Nem álom, múlt szombat: Esküvő, trambulin, kabrió.
Péntek esti hangulatkép: a szoba egyik végében ideiglenes virágkötő pontot rendeztem be, hogy az asztalokra összekössem a csokrokat. Nem olyan egyszerű, mint gondolod, közben a másik végében P. a you tube-ról tanulja a nyakkendő kötést, azon a nyakkendőn ami olyan régi volt, hogy elfeledkezett róla. Ugyanolyat akartak rábeszélni az öltönyös boltban, de vérmes voltam, erősködtem, hogy van neki. Úgy szerette, mintha újjonnan kapta volna és jobban meg volt lepődve a meglétén, mint én. Újabb tápot kapott az a feltevésem, hogy a rossz memória a boldogság egyik záloga.
Aranyos volt az egyik rokonom, akitől megkérdeztem másnap hogy érezték magukat: "- Olyan jól, hogy most már az időt ahhoz viszonyítunk hogy az esküvőtök előtt, vagy után történt!"
Nagyon jó buli volt!
Az utóbbi hónapokban túltelítődött tüllel és marcipánnal az agyam, most viszont a leszakított, arasznyira fekete menyasszonyi ruhámat nézem a mosnivalók között. Igen ám, csak bedobom a gépbe, imádom!
A házban még mindig felakasztott öltöny, töltött káposztás mázas edény, tiffany lámpa, étkészlet van a sarkokban, még nincs helyük.
Vége van emberek! Ahogy vasárnap kótyagosan járkáltam a csomagoló papírok és megmaradt kaják között eszembe jutott egy mondat a gyűrűk urából, amikor Frodóék visszatértek a nagy útról: "Hogy veszed megint fel a régi élet fonalát?"
Jelentem örömmel, ugyanis nem kell szalvétaszíneken, fényfüzéreken, műkörmös időponton agyalni, olyan dolgokon, ami teljesen idegen tőlem és esetlenül foglalkoztam vele, ok csak az utolsóval. Egy jetinek éreztem magam mikor bementem egy szépségszalonba.
Csak egy kedves szösszenet a női gáncsosságból:
Szombat reggelre a tezsvérem beírt fodrászdába, Berettyóújfaluban. Anikó akit már régről ismerek mindent úgy csinált a hajamon, ahogy kértem tőle. Úgy jöttem ki, hogy egy királynőnek éreztem magam. Vesztemre utána volt egy műkörmös időpontom, soha többé. Nagyon jót beszélgettem a hölggyel aki csinálta, ugyanúgy művtörtit tanított mint én, szép munkát végzett, viszont azt a 2 órát sajnáltam amíg rendezkedhettem volna, intézhetem az ügyeimet.
Ott volt egy másik menyasszony, aki festve barnítva várta hogy beletegyék a 80.-dik csillámfaszlámát a hajába, ekkor megérkeztem a magam egyszerűségével. Mikor jött az én műkörmösöm szóba került hogy nekem is ma lesz az esküvőm.
Erre felkiáltott a nyalka macska és a kicsit sem jóindulatú fodrásza, aki úgy nézett rám, hogy a felső ajka grimaszba fordult:
-Neked is ma lesz??? Nyáúúú még ezután fogsz menni fodrászhoz? Biztos nem mész ÍGY!!!
- a nyáú csak hozzágondolt- Gondoltam magamban egy rohadjmeget de nem válaszoltam rá semmit. Én is mondhattam volna, hogy ez a sok fém a fején leárnyékolja az agyát, de nem hiszem, hogy értette volna.
Két órával később, szép körömmel, még kicsit égett szagúan megérkeztünk a rendezvényházba és felöltöztünk. Közben anyukámék a legjobb dolgot adták amit adhattak: elsimítottak mindent amire már nekem nem volt időm. Trambulint állítottak fel a kölyköknek, fogadták a vendégeket, becsempésztek egy profi sminkes cuccot a kocsinkba, ugyanis nekem nincs ilyesmim.
Listát irtunk 2 hely között és nem felejtettünk otthon semmit.
Puccban parádéban vártuk a kabriót, amit az én ábrándos unokabátyám vezetett, elintézték helyettem a virágot, egy Faithless albummal adva meg a bulihangulatot autóztunk a városházára. Tűzött a nap, kezemben a gyönyörű csokrom, fogtam a tálkát, amibe a gyűrűket kötöttük.
Ránéztem az emberre, összemosolyogtunk, itt vagyunk, elértünk idáig.
