Le Café de Capucine

Akkor vettem észre, hogy egy másik életkori osztály tagja lettem mikor még Szegeden laktam és egyik szombat hajnalban egy találkozóra siettem reggel 6:30-kor. Ültem, vártam a trolit Újszegeden, hogy elvigyen a nagy vásárcsarnokba, mert piacozni jó, főleg még a nagy tömeg előtt.  Imádom a reggeli csendet, az illatát a fáknak, a friss levegőt. A megállóban rajtam kívül csak 2 tizenéves emberke állt meg, akik nem indították a napjukat, hanem próbáltak hazaevickélni egy nagyon hosszúra nyúlt este után. Aztán elkezdődtek a munkás, szétcsúszott évek, amikor örültem, ha eleget tudtam aludni, hogy úgy ahogy összerakjam magam a következő napra. Nagy hiba volt esténként bekapcsolni még arra az egy-két órára a tévét. Az utóbbi hónapokban nem visz rá egyikünket sem a lélek, hogy este csak úgy ott ragadjunk egy kretén mese vagy valami film előtt, csak hogy zizegjen valami. Unalmas, manipulatív és nem építő, az idő sokkal értékesebb ennél. Nincs tévé. normális időben fekszünk és ezzel egy...

Anyukám névnapja a hétvégén volt, vagyis akkor tartotta és már nagyon vártam. Nem is nagyon értem, hiszen az utóbbi időben hetente találkoztam a családommal, de a heti szarságok és stressz tökéletes ellenpontja, hogy találkozzak a családommal és csak együnk és legyünk. A választásom a mindenkori kedvencemre esett a sütemény tekintetében, mert Szegeden volt szerencsém annyi jó sajtos rolót kóstolni, ami egy életre függővé tett. Anyukám is nagyon szereti... amúgy. Nem csak magamnak kedveztem. Bár duruzsoltak szombat délelőtt a szirénhangok, hogy ne süssek és érjem be egy bon-bonnal az ajándékozást, 2 órával indulás előtt azt mondtam: akkor kezdjünk hozzá, rohamtempóban. Nem volt formánk, amin sütni kell a tésztákat, akkor találtam ki, amikor már elkezdtük, akkor vásároltunk be előtte, mert sajt sem volt otthon, a töltésnél meg mikor orrán száján jött a krém, csak oda nem jutott ahova irányoztam akkor eszembe jutott, hogy mérgemben széttöröm az összes tölcsért ami egy könnyed mozd...

Minden azzal kezdődött, hogy egyik reggel felkiáltottam: Eddig és nem tovább! Azokban a napokban történt ez, amikor a minden platform azon csámcsogott, hogy bezzeg a vasfüggönyön túl jobb minőségű ételeket lehet venni, nagyon meglepett, ezt nem gondoltam volna. Csak vicceltem. (Eltelt egy hét és most meg arról születnek összehasonlítások hogy a hazai termékek jobbak...no comment.) Ha Erről nem tudtam volna, akkor az utazásaim során egy adott város nevével ellátott polóval vagy más túrista ajándékkal térek haza, nem kajával megpakolva. Nem csak az országok között van különbség az élelmiszerekben, hanem ahogy telik az idő, egyre kisebb adagokat kapsz a pénzedért, az is egyre inkább műanyag ízű, semmire való termék. Mint a békás mesében, ahol csak lassan forrt fel a víz, mindig csak kicsivel kellemetlenebb a helyzet és a végén visszanézve látod, hogy átvertek. Néhány dolgot kivéve alig veszünk kész élelmiszert, vannak kattanásaim, amit apró bűnként megtartottam, amit megkívánok, ilyen ...

Úgy terveztem, hogy a Barcelonai gondolatok megérnek egy külön bejegyzést. Amikor kiválasztottuk az utazást, tisztában voltam azzal, hogy mennyi ismeret, kultúra köthető a térséghez. Hirtelen  egy Francesco Goya életéről szóló film ad támpontot ha Spanyolországra gondolok, tudtam, hogy mélyen vallásosak és hogy a dominikánus (Domini Cani - vagyis "Isten kutyái") rend inkvizíciós tevékenysége itt tombolt. Ahogy a legnagyobb zarándokhely is itt van Európában (Santiago de Compostella) . A 20. század eleji Franco diktátor ideje volt a háttere a "Faun labirintusa" című filmnek. Nézzétek meg Goya, el Greco vagy malackéz..Renátás művtöris vizsgapoén, majdnem bemondtam ezt a feleléskor is.. vagyis Velazquez  életművét. Hááát egyik sem olyan pozitív, hiába süt a nap. De a tapasztalat elfújt minden tartózkodást és visszafogottságot. Szimpatikusak voltak, annak ellenére is kedvesek, türelmesek a milliomodik turistával, pedig nem hiszem el, hogy néha nincs elegük. ...