Le Café de Capucine

Sziasztok! Hát itt vagyunk, mindannyiunk feje felett egy kis fekete felhővel járkálunk, szorongunk, vagy szitkozódunk az üres polcok mellett elhaladva a boltban, vagy hogy a gyógyszertárban, postán irreálisan hosszú sor kivárása után lehet sorra kerülni. Félnek az emberek közel állni egymáshoz, betartják mindenhol a másfél, 2 métert. Öröm az ürömben, hogy legalább így egyik napról másikra megszűnt az a vásárló típus aki az ember fenekébe tolta a bevásárló kocsiját, vagy indokolatlanul közel állt meg, mintha oda be akarna egy hat tagú család heti bevásárlásával furakodni. Nem akar. Nem tudok annyira örülni a napsütésnek, az ember mosolyába észrevétlen egy árnyék vegyül, mindenki bizonytalan, esetlen ebben a helyzetben. De ez teljesen feldobott! Nem tudom ezeket a képeket kihagyni, most még jobban vágyom Velencébe, mint eddigi életemben akármikor. Sokszor voltam, úgy térek oda vissza, mintha egy régi kedves ismerős lenne, de most olyan oldalát láthatnánk amit eddig soha...

Egy a témában megjelent könyv Sokszor hallom idős emberektől a "remény" hangját: - Hát, ahogy a dolgok állnak a világban, nem lennék most fiatal! Mindig vallottam, hogy csak a gondviselés szülesztett engem ide 1986-ban, akkor most van dolgom, itt és most, hiába egyet értek velük. A most problémáját szeretném tudatosítani veletek. Ugye milyen kényelmes megvenni a gyümölcsöt, akciósan venni a teát vagy a kávét... vagy akármit? Valahol hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ha te úgy érzed jó üzletet kötöttél, azért bizony más fizeti meg az árát. Lehet hogy azért mert nem kapja meg a bért, amit megérdemelne, vagy egyszerűen a saját nyomorúságával és végül életével fizet. Lehet, hogy nem tudja mondani, mert ő csak egy állat, vagy egy növény. Évek óta olvasok erről a problémáról, azóta látom, hogy vészesen közeledik, mióta az itthoni sajtó is megszánta a témát és a kis színesek közé szerkeszti az állatkerti kölyökállatok születése után 2 mondatban!!! Hozzá mondhatná Szel...

Ez van, be kell vallanom: az összes fényképezőgéppel rendelkező eszközömet ez a csodaszép kis kutya testbe zárt, macskák jelrendszerével rendelkező állat tölti ki. Pedig, sohasem akartam olyan lenni, aki többször mutatja meg a kutyáját/gyerekét/diplomáját..akármit amire büszke, mint ahányszor megkérik rá. Örülök neki, hogy megszeretett minket. Annak még jobban örülök, hogy mennyire jól érezte magát, peckesen járta körbe birtokát azon a majdnem 1000 m2-en, ahol élni fog.  Alig várom, hogy annyi időt töltsünk velünk ott, hogy otthon érezze magát. 

Szombat óta már egy kiskutya örökbefogadói lettünk, jó ómennek tartom, hogy épp az évfordulónkon hoztuk el. Ami január 9.-én történik, nem lehet rossz. Sajnáltuk szegényt, hogy olyan pici, olyan gyámoltalan, sokat szenvedett, bántották, elveszítette a fél szemét. Ember, ne hallgass az érzelmeidre, mert ő csak a mának él. Vagyis olyan szépen levetkőzte a nyugodt, öreges énjét, mintha nem is lett volna. Aktív, imád mozogni és úgy utazik velünk ha mennünk kell valahova, mintha az utóbbi 8 évben minden nap így tett volna. Formás kis állat, öröm ránézni a szép bundájára és a tartására, ami egyre büszkébb lesz. Kicsit megsuhintott ma a kétségbeesés, reggel rájöttem, miért is lehetett elkóborolva, amíg rá nem találtak. Olvastam múlt héten egy angol nő könyvét és teljesen magával ragadott az, ahogy leírta szépen tisztán a dominancia kérdését a falkában. Hogy a kutya ha nem reagál a behívásra fordítsunk neki hátat és induljunk el másik irányba. De az én kiskutyám viszont nem olvasta ezt a ...

Szöveg: Megtaláltam az adománynak szánt plüssöket és lerágtuk az arcukat! Most kaptam meg a visszajelzést, elvitték azt a kiskutyát az állatotthonból, amelyikbe bele voltam szerelmesedve. Happy kutya máshol lesz boldog. El vagyok szomorodva, úgy tekintettem arra a kis állatra, mint a következő lépésre, annak irányába, hogy kialakítsuk a közös kis fészkünket, idővel majd a családunkat. Egy kutyával? Mi köze van egy kutyának ahhoz, hogy egy házból otthon legyen? Elmondom: mert egy állat jelenléte arra enged következtetni, hogy valami tartós van az életedben. Ők is - ha az élet közbe nem szól - amíg léteznek, addig számon tartanak téged és te leszel a családjuk. A csavargásból hozzád mennek haza, megismerik az autód motorját a szomszéd utcából és máshogy ugatnak, ha te jössz haza és más kombináció érvényes a család minden tagjára. Apukám onnan tudja ki jött haza, hogy a kutya következetesen azt a kombinációt használja arra az emberre. Milyen durva, ugye!! Megható dolog számomra,...

Tegnap egy annyira jó ízléssel berendezett, bohókás pár otthonában voltunk, ahol megpillantottam egy számomra tökéletes műalkotást. Arany háttér előtt egy mosolygó láma festménye volt az. Mikor megláttam, belül felsikoltottam, hogy nekem is ilyen kell, mert nem tudtam betelni a cukiság, a szenteket megillető arany háttér és a muris köpködő láma ilyen elegyével. Sohasem voltam az a szociális fenomén, nehezen értettem szót a többi emberrel, persze sikerül. Külön fintora a munkaerő piacnak, hogy olyan munkám van ahol folyamatosan beszélni kell. Gyönyörködöm az állatokban, főleg azokban, amikben volt annyi hajlandóság és alkalmazkodás, hogy kooperáljon velünk. Az alpakka mindenét nekünk adja, a téli gyapját, tavasszal a tejét és ha nagyon hideg a tél, saját magát. Summa summarum tip top kis jószág, tetszik a kiállása, van benne kurázsi. Nem csodálom, hogy annyi embert megihletett.   Aznap este, még a walking dead előtt ránéztem a világpiacon mit árulnak lámás témában és találtam...