Dagasztás nélküli zsömlék, vasserpenyőben
Egyszer régen mondta egy barátném, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a megoldás az, hogy nem érzelgősködünk, nem gondolkodunk, csak megnyomjuk a törlés gombot a szívünkön és folytatjuk tovább a dolgunkat. Jómagam nem fogalmazok leveleket, hogy kifejtsem benne a gondolataimat és megmagyarázzam mi bánt és mi mozgat. Tapasztalat: Az emberek nem szeretik. Talán így 30-on túl javul majd az érzelgősségem és sikerül letuszkolni a torkomon a lesz@rom tablettát. Inkább olyannal foglalkozom, ami örömet szerez és próbálok belőle adni másnak. Mint például a kenyér. Miután végighallgattam egy előadást arról, hogy a glutén nem egyéb mint finom, ropogós bundába bújt halálos méreg, nem tehetek róla, megkívántam! Az eszem azt harsogja, hogy lehet élni a sülő kenyér illata nélkül, a szívem viszont kiabál, dübörög és kérdezi: Akkor minek? Már néhány próbálkozásom itt van az archívumban, vannak közöttük bonyolultak, pofonegyszerűek, de végsősoron mindegyiket gyúrni kell, mert imádom, ahogy a t