Emily-ből Emőke lett
Szombat óta már egy kiskutya örökbefogadói lettünk, jó ómennek tartom, hogy épp az évfordulónkon hoztuk el. Ami január 9.-én történik, nem lehet rossz.Sajnáltuk szegényt, hogy olyan pici, olyan gyámoltalan, sokat szenvedett, bántották, elveszítette a fél szemét.
Ember, ne hallgass az érzelmeidre, mert ő csak a mának él.
Vagyis olyan szépen levetkőzte a nyugodt, öreges énjét, mintha nem is lett volna. Aktív, imád mozogni és úgy utazik velünk ha mennünk kell valahova, mintha az utóbbi 8 évben minden nap így tett volna. Formás kis állat, öröm ránézni a szép bundájára és a tartására, ami egyre büszkébb lesz.
Kicsit megsuhintott ma a kétségbeesés, reggel rájöttem, miért is lehetett elkóborolva, amíg rá nem találtak. Olvastam múlt héten egy angol nő könyvét és teljesen magával ragadott az, ahogy leírta szépen tisztán a dominancia kérdését a falkában. Hogy a kutya ha nem reagál a behívásra fordítsunk neki hátat és induljunk el másik irányba. De az én kiskutyám viszont nem olvasta ezt a könyvet és úgy elfutott ma reggel, hogy a reggeli csúcsforgalomban egy gyerekekből és szülőkből álló csoport közepén leltem meg (meg voltam győződve róla, hogy aláfutott egynek), miközben a kocsisor türelmetlenül várta, hogy összeszedjem ezt a megriadt kis rókát.Csak ült az út közepén és meg volt ijedve, nem lett semmi baja.
Gondoltam magamban: - Ezt neked, állatartó guru ez a macska méretű kutya túljárt az eszeden.
Ez a nő megírta: az állat megmutatja igazi énjét és rendszerint rájössz, hogy miért nem volt otthona. Ezt a kijelentést akkor kegyetlennek gondoltam, de sajnos erre az esetre igaz.
Nekünk egy ilyen kis Hudini jutott, de erősebb leszek én és a hámom, mint a csavargó, szabaduló ösztön.
Nagyon aranyos kis vakarcs, a ház televizelésén kívül nem csinált még gondot. Neki is új helyzet, így is példásan viseli, hogy kiemeltük a kis életéből és szoktatjuk a miénkbe. Isteni gondviselésnek tartom, hogy megérkezése előtt egy nappal selejtezték ki a szomszéd iroda szőnyegét és használhatom azt gyakorlónak, amíg beszokik.
Hallgat a marad parancsszóra, (nem jöhet be a hálószobába, megül az ajtóban, hogy lássa mit csinálunk), már emlékeztetnem sem kell rá, csak a gyerével vannak gondok, még mindig bizalmatlan.
Reggelente üdvözlésképpen már kapunk egy kis szolid farokcsóválást, mikor odajön üdvözölni minket. Még életemben nem örültem ennyire ennek, mert természetesnek vettem, hogy ha kutya, hadd csóválja. Nála ez kitüntetés.
Drukkoljatok, legközelebb magától akarjon velem tartani, ha kirántja a fejét a pórázból.
