Le Café de Capucine

Sziasztok!  Lehet, hogy a rekkenő kánikulában még gondolni sem tudtok a meleg kályhára, egy hívogató, gőzölgő főzelékre. De spoilerezek, lesz még október, november, amikor megörvendeztetheted magad ezzel az egészséges és aranysárga fogással. Bizony, nem kell túl sok a mosolygó pocakhoz.  Nálunk szépen LASSAN csordogál el a július. Z. már önmagában programigazgató volt itthon, most kapott maga mellé egy szárnysegédet Sz. személyében. Mit ne mondjak, az egy gyermekes létforma így visszagondolva nem is volt olyan fárasztó. Őszintén szólva a régebbi önmagamat nagyon irigylem a gondtalansága miatt. De mint minden, ez az időszak is tovább ballag az életünkön, annyira gyorsan, hogy az eltűnő emlékekért néha fel kell csapnom a blog archívumát. Szép ez a pici babás időszak a picurral, áldás ez a jókedvű, egyre nagyobb hangú kis emberke az életünkben. Azt mondják a okosok, hogy a második gyerek már nem olyan nagy élmény, mert az "elsők" - első átfordulás, első kacagás, első nyakig foso

A következő étel csak úgy dúskál legalább 1 db sok e jelűt tartalmazó hozzávalóban, ugyanis a tömlős sajtnál mesterségesebb, élelemezésre szánt eszköz nem nagyon akad a házunk táján. Csinálom itt a marketinget a kajának, ugye?! A sajtleves szintén gyerekkori kedvenc, amibe anyukám még zsemle kockát is pirított, hogy ropogjon benne valami plusz, de anélkül is finom. Most nagyobb koromban kimerült a fogyasztásom abban hogy a gyerekem kis tányérkájának alján meghagyottat ettem meg. Tudjátok mértékletesség, csak hogy meg ne kívánjam. De a többiek jót ettek belőle. És hogy miért adok Z-nek, ha annyira ellene vagyok? A végletesség nem jó tulajdonság, megadom neki a lehetőséget, hogy megkóstolja, ha akarja, mert imádja a sajtot, előbb lopná ki a hűtőből, mint egy tábla csokit. De úgy látszik az ő ízlésével annyira nem passzolt, 2-3 kanál után otthagyta. Azért titkon örültem, mert így több jutott nekem. Nagyon jó hogy tényleg hamar, kb. 15 perc alatt elkészültem vele a tűz begyújtástól a

Dilemmában vagyok, nem tudom adhatok e pulykát a családomnak. Jó ára van, finom hús, jók az élettani tulajdonságai, DE: Teljesen meg vagyok lőve, mert olvasom a cikkeket, teljesen ellent mondanak egymásnak. Az egyik magasztalja, hogy minél többet együnk, a másik abból indul ki, hogy sok sok antibiotikumot és vegyi rásegítést kapnak a nagyüzemi állatok, meg amúgy is, a pulyka a író szerint egy beteges, csenevész jószág és óva int, hogy a számba vegyem. Pfff ezt matekozd ki. Én magam józan paraszti eszéből abból indultam ki, hogy amikor Amerikában háziasították ezt az állatot néhány száz éve egy erdei állatot hoztak be a háztájiba. Vagyis, az erdőben nem sokat gyógyszerezhették, ellenállónak kellett lennie, szinte igénytelennek kaja és orvosi ellátás tekintetében, mert a túlélés mindenek felett álló. Ha nyomi lenne, nem maradt volna meg. Eleve kevesebb idő tudott eltelni a baromfi háziasításához és tenyésztéséhez képest, nincs annyi ideje meggyengülni, betegessé válni.

