Le Café de Capucine

    Sziasztok!  A mai napon is, mint már annyiszor megcsináltam azt a tésztás receptet, ami sokszor, olyan sokszor kihúzott már a sz@rból, khm... slamasztikából.  Bevált, egyszerű hozzávalókból megoldható, olcsó és laktató fogás, most hogy már jó ideje nem rakok bele húst, még gyorsabb mutatvány. Azért nem is gondoltam, hogy helye van itt, mert olyan ék egyszerű, hogy azt gondoltam, hogy túl könnyen learatott babér lenne.  De ma megkérdezte anyukám, mégis mire lehet használni a szójaszószt, vagy amilyen sor áll minden nap a kínai kifőzde előtt... nem érdemes annyi pénzt kiadni egy tésztaételért, amit te is gyorsan és ha nem is autentikusan, de hasonló ízvilággal ki tudsz adni a kezed közül, pár száz forintos költségen.  Mondjuk, az erős pista nem hiszem, hogy autentikus szecsuáni fűszer lenne, csak azért mert csíp. De főznek vele és rugalmasan kezelik. Ha az itt főző kínaiak nem vesznek el az ilyen részletekben, akkor nekünk sem kell.  Hozzávalók: 2 farkaséhes felnőttnek 2 csomag insta

Jelen esetben nem magamra gondolok mint okos lyányra, hanem mindenkire, aki úgy tud desszertet tenni a vacsora után, hogy nem bajlódik sokat vele, jól néz ki a végeredmény és még egészséges is. A héten nem mentem mérni munka után. Nem is tudom miért, nem a kedvem hiányzott, de mindig úgy jött ki a lépés. A hét elején bele voltam bújva egy zombis könyvbe. Hamarabb voltam otthon, hamarabb gyűrtem meg a kutyát, valahogy sikerült mindig kitakarítani, elmosogatni... ilyen, ha az embernek szabad a késő délutánja? Nagyon menő! Tegnap miután hazasétáltam, mentem egy kört Emővel a parkban, csináltam egy gyors vacsorát, még akartam valami pluszt, mert tudtam, hogy P. kérdése a pihenő szakaszban a következő lesz: - Van valami csocsi? Ekkor akadt a szemem meg a kertből származó, hamvas báját már meghaladott 2 MÉG szép körtén, amik könyörögtek, hogy valamibe kerüljenek bele... A héten már volt egyszer gyümölcsleves, nem kell mindig főzve enni. Meglepetést akartam neki, hogy megörüljön neki,

A könyves bejegyzésben megírtam, hogy a mamák orra elől elhalásztam az utolsó 2 db fakanál magazint. Tudjátok, nem túlzom amikor azt állítom, hogy az első lépéseimet a konyhában ennek a retro, öregasszonyos kiadványnak köszönhetem. Eleinte összefirkáltam a képeket, később ezekben fejtettem meg az első rejtvényeket, később pedig itt olvastam el először, hogy egy lúdat hogyan osztott be egy századfordulón élt 5 tagú család úgy, hogy egy hétre kitartson és minden napra kerüljön egy húsos étel az asztalra. A történelmi tudásom nagy részét a feneketlen bendőmnek köszönhetem, ugyanis ha főzéssel, evéssel kapcsolatos valami azt úgy szívja az agyam mint a szivacs. Vargabetű vége: A fakanálban olvastam egy receptet, ami nem hagyott nyugodni, mert folyamatosan keresem a finom alternatíváit annak, hogy a maradékot hogyan lehet minimalizálni egy konyhában. A következő recept tökéletes a kenyérvégek, kimeredt kenyér eltüntetéséhez. A múltkor édes változatot mutattam , most jön egy sós alternatív

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha megtehetjük, akkor szeretünk szépen komótosan reggelizni hétvégén. A kellemeset összekötöttem a hasznossal, amikor összeszedtem a megszáradt kenyereket a hűtőből és abból készítettem egy ún. kenyérpudingot. Milyen más érzet ezt mondani? Ez a színtiszta marketing: nem áztatott szikkadt kenyérnek hívjuk, hanem kenyér pudingnak. Mindig keresek és meg tudok örülni a mentő recepteknek, amik lehetővé teszik, hogy egy lesajnált hozzávalónak új élete legyen. Paraszt gyerek vagyok, arra voltam mindig szocalizálva, hogy ételt kidobni a legnagyobb tiszteletlenség, ma is e szerint élek és rosszul érzem magam, ha kénytelen vagyok ilyet tenni. A 9gag nem csak a macskás gifek és a filmes poénok lelőhelye, hanem olyan kisfilmeket is lehet nézni, amely érdekes recepteket mutat be. Ezt is onnan szedtem, de nem ez lesz az utolsó, amit kipróbálok. Kicsit finomítottam a cukor és a nutella mennyiségén, ezen kívül joghurtot használtam krémsajt helyett, mert spúr