Le Café de Capucine

Csak egy kis jegyzet a mai nap margójára, hogy megemlékezzek milyen jó dolog is anyának lenni. Jelenleg a sajgó tagjaim és a lezúzott arcom el akarják ezt feledtetni, továbbá a szégyenérzetem is, amikor nem tudok úgy megnyilvánulni, ahogy én is szívesen fogadnám Tőle, mert már türelmetlen vagyok estére. Ő meg nagyon álmos. Egyik sem életbiztosítás. Ma délelőtt a kiscsaj segített nekem zoknit válogatni, felmutattam egyet a kupacból és ő odament a szárítóhoz és hozta a párját. Tudom neki ez még inkább egy találd meg játék, de nagyon örültem neki. Amikor kész lettünk, a cuccaimat egyenként a fehérneműs fiókba rakta. Valahogy a nap folyamán próbáltam ezt az öt percet visszaidézni, amikor pl. visíva ordított, mert rácsavartam valamire a kupakját, vagy mert nem engedtem neki, hogy felvegye egy kedves idegen eldobált feles üvegét stb. stb. Most megint olyan távolinak tűnik, milyen jól elvoltunk, pedig 12 órája történhetett. Legalább itt megmarad. 

Ismeritek Emil Rulez Zazi az ágyban című számát? Mikor összeállítottuk a kiságyát jutott eszembe, hogy már bárcsak lenne ott. Most ott alszik békésen, miközben írok. Sokszor szokott eszembe jutni a szülés és a várandósságom, ha nem is a közönségnek, magamnak írok néhány gondolatot. Ha megtalálod, akkor okulj belőle nőtársam, aki még a dolgok előtt vagy, ne balfa#@oskodd el az egészet mint jómagam. Bár ha jobban belegondolok, ez tipikusan az az élethelyzet, amire nem lehet felkészülni, mert máshogy fogod megélni, hiába olvasol el tonnányi irodalmat, akárhonnan közelíted meg az eseményt. Az idézőjel a címben jómagam csekély szerepvállalására utal, mert nem szültem, hanem kiműtötték belőlem.   Néhány dolgot megtanultam saját magamról, ami meglepett és talán kicsit el is szomorított. 1. Korántsem vagyok, vagy leszek olyan erős, hogy természetes úton szüljek.  Hiába gondoltam magamról, hogy de. 2. Ha megtehetem, akkor a könnyebbik utat fogom választani és miért is kellene a h...

Sziasztok! Végre bejelentkezem. Az esték során, a végtelenül rótt körök közben amíg vártam, hogy Gugu elaludjon, sokszor gondoltam az én árvuló blogomra és arra, hogy mi mondanivalóm lehet, hogy benne vagyok még mindig az élet körforgásában, hogy mérhető tartalmat osztok meg azzal, ha írok. Sajnos ilyesmivel nem szolgálhatok, be vagyok szűkülve az evés-pelenka-alvás bermuda háromszögbe. Ha irritál a téma, ne olvasd tovább, remélem leszek érdekesebb olvasnivaló hamarosan.  Máskor, a borúsabb napokon inkább a hallgatásba burkolóztam, sajnos néhány érdeklődőnek így is a nyakába öntöttem, hogy nem nekem való ez. Ahogy telik az idő, egyre inkább kivitelezhetőnek tűnik, bár még mindig ijesztő.  A gyerekágyas időszaknak nemsokára vége, azt mondja Dr. Spock (nem a Star Trek-es, hanem a gyereknevelős könyv írója) és a klasszikus orvoslás, hogy ez a legnehezebb időszak, utána könnyebb lesz. Szerintem nem lesz könnyebb, csak anyu idegrendszere hozzáedződik az új feladathoz, ezért ne...