Az előző bejegyzésben megemlített lábosom, A lábosom társra vágyott, ezért beugrottunk a héten egy másikért, egy nagyon hasznos darabért, amit anyukámtól kaptam, úgy kötöttem ki, hogy öntöttvas legyen és azóta is imádom. Egy olyan darab, ami 50 év múlva is használható. Igen, az tény és való, hogy nem hátfájós embereknek van kitalálva, eleve az edény megvan kb. 3 kg, e mellé jön a belepakolt kaja, amit sütőből ki és be húzni... szóval oda kell figyelni a drágára. Ez az étel számomra azért is kedves, mert egy sor spenótot ültettem tavasszal az ajtónk elé és onnantól kezdve el is feledkeztem róla, ez abból a sorból készült. Sok mindent meg akartam és akarok még tenni a baba születése előtt (befőzés saját zöldségből gyümölcsből, lecsó eltevése bográcsból stb.),de ahogy haladunk előre az idővel, egyre inkább érzem, hogy a hasamnak, illetve neki nem jó, ha túl sokat hajolok előre, görnyedek stb. Egy kis paradicsom nem ér ekkora árat. Annak ellenére, hogy elégé visszafogott az eszközké

Sziasztok! Ahogy Kőhalmi Zoltán megfogalmazta egyszer az egyik előadásában: a vallásos ünnepeknél, csak a jó részeknél száll be, amikor már enni kell. Lehet, hogy a sonka a szigorú böjt vegetálása után tényleg egy mennyei manna, de ez már ebben az évben nem tudom meg. Így is nagyon jól esett minden roppanós retek és újhagyma a sonkás kalácshoz, ilyen pogány módon is kiélvezem a tavasz minden adományát, ahogy a marokszám a számba tömött friss sóskát, néha még földesen. Húsvét hétfő van és kevesebbet tettem hasznos dolgokat, mint amennyit akartam tenni, többet ettem, mint amennyit a józan eszem megengedett volna, de így alakult, jó volt ez a néhány nap az utóbbi hetek hosszú, ideges hétköznapjai után. Most még azt is egy csodaként értékeltem, hogy a telefon is csak néhányszor csörrent meg munkaügyben. Viselhető. Péntek reggel még belefért egy rövid kirándulás is a Hutákba, ami mindig örömmel tölt el, szeretem a környéket. Szeretek előző este szendvicset csomagolni és másnap reggel

A múltkor hallottam egy olyan vicces megszólalást egy rádióműsorban, amikor 2 meglett férfi azon elmélkedett, hogy a leves annyira nem étel, hogy amikor a második fogást feltálalják, az emberek önkéntelenül, másodjára is "Jó étvágyat!" kívánnak egymásnak. Ez a leves inkább megágyaz, de semmiképp sem egy kis léként gondolni rá. Kaptunk több liternyi, tömör sütőtök pürét. Megehettük volna magában, de kellett valamit csinálni vele, a pinterest ontja magából a sütirecepteket. Az sajnos nem készült belőle, levesként hasznosult, volt olyan nap, hogy az volt az egész napi ételem, lenmaggal, dióval, fahéjjal. Minden tisztítónap aranyat ér a decemberi zabálások előtt. Téli sütőtök leves Hozzávalók: - 1/2  liternyi sütőtök püré  - 1 tk őrölt fahéj - 4 szem szegfűszeg - frissen reszelt gyömbér (ha tényleg egzotikumra vágyunk, erős aroma, amúgy nem kötelező, fontolva haladó családok asztalára elég az első 2 íz)  - 1 evk méz - csipetnyi só  - 6-8 dl víz,  Díszítéshez: dió

Pár hét múlva megint felszáll velünk a gép és előszezonban meglátogatunk egy új kultúrát. Az agyam már annyira várja, hogy tudatosan, vagy akaratomon kívül az ízekkel is készülünk a mediterrán konyhára. A török utazásunk óta, amikor padlizsán van akcióban, azóta nagy tételben veszem és mindenbe belerakom. Sohasem leszek olyan profi mint a törökök, ha padlizsánról van szó, de próbálkozni még lehet! Ez az étel úgy összesül, hogy esszenciáira sűrűsödik és ez a tömény szaftos, zöldséges dolog spagettire téve nagyon finom egytálételt ad ki. Furcsa helyzet állt elő, ugyanis mikor két pofára tömtük a tésztát mint Shon-goku-ék a mesében, összenéztünk és rájöttünk az étel következő változatára: - Ez olyan finom, hogy nem is kell bele hús! P. kontrázott: - Hát ezért pakoltad át az összes gombócot nekem! Félre ne értsetek, így is nagyon jó volt, nem ok nélkül írom le így a receptet. Nekünk annyira jól esett ez a sok íz, hogy nem volt többre szükség.  Szóval a következő alkalommal bepróbál

