Le Café de Capucine

Nancy Schiff fura foglalkozás sorozatának egyike, nem biztos hogy jól keres: Dinoszaurusz poroló A teljes képsorozat, Ha érdekel: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2271119/Nancy-Rica-Schiffs-photographs-worlds-oddest-jobs.html Többnél rikkantottam fel olvasás közben, hogy: álommeló! Egyszer az olvastam valahol, hogy jól kiválasztott hobbikkal, - összesen 3 darabbal -  megalapozhatjuk a boldog életet, igen, nem a főnökét, a miénket. Az első hobbi tartsa a testedet karban. A második a lelkedet és szellemedet tegye rendbe, ha foglalkozol vele. A harmadik hobbi légyen pedig olyan tevékenység, ami pénzt hoz a konyhára. Hmmm? Hobbizol valamit? Én azóta is ezt a 3-at keresem. Valami megváltozott az elmúlt 20 évben a világban az emberek agyában ami a munka intézményét illeti. Nézzetek szét, a játszó, kreatív embereké a jelen és talán a jövő is. Kitérő: John Steinbeck könyvét, az "Édentől keletre" címűt néhány hete olvastam. Imádtam! Egy gondolat idevág. Ott volt

Nem tudom milyen témához ildomos nyúlnom ezután a hétfő után, ugyanis ahhoz képest minden olyan könnyednek és hebrencsnek, komolytalannal tűnik. Talán T. nem fog megharagudni, ha a jövőbe nézek kicsit. Mozgalmas év előtt állunk, minél hamarabb szeretnénk a csillagokat a saját udvarunkról nézni, miközben érezzük a grillen sistergő hús illatát, közben a kezünkben egy pohár vörösbor. Tudok élni ugye? Ott lesz a mi félszemű kis kutyánk, aki esetében rájöttem arra, hogy a legdörzsöltebb satrafa a környéken, bár még a csivavák rendjében is kisebb mint az átlag. Nem tudjuk még lesz e elég pénz, egyáltalán mit fogunk találni, amikor kibontjuk a burkolatokat? Lehet hogy felsóhajtunk, lehet, lábon ki kell hordanunk egy kisebb agyvérzést. Mióta megvan a ház, ízlelgetjük még azt, hogy milyen a felesben való gondolkodás, hogy nem lehet domináns és behódoló fél, ahogy az életünk többi területén csodálatosan működik ez. Nem kell elnyomásra gondolni, hanem vannak életterületek, amikor a másik vál

Nehéz a szívem, tegnap olyan tényt kellett megtudnom, ami letaglóz, zsibbaszt és mérhetetlenül szomorúvá tesz. Meghalt P. unokatestvére, egy olyan lány, aki nem hagyott fel a pozitív dolgok keresésével még akkor sem, amikor a klasszikus orvostudomány már csak mosta kezeit. Ez a nő elpusztíthatatlan volt, annyi szenvedésen, gyógyszeren, rosszulléten, gyötrődésen volt túl, hogy biztos voltam benne, hogy ha nehezen is, de túl fogja élni a rákot.  Nem összeegyeztethető az agyamban még most sem, hogy ha akarok már nem írhatok neki, nem kereshetem meg Őt. Mindig biztatott az írással kapcsolatban, mindig elolvasott és hogy ha pihentetem is a festést ne mondjak le róla. Már csak miatta is felveszem az ecsetet, ő már nem fog többet se írni, se festeni.  Hiányzott a társasága. Az elmúlt évben már nagyon ritkán találkoztunk, nem mertem zavarni, azt gondoltam, hogy megvan neki a maga baja, ne kelljen még vendégekkel is foglalkoznia. Gondolhatjátok, hogy bánt ez, de már tényleg nincs mit tenni.

Olyan jó dolgokat találok! Nézzétek át a listát, hány olyan termék van, amit a saját életetekben is el tudnátok képzelni? 1.  Az megvan, hogy nézed a sorozatod és tekered ezt a gépet közben, feszesebb lesz a combod és ki is mostál?? Engem már csak néhány dolog érdekelne:  Hol vezetik el belőle a használt mosóvizet hogy kicentrizzed és hogy kerül bele a víz? Melyik helységben lehet egy ilyet elhelyezni, hogy ne legyen fura?  Az elég unalmas lehet, hogy a fürdőszobában tekersz. Forrás: http://www.trendhunter.com/trends/bike-washing-machine 2.Az eldobott papírzacskó anyagában virágmagos. Láttam már ilyen cigaretta csikket is, ahol a füstszűrőben bújt meg a kis virág. Forrás: https://www.behance.net/gallery/5441513/EcoBag-Concept-Depot-WPF  3. Egy olyan gumitégla, amit a wc tartályba tehetsz, így takarítva meg vizet minden öblítésnél. Ha jobban belegondolok, egy feltöltött ásványvizes palack is ugyanezt a szolgálatot teszi... Vaagy akkor lenne még jobb, ha tömegén felül

