Le Café de Capucine

Második nap az Isztrián kalandoztunk, hogy elérjük az aznapi célállomást, Rovinj-t, hogy találkozzunk P. barátaival, akik ott töltötték a nyaralásukat. Közben útba ejtettünk néhány várost és fürdeni akartunk végre bokán felül is. Szerencsére hasonló igényeink vannak a vizes dolgokkal kapcsolatban, egy óránál több fürdést már mindketten ununk.  Folytatni akartam a több éve húzódó projectemet, hogy lapos és cirkás köveket keressek a mediterráneumban, hogy a messzi jövőben lábmasszírozós zuhanykabin padlót, vagy konyhapultot rakhassak belőle valamikor, valahol. Így nálunk létező kérdés az, hogy: "Mi van ebben a táskában, köveket tartasz benne?" Az isztria ezen vidéke tele van mezőgazdasági területekkel, úton-útfélen hirdetik a házi mézet, a bort, grappát és oliva olajat. Végig kóstolnám én az egészet, de azt is tudom, hogy ezek az árusok nem a magyar forint színvonalhoz, hanem a német márkához (tudom, hogy euro van) vannak beárazva. Már reggel indultunk, hogy

Ha belegondolok, összesen 2 napot töltöttünk Szlovéniában, mert egy nap oda, egy nap vissza, hogy az autó odavigyen minket. Szerencsére ok nélkül kötöttünk biztosítást a szomszéd irodában. Amióta a szakács képzésen megismerkedtem egy ideszármazott szlovén hölggyel, Lídiával, azóta szeretném megnézni, honnan jött. A kapcsolat sajnos megszakadt...elmaradt, de az igény megmaradt. Még évekkel ezelőtt, Velencéből hazafele utaztunk át Szlovéián, de sajnos autópályán, vágytam látni a vidéket. Vicces, mert az a kép élt az agyamban, hogy a helyek között hófehér lipicai lovak szaladnak a szállingózó hóesésben, alattuk egy patak csörgedezik. Már akkor is fújtam egyet a buszon: "pfff mint egy beállított naptárkép."  De azért tetszett. Ljubjanában néhány órát töltöttünk és indultunk haza. Reggel fél négykor indultunk, augusztus 20-án. A szállás parkolójába este 7 órakor gurultunk be. Nem vettünk autópálya matricát, mert olvastam valahol, hogy húú hú olyan drága, hogy borzas

Szlovénia minden megnyilvánulása megérdemli a figyelmünk, ugyanis közel van, csodálatosan szép és nem utolsó sorban viselhető árakkal dolgozik. Nem kívánhattam volna olaszországban sem többet, ugyanaz a hangulata a szlovén isztria gyöngyszemének, Piran-nak építészete is, köszönhető a velencei serenissima befolyásának. Minél többet látok ebből az országból egyre jobban sajnálom, hogy még most fedeztük fel magunknak. Hangulatcsinálónak egy kép a főtérről:

Imádom azt az egészségtelen, ormótlan szörnyeteget, amit az édes kettes menühöz adnak olyan szaftos, ropogós, ami egy habos kávéhoz dukál. Nem akarok az a megszállott lenni aki nem tud elvonatkoztatni egy étel kalória tartalmától és csak pironkodva ír le egy jó csokoládés sütit, illetve azzal a nem túl biztató felkiáltással kínálja, hogy: kalóriabomba bevitelre felkészülni! Nekem is köszönt már oda vén kecske, mikor búslakodtam és felakartam vidítani a napomat egy kis sütivel: - Diétázunk, diétázunk? Legszívesebben ezt válaszoltam volna neki: - Konyulgatunk, konyulatunk papa? De ki akar összeveszni egy teljesen idegen emberrel, úgy hogy személyeskedik, ugyanolyan övön alul üt mint ahogy a másik tette.. így hát marad a mosoly és a "leszúrlak a szememmel" pillantás plusz az hogy elengeded a füled mellett.    Nem a világ vége, sem vereség ha beversz egy ilyet hébe hóba egy szar nap közepén, de figyelmeztetlek, több gáz nap van, mint amennyi 40-es nadrág (helyettesítsd be

Autóval utazni igazi kaland, télen a hideg és a farkasfalkák, nyáron a hőség miatt. Gyerekkorom óta számolatlanul mentem el minden buszos kirándulásra, már a falu határában a szendvicsemmel integettem a táblának.  Van egy hangulata mikor egy friss szendviccsel a kezedben a nézed a felkelő napot, elgondolkodva, szótlanul és olyan jól esik, mintha napok óta ez lenne az első ... Általánosban még anyukám pakolt, középiskolától kezdve a saját anyukám lettem, ha nem gondoskodtam magamról, bizony éhen maradtam. Ami miatt leporoltam ezt az emléket egy jelenlegi utazás. Nem tudok másra gondolni, csakis arra, hogy hamarosan indulunk és megint láthatom a tengert. Alma szendvics, belekenve mogyoróvaj, kevés zab, csokival beszórva. Beülünk az autóba, természetesen utolsó pillanatban mosom ki az utolsó adagot és lehetséges, hogy 2 mérges kutya módjára le is ugatjuk egymás fejét. De én addig nem aggódom, amíg fél órán belül a komoly farkas szemezést felváltja a kitörő nevetés és voltaképp egyi