Ma úgy megörültem annak hogy emberi időben, még akkor hazaértünk hogy nemhogy világos volt, olyan korán volt, hogy igazából rámondhattuk az ételre hogy ebéd! Mert már kaptunk néhány mosolyt amikor beestünk valahova 5-6 körül, rágva a küszöböt és odavakkantottuk, hogy ebédelni óhajtunk, mert akkor jutottunk odáig. Volt itthon kiolvasztva egy kis marha felsál, sok zöldséggel, hirtelen megsütve, olajos magvakkal készítettem el. Tudom kedves gasztro tudorok, akik vetitek a keresztet, egy felsált így szentségtörés elkészíteni, de a fent feltüntetett idő állt rendelkezésemre és egy éhes ember várta az a ritka alkalmat, hogy.. tudjátok. Talán nem meglepő: egy ilyen gyönyörű alapanyagból nagyon jót ettünk. Ha el akarom bagatellizálni a dolgot, azt mondom, hogy csak feldíszítettük egy kis hordozóanyaggal ezt a csodálatos ízt. Hozzávalók: 2 dkg vaj 3 gerezd fokhagyma 25 dkg marhahús 200 g brokkoli 50 g sárgarépa fél evk só egy fej vöröshagyma fél marok mazsola fél fej citrom

Most olyan dolgot csinálok, amire még nem volt példa ezen a helyen. Egy másik ember fényképét használom fel egy recept illusztrációjaként. Sötét volt mire elkészültem vele, sárga paca ilyenkor minden, a fiúk felzabálták a nagy részét, ugyanis vendégünk volt!   Ha vannak olyan idővel, profi műtermi cuccokkal, fényképészeti jártassággal rendelkező ételfotósok akik feltöltik a világhálóra a megkomponált és gyönyörű képeiket ugyanarról az ételről, remélem nem haragszanak meg rám. Forrás: https://www.pinterest.com/pin/300193131391411903/ , vagy flourandaprons.com  Miután megostoroztam magam eléggé a plágium miatt, jöhet a recept. Te, kedves olvasóm ha követted a blog életét észrevehetted, hogy évekkel ezelőtt már csináltam húsgombócos spaghettit, DE az nem volt megtöltve. Finom volt, jót ettünk belőle, de mivel csak főztem és nem sütöttem, nem volt olyan koncentrált paradicsomos íze, mint most. Ha lenne rá kapacitásom ezentúl mindig sütném a bolognainak való adagot, mert sokkal fin

Kimondatlanul is ott van a hétköznapjainkban az a mérhetetlen lustaság, vagy megengedőbben fogalmazva a kimerültség, ami miatt megengedjük azt a közös háztartásunkban, ami sem a szülői házban, sem a saját szóló lakásban, albérletben nem volt dívik. Sok szemrehányástól kíméljük meg önmagunkat, amikor este hazamegyünk, viszont ha szembe jön velünk egy lazább, alukálósabb nap, nem tudjuk kikerülni a tennivalókat. Vagy kikerülhetjük és azzal foglalkozhatunk, amire sokszor gondolunk: egy lusta olvasgatásba belealvás, vagy egy lebilincselő dokumentumfilm aminek témája a Versaillesben kikutatott 18. századi vécézési, higiéniai szokások története. Ilyen módon válunk lustákból, halogatók IS. Ilyen napokon a főzés is elmarad, talán még a kenyér vásárlás is. Kreatívak lehetünk alternatív megoldásokban. Így történhetett, hogy az ember gyomrának felmordulása kivitt a konyhába és döntésre jutottam: könnyű, GYORS májas raguval leöntött tészta jól lenne. Nagyon jó lett a fogadtatása, szép színes,