Ne mondd nekem, hogy nem érzed! Nem érzed, ahogy a nap melegét érzed reggel a fagyos levegőben? Minden évben rám jön egy ilyen kattanás, hogy protestáljak a nagy kabátok és ugg csizmák ellen és ha fázom is, csak azért is vidámabb kabátot és csinosabb cipőt veszek fel, ha érzem, hogy a tavasz közelít. Tudom, mindig ilyenkor jön egy önkéntes időjárás jelentő, aki azt mondja fátyolos hangon: de jön még a hideg, hétvégére, minusz 10 fokot mondanak! Attól még örülhetek a mai napnak. Úgy döntöttem, én már búcsúztatom a telet ezzel az étellel. Tegnap egy olyan ételt készítettem, ami a legtávolabb van a főzés fogalmától, ugyanis összesen kb 10 percet bíbelődtem bele. A többit a tűzhely végezte. Sem ott állni nem kellett mellette, sem odafigyelni. Csak egyszer: le kellett kapcsolni a sütőt, hogy ne egész éjszaka süsse. Még arra sem vettem a fáradtságot, hogy felszeleteljem a húst, egy tömbben főtt, sült meg.   A végeredmény egy gazdag ízű, zöldséges étel, ami tápláló. Na meg hús is van ben

Szombat óta már egy kiskutya örökbefogadói lettünk, jó ómennek tartom, hogy épp az évfordulónkon hoztuk el. Ami január 9.-én történik, nem lehet rossz. Sajnáltuk szegényt, hogy olyan pici, olyan gyámoltalan, sokat szenvedett, bántották, elveszítette a fél szemét. Ember, ne hallgass az érzelmeidre, mert ő csak a mának él. Vagyis olyan szépen levetkőzte a nyugodt, öreges énjét, mintha nem is lett volna. Aktív, imád mozogni és úgy utazik velünk ha mennünk kell valahova, mintha az utóbbi 8 évben minden nap így tett volna. Formás kis állat, öröm ránézni a szép bundájára és a tartására, ami egyre büszkébb lesz. Kicsit megsuhintott ma a kétségbeesés, reggel rájöttem, miért is lehetett elkóborolva, amíg rá nem találtak. Olvastam múlt héten egy angol nő könyvét és teljesen magával ragadott az, ahogy leírta szépen tisztán a dominancia kérdését a falkában. Hogy a kutya ha nem reagál a behívásra fordítsunk neki hátat és induljunk el másik irányba. De az én kiskutyám viszont nem olvasta ezt a

Ahogy a főiskolai tanárom mondta egyszer nagyon szépen: az ember épp attól ember, hogy értékelni tud olyat is, aminek nincs semmilyen gyakorlati haszna a hétköznapjaiban. Emberek vagyunk, vágyunk a szépre, a otthonosabban érezzük magunkat, ha a szemünk is jól lakik. Tovább megyek: nem elég az, hogy ha valaki étkezés közben tudja jószívvel rágni a falatot, hanem sokkal jobb lesz az az étel, amit olyan környezetben és hangulatban hívtak életre, ahol jó lenni. Nem magyarázom tovább, képekre fel! Nagyon szeretem ezt a műfajt, a csendélet a régi, tisztára suvickolt holland otthonokban jött létre. Egzotikus gyümölcsöket, felakasztott nyulat, fácánt, vagy a méregdrága gyarmatárukat nem engedhették meg egynél többször egy évben, vagy mert szigorúan szezonális volt a fogyasztásuk (akkor még nem hozták 6000 km-ről minden nap konténerekben, át az óceánon) viszont festve minden nap ott volt velük. Takaríthatták. Ezek a hollandok számomra olyanok, mint a japánok: képesek mindennek megfogni

Ez a desszert is egy végletekig egyszerű recept. Valahogy olyan megkapóak ezek az ízek, az jut róla eszembe, hogy ehettem életem során sok nagyszerű palacsintát, díszeset, nagyot, de a mai napig az agyamban van a jelenet, hogy öt évesen, a szomszéd Annuska néni nyári konyhájában a sparhelt mellett eszem a ropogós cukorral hintett változatot. Mai napig az a kedvencem. Nem vicces? Szerintem mindenkinek van ilyen, pl. zsíros kenyér almával, tejbegríz... de találd ki a sajátod. Egy biztos kapocs van ezekben az ételekben: az a nehány dolog, piszok jól illik a másikhoz. A most bemutatandó recept nem is igazán recept, csak ötlet, hogy ezeket érdemes egy tepsibe dobálni és összesütni. Fahéjas cukor, leveles tészta, tejföl vagy krémsajt. Slussz passz! Ettünk egy egy szeletet mikor még meleg volt, de sokkal jobb élmény, hogyha nem égeti össze a szád. Egy habos kávéval igazi hedonista kezdete a napnak. Hozzávalók: 1 adag leveles tészta 500g 3 +2 evk cukor Vaniliás cukor amennyit akarsz

Az adminisztrációs felhajtást az évvége körül egy kis írással vezetem le, második otthonomban, az irodában, közeledik a munkanap vége, nemsokára 7 óra. Kint csodálatos fehér a park, ma esett az első hó Debrecenre. Ahogy sejtettem, reggel úgy mentem munkába, hogy csak a lábam fogta fel a feladat súlyát, az agyam sajnos még mindig szüneten van. Pedig már kezdtem kicsit szégyenkezni a tespedés miatt, igazán nem panaszkodhatom, jutott idő mindenre. Volt benne egy kis mozi, egy kis családozás, kiskarácsony, egy kirándulás Komáromba, játékeste. De ahogy P. is észrevette már magán, rá kellett jönnöm, én is hasonló vagyok: ha sok dolgom van sokkal koncentráltabb vagyok és nem tisztelem a szabadidőt annyira, hogy értelmes dologgal töltsem ki. Lássuk csak 2 hét: ennyi idő alatt formába lehet önteni egy jó regényt, megírni egy szakdolgozat lényegi tartalmát, összerakni a saját kiállításom festészeti anyagát, elfogadhatóan megtanulni egy idegen nyelv alapjait, teljes felújítást lehet végezni e