A házi sajtos roló meséje
Anyukám névnapja a hétvégén volt, vagyis akkor tartotta és már nagyon vártam. Nem is nagyon értem, hiszen az utóbbi időben hetente találkoztam a családommal, de a heti szarságok és stressz tökéletes ellenpontja, hogy találkozzak a családommal és csak együnk és legyünk.
A választásom a mindenkori kedvencemre esett a sütemény tekintetében, mert Szegeden volt szerencsém annyi jó sajtos rolót kóstolni, ami egy életre függővé tett. Anyukám is nagyon szereti... amúgy. Nem csak magamnak kedveztem.
Bár duruzsoltak szombat délelőtt a szirénhangok, hogy ne süssek és érjem be egy bon-bonnal az ajándékozást, 2 órával indulás előtt azt mondtam: akkor kezdjünk hozzá, rohamtempóban.
Nem volt formánk, amin sütni kell a tésztákat, akkor találtam ki, amikor már elkezdtük, akkor vásároltunk be előtte, mert sajt sem volt otthon, a töltésnél meg mikor orrán száján jött a krém, csak oda nem jutott ahova irányoztam akkor eszembe jutott, hogy mérgemben széttöröm az összes tölcsért ami egy könnyed mozdulat lett volna,és lábossal együtt dobom az ünnepelt elé a krémet, egye kanállal.De felülkerekedtünk a káoszon, a disznóóllá váló konyhán, a mosatlan hegyen és elkészítettük. Pedig a kutya már csak azért járt a lábunk mellett, hogy a sajtos krémet felnyalja ami lecsöppent a padlóra.
Azt a drága krémet, amiről kiderült hogy a túl nagyra méretezett tölcsérekből 3-at aligha fog kitölteni a 14 ből. Igen az improvizálásnak köszönhetően minden kence eltűnt a hűtőből, tejföl, joghurt, kockasajt, házi vajkrém amit be lehetett olvasztani.
De tesóm akivel végigcsináltam ezt a vesszőfutást, mikor rakosgatta a készterméket ezt mondta: a piros (kutyult vajkrémes) töltelékes a legfinomabb.
Nektek legyen annyi eszetek, hogy megnézitek mekkora tölcsérbe mennyi krémet szántok, vegyétek meg a bolti formát mert a legtöbb recept a 6-7 cm-es alaphoz méri a belevalót is.
Sokszor ezt érzem, ez az én esszenciám a konyhában: hogyan hozzuk rendbe a figyelmetlenségből adódó baklövéseinket, úgy hogy az erénynek tűnjön végeredményben. Vagy az egész életemre áll?
Sebaj, a végeredmény finom lett, anyukám nagyon örült neki mert már régen nem evett, olyat meg főleg nem, amiben főzött krém van.
Kiderült, hogy tesómnak volt elfekvőben otthon egy csomagnyi szabvány formája, úgy hogy lehet legközelebb készítek néhány pofásabb darabot az esetlegesség bűne nélkül.
Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
Krém:
2 tojás
1 púpos evk liszt
szerecsendió
só ízlés szerint
1 dl tej
15 dkg reszelt sajt.
néhány kanál tejföl, ha már kihűlt a krém
+ 1 tojás felverve a lekenéshez
Szóráshoz:
10 dkg sajt
Elkészítés:
A felolvasztott leveles tésztát csíkozzuk fel, és a kiolajozott formákra tekerjük fel. Pihentessük egy kicsit sütés előtt, majd a végén kenjük le tojással és süssük 20 percig. Amikor még meleg, akkor húzzuk le a formáról és pihentessük.
Amíg sül a tészta, addig állítsuk össze a krémet. Üssük bele a tojásokat, a megsózott lisztbe, keverjük csomómentesre, majd adjuk hozzá a tejet. Sűrűn kevergetve alacsony lángon főzzük, amíg össze nem áll, adjuk hozzá a reszelt sajtot.
Néhány perc alatt nyúlós massza lesz, vegyük le a tűzről. Hagyjuk hűlni.
A tejfölt a legvégén keverjük bele, ha úgy érezzük, hogy kell. Nekem levegősebb, könnyebb lett az összhatás, nem szeretem a tömőset.
Töltsük meg a kihült tölcséreket a krémmel és a végeket pötyögtessük a maradék reszelt sajtba.
Fogyasztható.