Ha dinnyét lehet savanyitani, akkor miért ne lehetne bedugni almaecetbe a rebarbarát? Mikor receptekre vadásztam, akkor találtam ezt a gondolatot, annyira megtetszett, hogy ma már meg is csináltam, igy szabaditva fel 0,3 m2-t a hűtőnkben, ami most telitve van a nyári szezonális gyümölcsökkel, dinnyével, fosószilvával, szülők által ajándékozott 25 db péksüteménnyel stb. Lépni kellett, mert édességekből egy időre telitődünk az esküvői torta dömpingben, be kapcsolni nem szeretném a sütőt, azt sem szerettem volna, ha ránk romlik. Kezd kimenni a szezonjából, most már vágdossák az ember után, olyan áron van. Most már a spájzban vár 2 nagy üvegnyi savanyúság, amit grillezett húsokhoz, halakhoz ajánlanak. Hosszú hasábokra vágtam, hogy mutatósan lehessen elrendezni szervirozáskor. Nem volt vele különösebb program, amit főzni kellett hozzá, néhány perc alatt felforrt, a növények nyersen kerültek az üvegekbe. Nem tud megromlani az ecet miatt, hűvös helyen 3 hónapig (becslés) is eláll. Fél ó

Szeretem a spárgát, viszont az ok, amiért ezt az ételt évente egy alkalommal készítem, a túl jó memóriám és a spárga rövid szedési idejében keresendő. Egy örökkévalóság meghámozgatni, nem hiába kell egy év, mire elfelejtem a tortúrát és készen állok a jövő évi szezonra. Aznap este mikor megsült, csak egyet kértem az embertől: csak holnapra hagyj egy szeletet, hogy napfényben is lefotózzam! Az illata betöltötte a fülledt nyári lakást ahogy kicuppantottam magam a kanapéból, a sütő forrósága még rosszabbul esett, de megérte megszegni a hónapos fogadalmam, miszerint 6 után nem eszünk. Hadd dicsekedjem el, kérem, egy olyan vetőmag termése burjánzik az ablakban, ami csíraképtelennek lett beharangozva a zacskója szerint, nem hónapokkal, évekkel ezelőtti dátum volt rajta. Hallottam egy módszert, ami ellenállóvá teszi a magoncokat és nagyobb eséllyel csíráznak. Egy estével előtte szoba hőmérsékletű kamilla teába kell szórni a magokat és a másnap folyamán vetni. Sikerült! Nos azt a növe

Próbálom betartani a szezonalitást, kicsit úgy is vagyunk összerakva, hogy egy jóféle forró, sűrű kakaót nem kívánunk meg 35 fokban. De valamelyik este olyan szép oldalast sütöttem, hogy azt gondoltam, hogy meg fogjuk enni. Amikor egyszer hallgattam egy előadást arról, hogy az emberiség legsunyibb találmánya a hűtőszekrény, mert a fagyasztással olyan tápanyagokat és szezontól idegen ételeket veszünk magunkhoz, amit nem kellene, nem hittem el. Az illető a legnagyobb bűnként felemlegette a sertéshúst, mert akárhogy szeretjük télen a disznótorost, nyáron a saját egészségünk érdekében kerülni kell, mert erősen hevítő, fűtő étel. Nem csak a téli szalámi (úgy tanultam, azért téli a szalámi, mert csak a keményre fagyott sertés zsírt lehetett olyan apró kockákra vágni, ami abba kell) kedvéért vágják a legnagyobb hidegben a malacot, hanem azért mert abban az időszakban szükség van a fűtő erejére. Ok, százados tudás a sutba, most az egyszer jól be fogunk lakni oldalasból, nem is akárhogyan, l

