A 10 plakát mindannyiunk problémájára: Mentsük meg a méheket!

március 08, 2016

Egy a témában megjelent könyv

Sokszor hallom idős emberektől a "remény" hangját: - Hát, ahogy a dolgok állnak a világban, nem lennék most fiatal!
Mindig vallottam, hogy csak a gondviselés szülesztett engem ide 1986-ban, akkor most van dolgom, itt és most, hiába egyet értek velük. A most problémáját szeretném tudatosítani veletek.

Ugye milyen kényelmes megvenni a gyümölcsöt, akciósan venni a teát vagy a kávét... vagy akármit?
Valahol hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ha te úgy érzed jó üzletet kötöttél, azért bizony más fizeti meg az árát. Lehet hogy azért mert nem kapja meg a bért, amit megérdemelne, vagy egyszerűen a saját nyomorúságával és végül életével fizet. Lehet, hogy nem tudja mondani, mert ő csak egy állat, vagy egy növény.

Évek óta olvasok erről a problémáról, azóta látom, hogy vészesen közeledik, mióta az itthoni sajtó is megszánta a témát és a kis színesek közé szerkeszti az állatkerti kölyökállatok születése után 2 mondatban!!! Hozzá mondhatná Szellő, hogy: Értsétek jól: mind meg fogunk dögleni! És most következzen az időjárás jelentés.
Tudom, hogy nem olyan felemelő dolog, mint hogy kin hogy áll a flitteres ruha, vagy hogy ki melyik márka alapozóját használja, vagy épp kivel feküdt össze, de fontosnak érzem megemlíteni.
Bejárta egy kép még réges rég az internetet, ahol megmutattak egy jóléti országban található, bőségben lévő bevásárlóközpontot, ahol még megteheti a multi, hogy válogasson a termékekben sőt szabványosítsa, a tökéletes forma és szín alapján egyformára szerkessze az almákat és meghatározhatja egy banán görbületét. A második képen üres üzlet, ami a polcokon árválkodik az már mindenkinek kevés és mérhetetlenül szomorú.

Ennyire gondoltam: Milyen picik, mégis ennyire fontosak a méhek.
A helyzet az kedveseim, hogy a következő 5-10 évben vagy meg kell tanulnunk együtt élni azzal, hogy fokozatosan eltűnnek a friss áruk a polcokról, mert nem tudja senki beporozni. Idővel felélünk minden konzervet, kinyírunk minden állatot, hogy élelemhez jussunk. Nézd meg az Úton című filmet, ott egy nukleális téllel érik el ugyanezt.
Vagy pedig a nemzetközi cégek, amelyek felelősek ezen állatok tömeges pusztulásáért megszüntetik a tevékenységüket, ami azt a súlyos milliárdos profitot adják. Így idővel a populáció kiheveri a veszteségeit és a folyamat megáll.
Tippelhettek melyik valószínűbb.
Kérdezheted: mit tehetek én, az én hibám?
Közvetlenül nem a te hibád, de mégis. Mindannyiunk bűne, mert a tökéletesség, a csodálatos szép világ hajszolása olyan folyamatokba piszkált bele, ami emberfeletti munkával visszafordítható. Hogy a Géczy Gábort idézzem- az a Mari néni utolsó néhány hete, akit hazaadtak a kórházból meghalni.
Egyénként is tehetünk picurka dolgokat:
- a piacon nem a legprofibb, legválasztékosabb, kitanultabb, legszebb pultról vesszük a zöldséget, hanem a mamától, aki a kiskerti girbe gurba répáját, vagy kicsit nyomott almáját hozta eladni.
- áss fel 20 m2-ert a és vess bele akármit
- ültess illatos virágokat, hogy ők gyűjthessék a nektárját, amerikában, ahol a GMO-s növények felnagyítják ezt a problémát egy jó üzletember meglovagolta a kollektív bűntudatot. A méhek számára kapható, összeállított vadvirág magokat golyóvá gyúrták és a kertbe ültetve gyűjthetik.
- kezd el foglalkozni a lehetőséggel, hogy méhészkedj, adj te egy kaptárnak helyet, ha tudsz. Ha nincs földed, keresd meg a gazdáját és ajánlj fel neki egy-két üveggel, hogy elhelyezhesd. Biztos van erre már valami fondorlatos módszer.
Apropó, a magyar törvénykezés arra tér csak ki a méhészkedéssel kapcsolatban, hogy minden lakóépülettől minimum öt méterre helyezzük el a kaptárt. Hmm... nem szóltam semmit, csak egy gondolat volt.

Nem lehet mindenki nyerészkedő, végletekig kapzsi, aki vallja és gyakorolja az "erősebb kutya b@&zik elvet", lennie kell jónak, vagy nem érdemes itt a földön élnünk. Hátha vissza lehet csalogatni Mari nénit az életbe.