Azt a laktózmentes ropogós goffriját!
Sziasztok!
Bár főnek nálunk az ételek szinte minden nap, utolért engem is a felnőtt kórság: rutinos lettem. Nem, tévedsz kedves olvasóm, nem az ételek készítése megy fél kisújjal kavarva tökéletesre, hanem eljutottam odáig, hogy kezdem elfogadni, talán megérteni anyukámat, amikor nem az ambíciójára hallgat és vasaláshoz inkább bekapcsolja 145. alkalommal a "Micsoda nő!"-t. Mert Julia vagy Richard ismerős bázispont, nem raktak bele a filmbe egy két csavart azóta (sajnos), Julia ugyanúgy felnyerít, amikor megijesztik a kezére csapódó ékszertartó dobozzal.
Nyugi, nem azt mondom, hogy ingerem támadt volna, hogy vasaljak, vagy hogy egy limonádé alapdarabot sokadjára is megnézzek. Csak annyi, hogy egy mindenhova mászós, fülbe és orrbadugós, firkálós kisfiú és egy drámakirálynő tutujgatása után bizony estére jól esik egy kis olvasás és csend. Talán az a legjobb, a csend.
Akkor mikor csend van, nem veszed a fáradtságot arra, hogy elkezdj receptet, vagy egy félbe hagyott könyvet gépelni, hanem benne élsz a pillanatban, akárhogy.
Úgy alakult, hogy múltkorában Z. megkért, hogy legyen goffri másnap reggelire. Csípőből válaszoltam, hogy sajnálom kiscica, de nem akarok beleborítani fél liter tejet egy goffriba. Vicces ára is van, mi lesz akkor, ha még kakaót is kértek?
A kartonnal tejezőknek megemlíteném, hogy nem, nem sajnálom a gyerekemtől, csak házi tejet veszek és utólag hőkezelem otthon. Így egyszerre nem tartunk nagyobb mennyiséget, csak amit anya hazacipel a piacról.
De akkor már az én agyam is elkezdett kattogni és aznap este elkezdtem keresgélni laktózmentes goffri témában.
Találtam egy nagyon ígéretes receptet, tej kiváltva! ÁM a recept alapja 120 g MARGARIN. Ekkor az ember felszisszen, hogy ekkora mennyiség egy kis reggelibe bizony elérhető közelségbe hozza az összes civilizációs betegséget, de izibe!
Sebaj, azt is kiváltom. Biztos elírták, elég lesz oda 80g is.
Most vagyok abban a fázisban, hogy a liszt részbeni felcserélésével próbálkozom. Legutolsó alkalommal 50 g kókuszreszelék került bele, vannak még ötleteim mit pakoljak bele, hogy nagyobb legyen a rosttartalma. De bizony ez ingoványos talaj, úgy hogy ne menjen az ízélmény rovására, ne legyen fűrészpor és ne folyjék ki a sütőből.
Eddigi kísérletem eredménye ropogós frissen, puha később, kiadós és nagyon finom. A gyerekek imádják.
Hozzávalók: 12 db-hoz, egy 4 tagú családnak kétszeri reggelire, elég tömős.
80 g zsiradék: kókuszolajat használok
2 evk cukor
3 tojás
nagyobb csipet só
vanília kivonat
400 g liszt
1 nagy tk sütőpor
600 ml víz
Elkészítés: A hozzávalók felsorolása nem véletlen, ilyen sorrendben keverjük el őket. Eleve a kókuszolaj szobahőmérsékleten szinte folyik, de a lényeg, jól elegyíthető a cukorral és kikavarható. Ezekbe egyenként kerülnek bele a tojások, a só és az esetleg átszitált sütőporos liszt. Elég tömör lesz, ezt hivatott oldani a víz, amivel csomómentesre keverhető, ha fokozatosan adjuk hozzá a folyadékot.
Pár perc állás után már izzítható is a goffri sütő, az első sütés előtt egy szilikonos ecsettel vékonyan átkenem kókuszolajjal, biztos ami biztos alapon le ne ragadjon. De mivel a tésztában eléggé sok kenőanyag van elkeverve, esélytelen hogy leragadna.
Szokásos módon sütöm a goffrikat.
Egy zárható tetejű kancsóban tárolom a masszát a következő sütésig, 1-2 nap alatt nem történik vele semmi a hűtőben. Esetleg, érdemes használat előtt felkeverni és hozzáönteni kevés vizet.
Jó étvágyat hozzá!