Ha a héten ellátogattok a közeli piacra, barátságos árú, pirosló kínálat vár titeket, ugyanis most érkezett meg itthonra az eperszezon! Most akar mindenki túladni rajta, ami felveti a kérdést, hogy lehetünk e bevállalósak és tegyük el télire azt a csodálatos gyümölcsöt, már amennyiben, addig el nem fogy az üvegekből. Még sohasem csináltam, számomra az eperből sohasem volt olyan sok, hogy ne tudtam volna nyersen megenni. Ha epres tortát láttam, annál is sajnáltam, hogy ennyit hogy lehet elpazarolni egy sütibe. Próbáltam magam is termelni, de valahogy béna vagyok hozzá, + van egy kutyám, aki gyümölcs és zöldség függő, úgy szokott legelni mint egy tehén, kiszedi a komposztból a krumpli héját. Igen, szereti az epret is. De múlt héten miután bekanyarodtam a vásárcsarnokba nagy leárazásra lettem figyelmes és olyan véreszemet kaptam, hogy meg sem álltam 5 és fél kg-ig. A boldogságom, hogy eper lekvárt fogok főzni elkísért az első 500 méteren, de mire visszaértem az irodába már átkoztam sa

A siker minden (valódi) értéket, amit annak tartasz az életedben lekicsinyel és maga alá rendel. Kielégíti az étvágyát, de csak időlegesen, kicsit mindig többet szeretne szavakban és gondolatban még többre vágyik. Ott a gombóc a torkodban, amit a ki nem mondott vagy kimondott de el nem ismert véleményed vájt magának és érzed, hogy a te agyvizednek is jól esne egy túlfolyás gátló, mint a fürdőkádnak. De nincs, abból kell gazdálkodnod amit a Jóistentől kaptál ilyen célra. Ott a hangerő és egy Andrea Bocelli válogatás cd, vagy egy olaszos csörte összezárt ujjakkal kalimpálva, hogy annyi energiát veszíts a mozdulatokkal mint a kiabálással. Stresszevők esetében a cukrászda felé való kitérő. Én arra esküszöm, hogy ha a plafonon vagyok, ha nem is tudok valamit szétverni, elmegyek futni, ha még arra sincs érkezésem marad egy behűtött pohár bor és szigorú csend. Eltelik pár perc és azt mondod, hogy felnyalábolod magad és elindulsz a konyhába, mert siránkozásból még nem főztek vacsorát. A

Olyan régen vagyok egy állandóan dicsérő ember szerelmese, hogy el is felejtettem, milyen lemondani az ételről, szabályokat betartani az étkezésemben, hogy ha valamit megkívánok, mérlegelnem kell, hogy tényleg szükségem van e arra az ínycsiklandozó frissen roppanó sült krumplira, vagy beletemethetem e az arcom egy tejszínhabos kávéba. Ismerem, milyen volt megmagyarázni magamnak, hogy nem kell az nekem, hogy a korgó gyomromat este egy hangzatos reggeli ígéretével altassam el. Egy hónap múlva lesz az esküvőnk és a külvilág elvárásai és a saját magam hiúsága miatt néhány kilót le akarok szikkasztani magamról. Szigorúan azzal a felkiáltással kampányolok az embernek, hogy csakis az esküvői menü betermelése és helye miatt. Tudod, ások egy gödröt azért, hogy még egy talicska földet belehordjak. De még így sem tudok nemet mondani, ha a kedvenc ételemet főzöm, a bolognait. Az ember, ha végignéz a hozzávalókon, egy barátságos, laktató ragut kap, paradicsom, hagyma, hús. Az étel