Amikor először találkoztunk 2012 január 9.-én, ahogy pakolgatta a cuccait, leellenőriztem, hogy van e gyűrű rajta, mert ha igen, nem is reménykedem. Ha ma találkoztam volna vele, csalódtam volna, de ez egy buta paradoxon marad.
A szertartások rövidek és velősek voltak, mindenki a templomit dícsérte, a lelkésznő szerzett ezzel az egyszerű, szívhez szóló beszéddel néhány, már elfordult hívet, akik ezt kényszerűségként felfogva ültek be az ebesi templomba.
Szerencsére azt láttam az emberek arcán, hogy jól érzik magukat, mondjuk lelketlen szörnyeteg az, aki ilyen ellátás és zenekar, helyszín mellett panaszkodni jön oda hozzánk, nem áradozni.
A gyerekeknek ott volt a trambulin, mondta az egyik barát, hogy látta hogy volt olyan gyerek akit kézben vittek ki aludni, mert úgy kiugrálta magát. Én is kipróbáltam néhányszor, mikor elcsendesedett a gyereksereg.
Csomó olyan ember volt, akikkel évek óta nem találkoztam a távolság és a szétforgácsoló hétköznapok miatt.
Enni nem nagyon tudtam, mert a futás, koplalás projectem a sok meló miatt nem volt olyan hatásos mint akartam. Dundi menyasszony voltam, ez van, nincs mit szépíteni. Egész este áhítozva tekintettem a kajás tálakra és a lenge ruhákra, amikbe fér. Így is van olyan fogás amiből még maradékot sem ettem, pedig olyan szívesen válogattam be a menübe. a pisztáciás tortáért csorgott a nyálam, mikor magamba feledkezve elkezdtem enni, mindenki ránk nézett, még hátra volt egy feladat a vőfélynél. Ott már kezdtem úgy érezni magam, mint a HIMYM elején mikor Marshall és Lily elől elviszik mindig a kaját a saját esküvőjükön. De összesepertük az aprót és addig nem tágítottam amíg meg nem ettem. Repetázni akartam, de addigra már visszatolták a konyhába. Nem baj azóta is azt reggelizem a kávé mellé!
Amikor először találkoztunk az esküvő szervezővel elárulta, hogy neki az az elérendő célja a szervezésben, hogy minimum egy pár mindenképp itt akarjon esküdni, szerintem teljesítették a kvótát, sőt jó néhány kiváló véleményezőt is szereztek. Mindenkit.
Csomó mindent kihagytam, ha eszetekbe jut valami írjátok meg lent.
Aranyos volt az egyik rokonom, akitől megkérdeztem másnap hogy érezték magukat: "- Olyan jól, hogy most már az időt ahhoz viszonyítunk hogy az esküvőtök előtt, vagy után történt!"
Nagyon jó buli volt!
Az utóbbi hónapokban túltelítődött tüllel és marcipánnal az agyam, most viszont a leszakított, arasznyira fekete menyasszonyi ruhámat nézem a mosnivalók között. Igen ám, csak bedobom a gépbe, imádom!
A házban még mindig felakasztott öltöny, töltött káposztás mázas edény, tiffany lámpa, étkészlet van a sarkokban, még nincs helyük.
Vége van emberek! Ahogy vasárnap kótyagosan járkáltam a csomagoló papírok és megmaradt kaják között eszembe jutott egy mondat a gyűrűk urából, amikor Frodóék visszatértek a nagy útról: "Hogy veszed megint fel a régi élet fonalát?"
Jelentem örömmel, ugyanis nem kell szalvétaszíneken, fényfüzéreken, műkörmös időponton agyalni, olyan dolgokon, ami teljesen idegen tőlem és esetlenül foglalkoztam vele, ok csak az utolsóval. Egy jetinek éreztem magam mikor bementem egy szépségszalonba.
Csak egy kedves szösszenet a női gáncsosságból:
Szombat reggelre a tezsvérem beírt fodrászdába, Berettyóújfaluban. Anikó akit már régről ismerek mindent úgy csinált a hajamon, ahogy kértem tőle. Úgy jöttem ki, hogy egy királynőnek éreztem magam. Vesztemre utána volt egy műkörmös időpontom, soha többé. Nagyon jót beszélgettem a hölggyel aki csinálta, ugyanúgy művtörtit tanított mint én, szép munkát végzett, viszont azt a 2 órát sajnáltam amíg rendezkedhettem volna, intézhetem az ügyeimet.
