Le Café de Capucine

Mivel nem találtam meg a kamra alján azt a lisztet, amire emlékeztem, hogy ott van valahol, megakadt a szemem a búzadarán. Emlékeztem rá, hogy szoktak ilyenből tortát is csinálni, de úgy voltam vele, ha nem jól sikerül, akkor majd a többiek leöntik fahéjjal és elfogy, mint elfuserált tejbegríz. Angolul semulinának hívják, sokkal több lehetőséget sejtet, jobb marketingje van egy dallamos névnek, mint egy lesajnált babáknak való ételnek.    Innen vettem az alapreceptet, ami egy közel keleti, egyiptomi édesség, máshogy bántam a cukorral és mivel kókuszos édesség, adta magát, hogy kókuszos legyen a töltelék is. Vannak olyan ételek, amik amelyek csak úgy beúsznak a látóteredbe és nem hezitálsz, egyből elkezded megcsinálni. Gyors is, ha nem is egészséges, finom is. Majdhogynem több volt előkeresni a receptet, mint megcsinálni. Szerintem ez jó kezdőlökés, hogy kipróbáljátok. A végeredményhez tettem egy kis baracklekvárt, mert a többiek nagyon szeretik, de magában ettem, úgy is nagyon fino

Sziasztok! Az élet sokszor bebizonyította már nekem, hogy az ember akkor tudja a legtöbb kreativitást kicsiholni magából, ha rá van kényszerítve. Nálunk most a hétvége vendégeskedésből és születésnapból állt, a szokásos rohanás mellé, így nem volt arra opció, hogy elmehessünk vásárolni, sem egyedül, sem családosan. Így történt meg, hogy hétfőn álltam a kimerült hűtő előtt és rohadtul nem tudtam mit főzzek. Azóta sem nagyon hoztam be magam, most éhezem a kiszámíthatóságra és a rutinra az életem/életünkből, mert görgetjük magunk előtt a sok feladatot és nincs kiszállás, nincs hogy akár egy estére tojunk bele az egészbe és azok az emberekké visszaváltozunk, akik voltunk a kezdetekkor, a kapcsolatunk "kampányidőszakában". Múlt hétről maradt egy sütőtök fele, úgy gondoltam, ő fog kihúzni a slamasztikából és a végeredmény egy szerencsés házasítás lett, olyannyira, hogy a visszajelzések is tükrözték.   Hozzávalók: 300 g hámozott, kimagozott, felkockázott sütőtök 2 evk méz

Sziasztok! Ma reggel kiderült, hogy délre főznöm kell, az apósom születésnapja van. Tudtam, hogy ma van neki, csak azt nem tudtam, hogy én főzök. Valami különlegességet akartam csinálni, ami mutatósabb a pörkölt mellé mint egy tál galuska. Ekkor gondoltam a kapros juhtúrós sztrapacskára. Végig szuggeráltam azt a képet a piac felé menet, hogy csodák csodájára a jó idő és a szombat ellenére legyenek kevesen és ne kelljen sorba állnom, hogy a végére érjek a tennivalómnak. Olyan hamar végeztem hogy visszafele menet elgondolkodtam, hogy bemegyek a kedvenc turimba is, végtére is időmilliomos vagyok! Az időgazdálkodás jegyében, amíg Emőkét levittem a ház elé üldögélni (az igazi cél az lett volna, hogy próbáljon üríteni és felállni, a levegőzés összejött végülis) addig felraktam a krumplit főni a sztapacskához. Hmmm már közel kásásra főtt, amikor elolvastam a receptet, amihez nyers krumplit használnak. Akkorra már megvettem a házi tejfölt, juhtúrót, nem voltam hajlandó feladni a har

Sziasztok! Ahogy Mariah Carey "All I want for Christmas is You" megtekintési adatai is mutatják, óhatatlanul eljött a karácsonyi időszak. Még most sem tudom, mit vegyek a többieknek, de hogy mit főzzek... mmmh megálljatok csak, kigurultok tőlünk szenteste másnapján! Ma a hentes előtt vágott pofon a felismerés ahogy néztem, hogyan erősítgetik fel az üzlet homlokzatára a girlandot és a gömböket. Kitérő - Akik nem Debrecenben laknak, elmondanám, van a városban egy olyan hentesüzlet lánc, aminek a neve: Kedvencek.  Egyszerre tartom az elnevezést gúnyosnak és nyílt támadásnak a vegetáriánus kolónia ellen, mert ahogy emlékszem a Peta szervezetnek évekkel ezelőtt volt egy olyan plakátja, hogy: Hol húzol határt? Mikortól étel, mikortól házi kedvenc? Ott volt egyik véglet a kiscica, másik véglet a csirke. Középen helyezkedtek el a háborúban szemethunyós eleségek pl: a ló. A hentes kiröhöghette ezt a plakátot, huszárvágással annyit mondott: Hööö, mindet szeretem!    November

Sziasztok! Évek óta először dögrováson vagyok talán 2012 körül voltam ennyire beteg, már tart vagy 4 napja. Úgy főzök és kóstolok, hogy csak forróságból tudom, hogy valamit megkóstoltam, de ízeket nem érzek. Próbálok pozitív maradni, legalább ha egészségesen eszem, azt is hazudhatom magamnak, hogy csoki, vagy tejszínhab, vagy nutella etc. ... egyre megy.     Az ellenkezője is igaz, minek szegjem meg a szabályokat, ha nem élvezhetem a bűnöm gyümölcsét.    A kiscsaj már kigyógyult szerencsére. Ma műtik Emőkét, még agyban nem tudtam ráhangolódni, hogy elkezdjek aggódni, mert nagyon jó előérzetem van. Jól néz ki őnagysága, szépen eszik, felállás még nem ment a törött csípője miatt, de próbálkozik vele. Még arra van 2 hetünk, hogy amiatt aggódjunk. Úgy alakult, hogy tegnap a kislányommal indultunk el reggeli után a szokásos bevásárló utamra, mint annak idején a bölcsődei idők előtt.  Ahhoz képest megváltoztak az utóbbi hetekben a fogyasztói szokások nálunk, mert integettünk a

Tudjátok, az elmúlt egy hét megint kihozott belőlem egy melankolikus és tenni akaró embert, ugyanis sorozatosan szembesülök azzal, hogy az idő múlása csak csak nem akar a személyiség fejlődésem végére érni. Mikor szembenézek valami olyasmivel, amit évek, évtizedek folyamán ott őriztem magamban, néha roskadoztam a súlya alatt bántott és emésztett és túl tudok lépni, el tudom engedni, tudok pozitív maradni, olyan boldog vagyok, elégedett. De ahogy kipipálok egy vargabetűt, játékszintet lépek, megérek a nagyobb falatokhoz. Komolyabb dologról kell nyilatkoznom, döntenem kell vagy épp azzal kell szembesülnöm, hogy rohadtul nem járok ott az utamon, ahol az egóm gondolja, hogy tart. Miért hordom ezt a zagyvaságot ? A nagy mellényemnek, rá kellett jönnie, hogy nem voltam elég jó gazdája a kutyámnak. Amikor a kislányomat hazahoztuk a kórházból, bennem megváltozott a sorrend. Most is ő van az első helyen. Nem tudja a legodaadóbb, legszeretetreméltóbb négylábú ezt egy szintre hozni. A gy