Azt a laktózmentes ropogós goffriját!
Sziasztok! Bár főnek nálunk az ételek szinte minden nap, utolért engem is a felnőtt kórság: rutinos lettem. Nem, tévedsz kedves olvasóm, nem az ételek készítése megy fél kisújjal kavarva tökéletesre, hanem eljutottam odáig, hogy kezdem elfogadni, talán megérteni anyukámat, amikor nem az ambíciójára hallgat és vasaláshoz inkább bekapcsolja 145. alkalommal a "Micsoda nő!"-t. Mert Julia vagy Richard ismerős bázispont, nem raktak bele a filmbe egy két csavart azóta (sajnos), Julia ugyanúgy felnyerít, amikor megijesztik a kezére csapódó ékszertartó dobozzal. Nyugi, nem azt mondom, hogy ingerem támadt volna, hogy vasaljak, vagy hogy egy limonádé alapdarabot sokadjára is megnézzek. Csak annyi, hogy egy mindenhova mászós, fülbe és orrbadugós, firkálós kisfiú és egy drámakirálynő tutujgatása után bizony estére jól esik egy kis olvasás és csend. Talán az a legjobb, a csend. Akkor mikor csend van, nem veszed a fáradtságot arra, hogy elkezdj receptet, vagy egy félbe hagyott könyvet