjuk el a lakhelyünket, hogy meddig leszünk még így összezárva, nem találkozhatunk a családdal, nem vihetem játszótérre stb. stb. szerintem értitek, akkor nagyon sajnáltam, hogy elfogyott itthonról minden bor.    Ahogy kezdett tavaszra hasonlítani az idő, egyre többet tudtunk kint tölteni a kertben, megszoktuk ezt az új életritmust, megszoktam, hogy nem tud jönni a nagymama, megszoktam, hogy az a másfél óra napközbeni pihenő már a haladás, fejlődés martaléka l

Sziasztok! Évekkel ezelőtt töltöttem fel ide egy bejegyzést, amiben megírtam egy kifli receptjét. Néhányszor megcsináltam, aztán a rossz szokások és a kevés idő, az, hogy mindig közbe jött valami eltávolítottak ennek a rutinnak a kialakításától. A múltkor amikor a pizzatésztából készítettem vacsorához péksüteményeket a többieknek, eszembe jutott az az időszak, amikor a saját sütésű szendvicsalap része volt az életünknek. Megkívántam, hogy feltámasztom ezt a pluszt.  Mert összességében nem jön ki drágábbra az elkészítése (ha azzal a pofátlansággal számolunk, hogy egy kb. 40 g-os császárzsömle 30 ft-tól kezdődik) és jóval tartalmasabb étkezést biztosít. Nálunk a kenyér holt vágány, reggel kell valami, aztán mást eszünk vacsorára. A vége mindig az, akárhogy figyelem, porciózom, hogy bundás kenyér, morzsának való, vagy melegszendó lesz belőle. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálunk az étkeztetésben vannak türelmi időszakok, mikor jöhetnek az újítások, egészen addig a pontig, amíg ös

Sziasztok kedveseim! Alig várom, hogy a kiscsajjal minél több időt tudjunk kint tölteni a kertben, a "kertész" alapozó képzés keretein belül. Neki még valószínű annyi lesz a dolga, hogy a homokozó lapáttal előkészítse a talajt, de már kíváncsi vagyok a naptól és széltől kipirult kis pofájára. Egy hintával ajándékoztuk meg, amit az egyik szobában előkészített kampóra rögzítettük, így napi minimum 2 órát töltünk azóta hintáztatással, még nehezebb lesz kicsalni. Hacsak a kis hinta nem kap egy kültéri helyet is, de ne szaladjunk ennyire előre. Hú, olyan receptet hoztam ma nektek! Nem is recept, csak inkább valamiféle varázstrükk, amiből később kaja lesz az éhes család asztalára. Azon a héten amikor felfedeztem, eldugva az internet bugyraiban, P. vérszemet kapott és zsinórban 3 alkalommal pizzát kellett csinálnom nekik vacsorára. A kis kölökkel nem bánták, nem is kellett könyörögni neki, hogy egyen valamit. Sőt, már ezt a tésztát használtam akkor, amikor elfelejtettem p

Tudjátok, van egy új kattanásom. Mostanában nehezek az esték, amíg Z. elalszik, van hogy 2, 2,5 órára felkúszik ez az altatásos, "fáradt, nem alszik, vergődik" időszak. Most, hogy beszüntettük a tejcsizést (tejital), hogy ne romoljanak a fogai, hanem megcseréltük a fogmosással a sorrendet, nem tudja a bevett szokásokat olyan könnyen megemészteni. Az lenyugtatta, megmelengette, elaltatta. Most nincs semmi, vagyis inkább úgy fogalmaznék, Micimackó nem tud ilyen kunsztot. Igen, eddig szemet hunytam efelett, de végül arra jutottam, vagy most lesz nehéz vagy később.  Mindig új kihívást jelent nekem, hogy próbáljak türelmes és jó fej lenni vele és ne éreztessem, hogy már mennék és én is fáradt vagyok. De leginkább az bosszant ebben a helyzetben, hogy az a 2 óra számomra a szabadidő amit írásra, önfejlesztésre vagy olyan dolgokra fordíthatnék, ami előrébb visz. Ezeket a bejegyzéseket délelőttönként írom, mikor kész a főzés, de még nem jöttek a többiek. De nem szoktam olyan könny

Ma éjjel olyan kellemes álmom volt, amely megérlelte, hogy beszélhessek arról az elképzelésemről, hogy megtanulok baguette-et sütni. Régi  kedves emberekkel kávézgattam Párizsban egy csendes téren én meg nem győztem reggel siránkozni P.-nek, hogy megélhettem 30 krumpli kapálást és még mindig nem jutottam el, pedig az utóbbi 20-ban erősen vágytam oda. Persze 2016 eleje óta mindig ott volt a félsz is a forrongó város miatt, de a praktikumban hívő emberként vérteztem fel magam: miért épp engem és abban a pár napban lőnének agyon, egyszeri turistaként, ha más, nap mint nap ott él és dolgozik? Nagyobb esély van arra, hogy hazafele belém csap a villám. Visszatérve a sütéshez, egész nagy tárházat és szabályrendszert építettem fel a baguette sütéssel kapcsolatban, utánaolvastam, volt olyan, hogy hajnalban, mikor felébredtem múlt pénteken 500 db gyúrómozdulattal készítettem elő a tésztát a 24 órás kelesztésre. Mert láttam, hogy a lyoni pékségben olyan ruganyos a tészta, hogy a másik ember el