Vajas kifli #2
Sziasztok!Évekkel ezelőtt töltöttem fel ide egy bejegyzést, amiben megírtam egy kifli receptjét. Néhányszor megcsináltam, aztán a rossz szokások és a kevés idő, az, hogy mindig közbe jött valami eltávolítottak ennek a rutinnak a kialakításától.
A múltkor amikor a pizzatésztából készítettem vacsorához péksüteményeket a többieknek, eszembe jutott az az időszak, amikor a saját sütésű szendvicsalap része volt az életünknek.
Megkívántam, hogy feltámasztom ezt a pluszt. Mert összességében nem jön ki drágábbra az elkészítése (ha azzal a pofátlansággal számolunk, hogy egy kb. 40 g-os császárzsömle 30 ft-tól kezdődik) és jóval tartalmasabb étkezést biztosít. Nálunk a kenyér holt vágány, reggel kell valami, aztán mást eszünk vacsorára. A vége mindig az, akárhogy figyelem, porciózom, hogy bundás kenyér, morzsának való, vagy melegszendó lesz belőle.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nálunk az étkeztetésben vannak türelmi időszakok, mikor jöhetnek az újítások, egészen addig a pontig, amíg összejön minden. Általában pici dolgok indítják el a lavinát és egy reggel éhen maradt, reggelijére
Akkor van szüksége a babgulyásra, a pörköltre és rántott húsra... hát jómagam híve vagyok a mértéktartásnak étkezés terén is, néha jobban esik egy zöldségleves, vagy hús nélküli nap.
A radarom nem jelzi, hogy milyen "hibát" követek el a reggelivel, de biztos, hogy aznap van könnyebb kaja, amikor nem eszi meg valami miatt a eggelit.
Summa summarum: Egy jóllakott férfinél kevés kellemesebb társaság van. Ha a másik érzékeny a hangulatára/gyomrára, érdemes dolgozni hogy ilyen bagatell probléma ne legyen katalizátor.
Ez a házilag sütött minden napra frissen kivett kifli, zsömle masszívabb és még nem unt rá, úgyhogy egy ideig jók vagyunk. Z. a másik, akinél úgy kell könyörögni minden falatért, de ezt szó nélkül megeszi.
Elkezdtem keresgélni, ezt a tartalmasabb, vajjal dúsított verziót már kétszer megsütöttem. A margarin számomra táplálkozás szempontjából egy ipari hulladék, de most ráfanyalodtam. Működik vele. Legközelebb kipróbálom kacsazsírral is.
Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 tk só
8 dkg zsíradék
2 dl tej
25 g friss élesztő
1 tk cukor
Elkészítés: A fellangyosított tejben felkeverem a cukrot és az élesztőt felfuttatom. Kimérem a lisztet és megsózom. A vajat felolvasztod közben. Nagyjából összedolgozod, de nem kell összeállnia! Egy a fontos. Összekeversz mindent és utolsó mozzanatként jön a zsiradék.
Azért nem jó ha kigyúrod a tésztát, mert ha akkor öntöd nyakon a vajjal, akkor a már kialakult struktúrába nehezebb beledolgozni. Így jártam első alkalommal. Másodjára már tapasztaltabb lettem és kb negyed annyi idő alatt összeállt a végső tészta.
Ha elválik az edényed falától kiborítod lisztezett deszkára és jó alaposan meggyúrod. Ez a kedvenc részem, szépen alakítható, jó tészta.
Letakarva tegyük félre kb. 40 percre. Ha már megnőtt, akkor gyúrjuk át újra, még szűk fél óra kelesztés.
Formázás: A tésztát osszuk 8-10 részre, attól függően mekkora kifliket szeretnétek. Nekünk a kisebbek inkább tetszettek, nagyon tartalmasak, nem akartuk meg sem hagyni őket az étkezés végén.
Kimértem 80 g-os darabokat, hogy nagyjából azonos méretűek legyenek.
Csináltam klasszikus hajlított kiflit, francia bucit, próbálkoztam császárzsömlét csinálni (túrós buktára hasonlított inkább, hogy lehet olyan szépre hajtogatni?).
Kipapírozott tepsibe tegyük le a művünket és vegyük elő a klasszikus borotva pengét, mert csak ez olyan pontos, hogy szépen felvághassuk. Hasítsunk bele tetszőleges mintát. Takarjuk be és pihenjen még 20 percet.
Melegítsük el a sütőt 200 fokra, az aljába öntsünk egy sütés álló tálkában forró vizet.
Megnőttek a kiflik, zsömlék. Kenjük le tejjel és tetszés szerint szórhatunk rá magokat. Toljuk be a forró sütőbe és süssük 20 percig.
Vegyük ki és gyönyörködjünk benne.
