Nem tudom milyen témához ildomos nyúlnom ezután a hétfő után, ugyanis ahhoz képest minden olyan könnyednek és hebrencsnek, komolytalannal tűnik.
Talán T. nem fog megharagudni, ha a jövőbe nézek kicsit.
Mozgalmas év előtt állunk, minél hamarabb szeretnénk a csillagokat a saját udvarunkról nézni, miközben érezzük a grillen sistergő hús illatát, közben a kezünkben egy pohár vörösbor. Tudok élni ugye? Ott lesz a mi félszemű kis kutyánk, aki esetében rájöttem arra, hogy a legdörzsöltebb satrafa a környéken, bár még a csivavák rendjében is kisebb mint az átlag.
Nem tudjuk még lesz e elég pénz, egyáltalán mit fogunk találni, amikor kibontjuk a burkolatokat? Lehet hogy felsóhajtunk, lehet, lábon ki kell hordanunk egy kisebb agyvérzést.
Mióta megvan a ház, ízlelgetjük még azt, hogy milyen a felesben való gondolkodás, hogy nem lehet domináns és behódoló fél, ahogy az életünk többi területén csodálatosan működik ez.
Nem kell elnyomásra gondolni, hanem vannak életterületek, amikor a másik vállán nyugszik több, mert jobb benne. A másik pedig csak abban tud segíteni, hogy segít vinni. Bebizonyosodott az évek során, hogy a szerepcserélgetés katasztrofális tud lenni, szóval nem kell túlbonyolítani.
Annyiszor álmodoztam arról, hogy saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt ehetünk és főzhetünk be, hogy nem is várok azzal, hogy elkészüljön a felújítás. Mohó szemmel nézegetem a véletlenül nekünk bedobott kertészeti prospektust, hogy milyen hasznos növény lesz az édenkertünk következő ételforrása. Tavasztól valószínűleg a hónom alá veszem a kis vakarcsot és indulunk felásni, ültetni és gyomlálni.
Végiggondolni is hátfájdító, de nem számít, erre vágytunk már nagyon rég.
Nagy álmom, hogy a debreceni éghajlatot elviselje a kedvenc csonthéjasom, a mandula és télen ropogtathassuk.
Kép forrása: http://www.cavolettodibruxelles.it/2012/09/almond-milk
Talán T. nem fog megharagudni, ha a jövőbe nézek kicsit.
Mozgalmas év előtt állunk, minél hamarabb szeretnénk a csillagokat a saját udvarunkról nézni, miközben érezzük a grillen sistergő hús illatát, közben a kezünkben egy pohár vörösbor. Tudok élni ugye? Ott lesz a mi félszemű kis kutyánk, aki esetében rájöttem arra, hogy a legdörzsöltebb satrafa a környéken, bár még a csivavák rendjében is kisebb mint az átlag.
Nem tudjuk még lesz e elég pénz, egyáltalán mit fogunk találni, amikor kibontjuk a burkolatokat? Lehet hogy felsóhajtunk, lehet, lábon ki kell hordanunk egy kisebb agyvérzést.
Mióta megvan a ház, ízlelgetjük még azt, hogy milyen a felesben való gondolkodás, hogy nem lehet domináns és behódoló fél, ahogy az életünk többi területén csodálatosan működik ez.
Nem kell elnyomásra gondolni, hanem vannak életterületek, amikor a másik vállán nyugszik több, mert jobb benne. A másik pedig csak abban tud segíteni, hogy segít vinni. Bebizonyosodott az évek során, hogy a szerepcserélgetés katasztrofális tud lenni, szóval nem kell túlbonyolítani.Annyiszor álmodoztam arról, hogy saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt ehetünk és főzhetünk be, hogy nem is várok azzal, hogy elkészüljön a felújítás. Mohó szemmel nézegetem a véletlenül nekünk bedobott kertészeti prospektust, hogy milyen hasznos növény lesz az édenkertünk következő ételforrása. Tavasztól valószínűleg a hónom alá veszem a kis vakarcsot és indulunk felásni, ültetni és gyomlálni.
Végiggondolni is hátfájdító, de nem számít, erre vágytunk már nagyon rég.
Nagy álmom, hogy a debreceni éghajlatot elviselje a kedvenc csonthéjasom, a mandula és télen ropogtathassuk.
Kép forrása: http://www.cavolettodibruxelles.it/2012/09/almond-milk