Ott volt egy másik menyasszony, aki festve barnítva várta hogy beletegyék a 80.-dik csillámfaszlámát a hajába, ekkor megérkeztem a magam egyszerűségével. Mikor jött az én műkörmösöm szóba került hogy nekem is ma lesz az esküvőm.
Erre felkiáltott a nyalka macska és a kicsit sem jóindulatú fodrásza, aki úgy nézett rám, hogy a felső ajka grimaszba fordult:
-Neked is ma lesz??? Nyáúúú még ezután fogsz menni fodrászhoz? Biztos nem mész ÍGY!!!
- a nyáú csak hozzágondolt- Gondoltam magamban egy rohadjmeget de nem válaszoltam rá semmit. Én is mondhattam volna, hogy ez a sok fém a fején leárnyékolja az agyát, de nem hiszem, hogy értette volna.
Két órával később, szép körömmel, még kicsit égett szagúan megérkeztünk a rendezvényházba és felöltöztünk. Közben anyukámék a legjobb dolgot adták amit adhattak: elsimítottak mindent amire már nekem nem volt időm. Trambulint állítottak fel a kölyköknek, fogadták a vendégeket, becsempésztek egy profi sminkes cuccot a kocsinkba, ugyanis nekem nincs ilyesmim.
Listát irtunk 2 hely között és nem felejtettünk otthon semmit.
Puccban parádéban vártuk a kabriót, amit az én ábrándos unokabátyám vezetett, elintézték helyettem a virágot, egy Faithless albummal adva meg a bulihangulatot autóztunk a városházára. Tűzött a nap, kezemben a gyönyörű csokrom, fogtam a tálkát, amibe a gyűrűket kötöttük.
Ránéztem az emberre, összemosolyogtunk, itt vagyunk, elértünk idáig.
Amikor először találkoztunk 2012 január 9.-én, ahogy pakolgatta a cuccait, leellenőriztem, hogy van e gyűrű rajta, mert ha igen, nem is reménykedem. Ha ma találkoztam volna vele, csalódtam volna, de ez egy buta paradoxon marad.
A szertartások rövidek és velősek voltak, mindenki a templomit dícsérte, a lelkésznő szerzett ezzel az egyszerű, szívhez szóló beszéddel néhány, már elfordult hívet, akik ezt kényszerűségként felfogva ültek be az ebesi templomba.
 |
| Barátnőmet meghatotta az eskütétel, fotózott. Köszönöm Annikám. Nekem viszont egy youtube-os videó járt az eszemben. EZ!! |
Szerencsére azt láttam az emberek arcán, hogy jól érzik magukat, mondjuk lelketlen szörnyeteg az, aki ilyen ellátás és zenekar, helyszín mellett panaszkodni jön oda hozzánk, nem áradozni.
A gyerekeknek ott volt a trambulin, mondta az egyik barát, hogy látta hogy volt olyan gyerek akit kézben vittek ki aludni, mert úgy kiugrálta magát. Én is kipróbáltam néhányszor, mikor elcsendesedett a gyereksereg.
Csomó olyan ember volt, akikkel évek óta nem találkoztam a távolság és a szétforgácsoló hétköznapok miatt.
Enni nem nagyon tudtam, mert a futás, koplalás projectem a sok meló miatt nem volt olyan hatásos mint akartam. Dundi menyasszony voltam, ez van, nincs mit szépíteni. Egész este áhítozva tekintettem a kajás tálakra és a lenge ruhákra, amikbe fér. Így is van olyan fogás amiből még maradékot sem ettem, pedig olyan szívesen válogattam be a menübe. a pisztáciás tortáért csorgott a nyálam, mikor magamba feledkezve elkezdtem enni, mindenki ránk nézett, még hátra volt egy feladat a vőfélynél. Ott már kezdtem úgy érezni magam, mint a HIMYM elején mikor Marshall és Lily elől elviszik mindig a kaját a saját esküvőjükön. De összesepertük az aprót és addig nem tágítottam amíg meg nem ettem. Repetázni akartam, de addigra már visszatolták a konyhába. Nem baj azóta is azt reggelizem a kávé mellé!
Amikor először találkoztunk az esküvő szervezővel elárulta, hogy neki az az elérendő célja a szervezésben, hogy minimum egy pár mindenképp itt akarjon esküdni, szerintem teljesítették a kvótát, sőt jó néhány kiváló véleményezőt is szereztek. Mindenkit.
Csomó mindent kihagytam, ha eszetekbe jut valami írjátok meg lent.
