Ünnep

Leckéztet ez a hét, leckéztet az elmúlt időszak. Nem akar megtaposni, csak érezteti erejét és csodálatos ajándékként élem meg. Úgy a munkában mint a kapcsolatunkban. A munkában azt veszem eszre, hogy ha a sok bosszantó dolog és ember mellett kapunk kis ajándékokat, ami arra enged következtetni, hogy alapvetően jók vagyunk, nemcsak mi ketten, hanem Mi, mindannyian, csak a rosszak több figyelmet csikarnak ki maguknak. 

Egy reggel mosogatás közben egy dal ment a rádióban, egy mondata megfogott: Ha lélekben megértél, rászolgáltál a változásra. 

Ez az! Egy lépés a teljesség felé, egy irány ami utat mutat a stagnálásban. 

Épp most, ebben az állapotban ezt a mondatot meghallani, reményt ébresztett bennem.  3 nap múlva megértettem miért. Bekerült a blogom egy nagy női magazin vip blog szekciójába. Az elmúlt időszak teljesítménye alapján nem értem miért. Kiderül, megugrom e a lécet. 

Akaratlanul is arra a változásra gondolok, ami a magánéletemben is küszöbön áll. Rettegek az ismeretlentől, bár az ember azzal szokott nyugtatni, hogy amit megélhettünk egymás mellett, másnak 20 év vagy több. Töményen kaptuk a másik legrosszabb arcát, legbántóbb kiszólásait, mert ugye mindig az kapja tőled a legnagyobb lócitromot aki a legjobban szeret. 

Ma reggel belelapoztam egy random füzetbe, amit jegyzetelni hoztam el a régi cuccaim közül otthonról. Láss csodát egy napló, amire nem emlékeztem. Annak az egy évnek a kivonata volt, mielőtt megismertem akihez most hozzámenni készülök. 

Én voltam az. Olyan messziről szólt a hangom, mintha egy másik ember írta volna. Csalódott volt, végletekig szomorú, aki sohasem érezhette milyen ha viszont szeretik. 

Milyen bagatell ehhez a nyomorúsághoz képest a sok hülye ügyfél? Minden probléma bagatell, ha van kivel megoldani. 

Mikor megismertem egy verset jegyeztem le a naplóba. Nem tudtam tényleg ilyen e, de reméltem, hogy ezzé válhat az az egy találkozás.  Bassza meg, igazam volt, szerencsés flótás vagyok. 

B. Radó Lili

Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,

hogy szíved bíborával vársz reám,

S hogy ne fussak előled riadtan, 

Lelked titkos, százegyedik szobáját,

Virággal díszíted fel énnekem.

Tied minden ujjongó énekem,

Tied lelkem szivárványos zománca, 

Tied a derű, mely rólam szétárad. 

nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,

Örömnek jövök, sohasem verlek láncra,

Ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.