Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle
Az ötleten lamentáló cikk írója azt állította, hogy egész évben
használható, időjárási viszontagságoktól függetlenül. Szerintem ilyet
csak az állíthat, aki maximum 3 évszakot számol meg a magyarországi 4
helyett. Jó itt is van erre vezető tendencia a klímatörténészek szerint
az utóbbi 150 évben, ráerősítve az ember "jótékony" hatásával, de azért
még mindig esik a hó néhányszor télen.
A gyökérzöldségek így is viselnék a dolgot. Na jó, Visítva igaza van.
Nincs új a nap alatt természetesen, mindig jóérzés fog el, amikor régi paraszt házak udvarán felfedezek egy csodaajtót, ami levezet a föld alá, sejtelmes buckával mutatva meg magát. A nyíregyházi skanzenben legtöbb időmet egy átlagos földbe vájt zöldség tárolóban töltöttem, aminek nem tudtam betelni az okos megoldásaival, hiába várt később egy Árpád kori falu.
Az, hogy ez a téma fel fel bukkan a blogban, nem mutat másra: egy szőrös lábú hobbit vagyok, aki vonzódik a földbe vájt üregekhez és minden lehetőséget kikutat, hogy lehetne neki is egy.
Sem nem kecses, sem nem szép, de pliét bemutatva nem lehet paprikát gazolni.
A föld alatti növénytermesztés Bolíviából érkezett az internetes sztrádára, ahol egy csapásra körbejárták a képek a kertészeti oldalakat. A "walipini" nem más, mint a csodálatos Edward érában divatos üvegházak hobbit változata, amihez sem kifinomult, bonyolult vas keret, drága üveg nem kell.
Csak a jó öreg anyaföld, ráhúzva néhány négyzetméternyi fólia, a kerethez hosszú deszkák.
Az egész szerkezet egy olyan földbe ásott, minimum 2 méter mély, mélyített ágyás, ami fagyhatáron alul található és tökéletesen tudja a hasznosítani azokat a gyenge lapos sugarakat, amik télen sütnek, ellenben a fólia megvédi a növényeket a nyári égető naptól. Az északi oldalfalat kicsit megemelik vagy sátortetőt húznak rá.
Nem hagyja eltávozni a kilocsolt vizet, a magas páratartalom segíti a burjánzást mint egy esőerdőben, mégis van lélegzése, mert a föld az oldalfalakon porózus. Egyszerű és nagyszerű.
Idegenkedtem a műanyag fóliától, de kifejtették, hogy az üveggel ellentétben a műanyag átenged olyan sugarakat is amit inkább támogatják a növények fejlődését. Azóta eszembe jutott, mint továbbfejlesztett változat, hogy kopogjon rajta az eső, tartósabb megoldás:
Egy metszet:
Találtam egy egész könyvet ami a föld alatti kertészkedés mikéntjéről szól, de szerintem nem kell túl magyarázni, csak csinálni. Az benne a legmegkapóbb, hogy olyan pofonegyszerű, minden család hátsó kertjében kellene egy pindurka, nem kellene sem zöldségre, sem fitness bérletre költeni anyunak.
Néhány nyálcsorgató megoldást az üvegházak világából a végére hagytam:
- tökéletes festő, vagy gyakorló helyszín
- egy tavaszi klasszikus üvegház Svédországból
Képek forrása: treehugger.com, pinterest.com
A gyökérzöldségek így is viselnék a dolgot. Na jó, Visítva igaza van.
Nincs új a nap alatt természetesen, mindig jóérzés fog el, amikor régi paraszt házak udvarán felfedezek egy csodaajtót, ami levezet a föld alá, sejtelmes buckával mutatva meg magát. A nyíregyházi skanzenben legtöbb időmet egy átlagos földbe vájt zöldség tárolóban töltöttem, aminek nem tudtam betelni az okos megoldásaival, hiába várt később egy Árpád kori falu.
Az, hogy ez a téma fel fel bukkan a blogban, nem mutat másra: egy szőrös lábú hobbit vagyok, aki vonzódik a földbe vájt üregekhez és minden lehetőséget kikutat, hogy lehetne neki is egy.
Sem nem kecses, sem nem szép, de pliét bemutatva nem lehet paprikát gazolni.
A föld alatti növénytermesztés Bolíviából érkezett az internetes sztrádára, ahol egy csapásra körbejárták a képek a kertészeti oldalakat. A "walipini" nem más, mint a csodálatos Edward érában divatos üvegházak hobbit változata, amihez sem kifinomult, bonyolult vas keret, drága üveg nem kell.
Csak a jó öreg anyaföld, ráhúzva néhány négyzetméternyi fólia, a kerethez hosszú deszkák.
Az egész szerkezet egy olyan földbe ásott, minimum 2 méter mély, mélyített ágyás, ami fagyhatáron alul található és tökéletesen tudja a hasznosítani azokat a gyenge lapos sugarakat, amik télen sütnek, ellenben a fólia megvédi a növényeket a nyári égető naptól. Az északi oldalfalat kicsit megemelik vagy sátortetőt húznak rá.
Nem hagyja eltávozni a kilocsolt vizet, a magas páratartalom segíti a burjánzást mint egy esőerdőben, mégis van lélegzése, mert a föld az oldalfalakon porózus. Egyszerű és nagyszerű.
Idegenkedtem a műanyag fóliától, de kifejtették, hogy az üveggel ellentétben a műanyag átenged olyan sugarakat is amit inkább támogatják a növények fejlődését. Azóta eszembe jutott, mint továbbfejlesztett változat, hogy kopogjon rajta az eső, tartósabb megoldás:
Egy metszet:
Találtam egy egész könyvet ami a föld alatti kertészkedés mikéntjéről szól, de szerintem nem kell túl magyarázni, csak csinálni. Az benne a legmegkapóbb, hogy olyan pofonegyszerű, minden család hátsó kertjében kellene egy pindurka, nem kellene sem zöldségre, sem fitness bérletre költeni anyunak.
Néhány nyálcsorgató megoldást az üvegházak világából a végére hagytam:
- tökéletes festő, vagy gyakorló helyszín
- egy tavaszi klasszikus üvegház Svédországból
Képek forrása: treehugger.com, pinterest.com
