Egy hét a nagy tészta-konzerv-liszt hiány idején
 |
| Én, ahogy elmagyarázom az unokáimnak hogyan okozott egy Kínában denevér levest evő férfi wc papír hiányt az USA-ban |
Persze a tisztánlátás kedvéért, nem gondolom, hogy egyetlen leves indította el az egészet. Csak fordítottam, de a helyzet legalább ilyen szürreális. Ellátás hiány még nincs, csak mérsékelt pánik.
Forrás: 9gag.com
Milyen hetetek volt? Szorongós, vagy a kard lengetését csak a tarkótokon éreztétek? Esetleg hírzárlatot rendeltetek el magatoknak és csak éltetek bele a tavaszba? De jó is lenne tudatlanul élvezni a fák virágzását, élvezni, hogy érzem a nap melegét és ledobhattam végre a téli kabátot. Irigyelem Emőke misszióját, akárhányszor kinézek az ablakon, látom, ahogy köröz a ház körül. Annak idején, amikor még hideg volt, P. úgy akarta ezt a berozsdásodott kiskutyát mozgásra bírni, hogy az akkor felásott gázvezeték árkán áthelyezte ha kiengedte sétálni. Ezzel rákényszerült, hogy megkerülje a házat. Pavlov reflex alakult ki benne, ha kimegy most már az árok betemetés után is elkezd az útvonalán menni. Meg még egy kört, meg még egyet. Szerintem csak elfelejti mire visszaér, hogy már ment. Ahogy egyre melegszik az idő, látom ahogy erősödik. Ki szoktam neki szólni: - Gyerünk Emő, a marathon nem futja le magát! - Szó szerint a kutya sem röhög rajta, de én jól szórakozom, mert büszke vagyok rá. Olyan messzi az élmény, hogy novemberben még műtötték, hogy hetekig maga alá csinált, mert nem tudott felállni sem.
Bocs elkanyarodtam, elég a cuki mama kutyából. Borúsak vagyunk. Mmmm.... csak semmi mentális kalandozás. Igen, mi is bevásároltunk, ezt az előző bejegyésben kifejtettem, hogy nálunk FONTOS az étkeztetés. Igen, vettünk wc papírt is. De Z.-nek ma már nem kaptam pelenkát, így majd ráfogom a pándémiára, hogy miért lesz szobatiszta. Mindenhonnan a vírusról szóló híradásokat lehet olvasni. Az teraszon bulizó olasz karanténban lévőkről nézek videókat és elégedetten jegyzem meg: Ezek még most is tudják, hogyan kell bulizni!
Sokat gondolok az Olaszországban lakó rokonaimra, a barátaimra, akik külföldön élnek. Vigyázzatok magatokra, szeretünk Titeket!
A napokban elmentem a piacra, ott valami okos elkezdte terjeszteni a rémhíreket, hogy Debrecent, mint Sztálingrádot lezárják. A hentesem, ott és akkor eldöntötte, hogy ezentúl házhoz szállít. Mondjuk ez nem rossz hír, számomra.
A hetünk szétfolyt, ugyanis Z. megkapta a bárányhimlőt és szolidaritásból én sem hagytam el a házat, csak ha tényleg nem tudtam máshogy megoldani. Szegénykém sokkal türelmesebben viseli, mint én. Készülődünk a leendő kertünk beültetésére, bár sejtésem van afelől, hogy ő csak a földben turkálásban élvezkedik és megörül ha egy kóbor bogárkával találkozik.
A hét megkoronázásaként tegnap este rájött, hogyan mászhat ki az ágyából, ami hatalmas büszkeséggel tölti el. Látom a szemében a lángot, hogy számára ezzel új fejezet kezdődik. Minket pedig lesápaszt, az apját, azért mert félti, engem azért, mert ezentúl minden este a lelkére kell beszélnem, amíg hajlandó lesz bent maradni és alukálni.