Nem vállalkoztam többre, mint arra, hogy csökkentsem a P. nagypapájának kertjében burjánzó spenót mennyiségét, amivel már mindenki úgy van, hogy esszük, esszük de MÉG mindig van. Azt mondom sohasem legyen nagyobb bajunk. Egész életemben előtte nem láttam ilyen nagy leveleket, amiket spenótnak neveztek. Le kellett volna fotózni, némelyik akkorára nőtt godzilla volt, hogy betakarhatta volna az arcom. Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha a lefagyasztanám, vagy eltenném befőttnek. Nem...nem lenne egy szép látvány ahogy a haragoszöld nem túl bizalomgerjesztő üvegek szemeznének velem a kamra legsötétebb sarkából. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy egy gyereket, egy felnőttet is kergetni lehetne vele és nem elég erős érv az, hogy: de, finom! Nem egy olyan zöldség ami a szépérzékünkre hat, viszont én nagyon kedvelem. River Cottage Hugh fogalmazta ezt meg legjobban: ez nekem olyan, mint a csokoládé sós és zöld megfelelője, ízlelgetem és belefeledkezhetünk.  Az ötlet onnan jött, hogy he

A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos. Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam.  Nem vagyok fából, imádom, hogy megdicsérik a főztömet, az ember szűkmarkú a dicséretemmel, ha precizitással, számolási dolgokkal kapcsolatos,  viszont nagyvonalú a konyhai teljesítményemet illetően. Ennél a fasírtnál elégedetten bólogatott és ezt mondta: neked ez A tehetség az életedben, amiért érdemes dolgoznod. Ilyenkor csak ez a mém jut eszembe: Még három év után is megmelengeti a szívemet egy ilyen. de nem tudom megijedjek e, hogy nem említett mást. Csak viccelek, a pillanatban él, ő ott és akkor a legboldogabb hasú férfi volt a világon.   Hozzávalók: 35 dkg darált hús 3 evk zabpehely aprított 5 dkg kolbász 1 k

Nem éreztem magam tegnap mintaháziasszonynak, amikor elvileg egy jóllakott, megvacsorázott család már csak egy almáért nyúl, hogy nassolási vágyát így elégítse ki. Nos, én tegnap este kilenckor egy fagyott hústömb szélét véstem, hogy legalább egy adagot kisüthessek belőle. Nyúzott voltam, de még így is éreztem a helyzet iróniáját annyira hogy mosolyogjak rajta: hétvégén bekészítettem az ízesítését ennek a fasírtnak, hogy "időt spóroljak". Tudom anya, már mondtad, előre tervezés...látod a jó szándék bennem volt. Előtte egy órával értünk haza, egymás agyára másztunk a nap végére. Ahogy P. jellemezte tegnap kistestvéremnek, mikor csilingelő, naiv hangon megkérdezte, hogy "mi újsi": -Marika, elcseszett napunk volt, elégedj meg ennyivel. Az este ettől a keresetlen és objektív mondattól kezdve vidámabb lett.  A mérnökember nem sokat beszél de ha igen, akkor az mindent visz. Ez a recept egy változat, ha mérsékelni akarod a lisztfogyasztást és ha már unod (pl. én) a

Hétvégén történt, hogy kijutottam a konyhába olyan célzattal, hogy főzzek egy igazi hedonista vacsorát. Szeretem a ráérős recepteket, főleg az olyanokat, amelyeknél ráérsz arra, hogy most vagy fél óra múlva lesd meg, hogy jól sül e. Egy időben volt ez azzal, amikor kifogyott az zöld olajbogyó otthon, vagyis az aljához már túl lusták voltunk, de megmaradt a leve és kb 10 szem. Első és tudatlan mozdulatommal mindet ráöntöttem az egész sertés lapockára és egy kanál mézzel pácoltam néhány órára. A végeredmény egy olyan étel lett, ami megosztja az embereket. Ha rákérdeztem, vagy néztem az arcokat milyen, a két véglet volt megfigyelhető. Vagy belefeledkezik az ízébe, vagy kirázza a hideg tőle. Vívódtam azzal, hogy ha nem arat osztatlan sikert kellene e közzé tennem? Arra jutottam miért ne... Mindenki döntse el, hogy rázza e a hideg a savanyó és édestől. Szereti e annyira a zöld olajbogyó ízét, hogy egy húsételt csak ennek szentel? Ha igen, akkor uccu neki. Hozzávalók: 1 kg lapocka