Töltött spenótbatyuk, tejfölös fürdőben
Nem vállalkoztam többre, mint arra, hogy csökkentsem a P. nagypapájának kertjében burjánzó spenót mennyiségét, amivel már mindenki úgy van, hogy esszük, esszük de MÉG mindig van. Azt mondom sohasem legyen nagyobb bajunk.
Egész életemben előtte nem láttam ilyen nagy leveleket, amiket spenótnak neveztek. Le kellett volna fotózni, némelyik akkorára nőtt godzilla volt, hogy betakarhatta volna az arcom.
Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha a lefagyasztanám, vagy eltenném befőttnek. Nem...nem lenne egy szép látvány ahogy a haragoszöld nem túl bizalomgerjesztő üvegek szemeznének velem a kamra legsötétebb sarkából. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy egy gyereket, egy felnőttet is kergetni lehetne vele és nem elég erős érv az, hogy: de, finom!
Nem egy olyan zöldség ami a szépérzékünkre hat, viszont én nagyon kedvelem. River Cottage Hugh fogalmazta ezt meg legjobban: ez nekem olyan, mint a csokoládé sós és zöld megfelelője, ízlelgetem és belefeledkezhetünk.
Az ötlet onnan jött, hogy hetek óta anyukám húzza előttem a mézes madzagot, hogy de jó töltött káposztát csinált. Már vége a téli szezonnal, valami könnyebbet akartam és nem mellesleg, nem szeretek ételt kidobálni, nemhogy egy biogazdaságból származót még inkább nem.
Nem találtam a spenóttal kapcsolatban túl sok elkészítési módot. Beledobom a főzelékbe, vagy egy quiche-be de tovább nem kísérleteztem vele.
Nem tudtam hogy egy adott fűszerrel hogy jönnének ki, így biztosra mentem, annyi ízesítés van benne, amit egy főzelékbe beletennék. Fokhagyma, só bors.
A húst nem hagyhatom ki, mert kell az energia és anélkül magamban enném kétpofára, mint egy legelő lábasjószág.
Jó alternatíva, máskor is meg fogom csinálni, mert különleges ízt adott a húsnak és kiváló diétás fogás. Persze mindig bele lehet kötni valamibe, de összességében az.
Nosztalgiáztam és a kétezres évek elejének klasszikusát néztem, miközben töltögettem a káposztára hasonlító batyukat. Ez volt a gyakorlókör, ha spenótba bele tudom tölteni, a káposzta már nem fog szétesni, ha odakerülök.
Kitérő: Vicces volt, hogy milyen komoly pofával néztem tizenévesként a Pensgét és hogy mennyire telik az idő, háziasszony lettem, filmezés közben spenótot töltök. Vajon hatvan év múlva is lesz kívánság kosár? Az unokák a születésnapomra a world war z, a Jurassic park konyhás üldözésével, vagy a Gyűrűk ura egyik örök jelenetével köszöntenek fel?
Nem irányítom az írást filmes vakvágányra, jöjjön a recept.
Hozzávalók: (2 személyre)
30 dkg darált sertéshús
30 dkg spenótlevél
1 kis doboz tejföl
0,5 dl tej
5 dkg sajt
3 gerezd fokhagyma
1 tojás
2 tk só
kevés őrölt bors
Elkészítés: a húst sózzuk meg és borsozzuk, üssük bele a tojást és reszeljük bele a fokhagymát. Keverjük meg. A spenótot mossuk meg, Töltsük meg kevés hússal a leveleket, csavarjuk fel és szorosan tegyük egymás mellé őket egy sütőtálba. Ha betelt és elfogyott a töltelék és/vagy a levél keverjünk fel egy kis tejjel és pár dkg sajttal egy tejfölt és öntsük vele nyakon. Előtte reszeljünk bele 2 gerezd fokhagymást és a másik tk sót és kevés borsot. Forgassuk körbe, hogy a szósz mindegyik kis görcsöt eléje. Takarjuk le egy alufóliával és süssük fél órát sütőben. Az utolsó 10 percre takarjuk ki és reszeljünk még rá kevés sajtot, hogy rápiruljon.
Köretként szervírozhatunk főtt rizst hozzá.
Egész életemben előtte nem láttam ilyen nagy leveleket, amiket spenótnak neveztek. Le kellett volna fotózni, némelyik akkorára nőtt godzilla volt, hogy betakarhatta volna az arcom.
Gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha a lefagyasztanám, vagy eltenném befőttnek. Nem...nem lenne egy szép látvány ahogy a haragoszöld nem túl bizalomgerjesztő üvegek szemeznének velem a kamra legsötétebb sarkából. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy egy gyereket, egy felnőttet is kergetni lehetne vele és nem elég erős érv az, hogy: de, finom!
Nem egy olyan zöldség ami a szépérzékünkre hat, viszont én nagyon kedvelem. River Cottage Hugh fogalmazta ezt meg legjobban: ez nekem olyan, mint a csokoládé sós és zöld megfelelője, ízlelgetem és belefeledkezhetünk. Nem találtam a spenóttal kapcsolatban túl sok elkészítési módot. Beledobom a főzelékbe, vagy egy quiche-be de tovább nem kísérleteztem vele.
Nem tudtam hogy egy adott fűszerrel hogy jönnének ki, így biztosra mentem, annyi ízesítés van benne, amit egy főzelékbe beletennék. Fokhagyma, só bors.
A húst nem hagyhatom ki, mert kell az energia és anélkül magamban enném kétpofára, mint egy legelő lábasjószág.
Jó alternatíva, máskor is meg fogom csinálni, mert különleges ízt adott a húsnak és kiváló diétás fogás. Persze mindig bele lehet kötni valamibe, de összességében az.
Nosztalgiáztam és a kétezres évek elejének klasszikusát néztem, miközben töltögettem a káposztára hasonlító batyukat. Ez volt a gyakorlókör, ha spenótba bele tudom tölteni, a káposzta már nem fog szétesni, ha odakerülök.
Kitérő: Vicces volt, hogy milyen komoly pofával néztem tizenévesként a Pensgét és hogy mennyire telik az idő, háziasszony lettem, filmezés közben spenótot töltök. Vajon hatvan év múlva is lesz kívánság kosár? Az unokák a születésnapomra a world war z, a Jurassic park konyhás üldözésével, vagy a Gyűrűk ura egyik örök jelenetével köszöntenek fel?
Nem irányítom az írást filmes vakvágányra, jöjjön a recept.
Hozzávalók: (2 személyre)
30 dkg darált sertéshús
30 dkg spenótlevél
1 kis doboz tejföl
0,5 dl tej
5 dkg sajt
3 gerezd fokhagyma
1 tojás
2 tk só
kevés őrölt bors
Elkészítés: a húst sózzuk meg és borsozzuk, üssük bele a tojást és reszeljük bele a fokhagymát. Keverjük meg. A spenótot mossuk meg, Töltsük meg kevés hússal a leveleket, csavarjuk fel és szorosan tegyük egymás mellé őket egy sütőtálba. Ha betelt és elfogyott a töltelék és/vagy a levél keverjünk fel egy kis tejjel és pár dkg sajttal egy tejfölt és öntsük vele nyakon. Előtte reszeljünk bele 2 gerezd fokhagymást és a másik tk sót és kevés borsot. Forgassuk körbe, hogy a szósz mindegyik kis görcsöt eléje. Takarjuk le egy alufóliával és süssük fél órát sütőben. Az utolsó 10 percre takarjuk ki és reszeljünk még rá kevés sajtot, hogy rápiruljon.
Köretként szervírozhatunk főtt rizst hozzá.
