Ne fordítsd el a fejed, csak azért mert nem a tied!
Isten látja lelkem, nem akarok az a flúgos nyanya lenni, aki felrobban, ha nem regulázhatja meg más gyerekét és annak anyját kéretlen tanácsokkal lássa el.
Emlékszem, hogy mennyire irritálóak voltak azok, akik a zsémbességüket kifröcsögték minden idegen emberre akivel találkoztak.
Viszont mit szólsz ahhoz, hogyha látsz egy tündéri szép gyereket, akit a kedves szülője egyedül hagy az utcán, miközben ő bemegy cigiért a trafikba.
Végignézed azt, ahogy ez a gyerek feltűnés nélkül kiejt a kezéből egy feltűnő, nagy szemetet és áll mellette. 2 oka lehet ennek:
1. Nem lát a közelben kukát, hogy oda dobja ki. Gondolom csak annyi instrukciót kapott, hogy el ne mozduljon, amíg anyu bent bratyizik, a gyerek meg ott oldja meg ezt, ahol tudja.
2. ezt látja máskor is.
Őszintén remélem, hogy az első változat.
Te, aki ezt végignézed, mit csinálsz? Szomorúan konstatálod, hogy "bezzeg a mai fiatalok" és tovább mész? Vagy mondasz neki valamit? Felszedeted vele? Vérmesebbek megvárják a mamát és vele beszélgetnek el?
Nekem az zakatolt át az agyamon, hogy ha egy ilyen korú gyerek nem kap semmilyen reakciót egy ilyenre, akkor nagyon hamar úszni fogunk a szemétben. Mert mi van akkor ha az a kislány 10 évvel idősebb? Bizotsan bezsebeltem volna egy kis anyázást, hogy merek odaszólni neki. Egy másik felnőttnél szintén.
Bántott az, hogy a zsúfolt utcán, csak engem zavar annyira ez, hogy odamentem hozzá és megszólítottam, hogy remélem fel fogja szedni. Igen, elszégyellte magát, mert rajta lett kapva, pedig a lehető legvisszafogottabban beszéltem.
A napokban kapom ezeket e kis jelenteket, amiknek a főszereplője mindig a gyereki szivacs agy, nyitott szem és a befolyásolhatóság, hogy most alapozzák meg a szülők minden mondatukkal ezt a személyiséget.
Néhány napja vásároltam, amikor megszólal mellettem egy kislány, mondja az anyukájának:
- Anya ott egy néni belerakott valamit a táskájába, nézd csak, megint megcsinálta.
A nő holtra vált arccal rám nézett és én csak annyit tudtam kinyögni zavaromban: - Nem én vagyok az a néni!
Visszanyerte a nyugalmát, hallótávolságon kívül estek. Ennyit mondott a gyereknek: - Téged az ne érdekeljen, nézz előre, ne foglalkozz vele.
Én tudom, hogy ennek az egész gépezetnek az egyik terméke vagyok, mert tizenévesen végignéztem ahogy előttem egy méterrel álltak körbe és zsebeltek ki egy ember és meg sem mertem szólalni. Az a legrosszabb, hogy erre építenek, a közönyre és a félelemre. Ingoványos talaj az igazságé, mert kevesekben buzog annyira a jó, hogy emiatt megkockáztassák, hogy megverjék őket. Vagy jó eséllyel játszol a kiutálással és megalázással, ha egy idegen embert meg mersz szólítani, mert legjobb védekezés a támadás.
Láttam régi felvételeket, ahol a szemetelőt, vagy azt aki a köznek rosszat, kellemetlenséget csinált, megállították az utcán és rendre igazították. Tudom, kicsit szoci felfogás, de most ez jobb?
Emlékszem, hogy mennyire irritálóak voltak azok, akik a zsémbességüket kifröcsögték minden idegen emberre akivel találkoztak.
 |
| A polomuhely.hu egyik mintája |
Végignézed azt, ahogy ez a gyerek feltűnés nélkül kiejt a kezéből egy feltűnő, nagy szemetet és áll mellette. 2 oka lehet ennek:
1. Nem lát a közelben kukát, hogy oda dobja ki. Gondolom csak annyi instrukciót kapott, hogy el ne mozduljon, amíg anyu bent bratyizik, a gyerek meg ott oldja meg ezt, ahol tudja.
2. ezt látja máskor is.
Őszintén remélem, hogy az első változat.
Te, aki ezt végignézed, mit csinálsz? Szomorúan konstatálod, hogy "bezzeg a mai fiatalok" és tovább mész? Vagy mondasz neki valamit? Felszedeted vele? Vérmesebbek megvárják a mamát és vele beszélgetnek el?
Nekem az zakatolt át az agyamon, hogy ha egy ilyen korú gyerek nem kap semmilyen reakciót egy ilyenre, akkor nagyon hamar úszni fogunk a szemétben. Mert mi van akkor ha az a kislány 10 évvel idősebb? Bizotsan bezsebeltem volna egy kis anyázást, hogy merek odaszólni neki. Egy másik felnőttnél szintén.
Bántott az, hogy a zsúfolt utcán, csak engem zavar annyira ez, hogy odamentem hozzá és megszólítottam, hogy remélem fel fogja szedni. Igen, elszégyellte magát, mert rajta lett kapva, pedig a lehető legvisszafogottabban beszéltem.
A napokban kapom ezeket e kis jelenteket, amiknek a főszereplője mindig a gyereki szivacs agy, nyitott szem és a befolyásolhatóság, hogy most alapozzák meg a szülők minden mondatukkal ezt a személyiséget.
Néhány napja vásároltam, amikor megszólal mellettem egy kislány, mondja az anyukájának:
- Anya ott egy néni belerakott valamit a táskájába, nézd csak, megint megcsinálta.
A nő holtra vált arccal rám nézett és én csak annyit tudtam kinyögni zavaromban: - Nem én vagyok az a néni!
Visszanyerte a nyugalmát, hallótávolságon kívül estek. Ennyit mondott a gyereknek: - Téged az ne érdekeljen, nézz előre, ne foglalkozz vele.
Én tudom, hogy ennek az egész gépezetnek az egyik terméke vagyok, mert tizenévesen végignéztem ahogy előttem egy méterrel álltak körbe és zsebeltek ki egy ember és meg sem mertem szólalni. Az a legrosszabb, hogy erre építenek, a közönyre és a félelemre. Ingoványos talaj az igazságé, mert kevesekben buzog annyira a jó, hogy emiatt megkockáztassák, hogy megverjék őket. Vagy jó eséllyel játszol a kiutálással és megalázással, ha egy idegen embert meg mersz szólítani, mert legjobb védekezés a támadás.
Láttam régi felvételeket, ahol a szemetelőt, vagy azt aki a köznek rosszat, kellemetlenséget csinált, megállították az utcán és rendre igazították. Tudom, kicsit szoci felfogás, de most ez jobb?
