Le Café de Capucine

Sziasztok! A régi, normális életünkhöz közeledünk. Nem olyan mint eddig, de már kezd hasonlítani. Visszajöttem dolgozni és bár sokkal éhesebbek vagyunk, mert nem tudok olyan lakomákat csinálni, sütikét minden délután, azért ez sem rossz. Embernek, hasznos embernek érzem magam újra. A picur megint elkezdett bölcsödébe járni, annyira megszoktuk, hogy állandóan itt van velünk, bár egyre többet kérdezgette, hogy viheti e a csigát holnap reggel a bölcsibe. Akkor még szó sem volt nyitásról, csak vágyott. Nem akartam, de az ő igényei találkoztak a szükséggel, hogy valakinek vinnie kell az irodát. Mostanában nem vagyok a mintaháziasszony, szalad a ház, bár ki tudja, másnak is lehetne relatív rend. Majd jobban igyekezem, hogy tüfftig legyek. Teljesen le vagyok aljasulva, ugyanis az alvás mentes napok azt eredményezik, hogy este 8 után használhatatlan vagyok. Így mostanában a streamelés felé vettem az irányt, ami feltölt és kiszakít. Hallottatok már a The Knick nevű sorozatról? 2016-os, Clive Ow...

Ha ránéztek a naptárra, november van. November számomra, már 4. éve a regényírás hónapja, amikor szabad idővel rendelkezem, pötyögök, agyalok és teljesítmény kényszeres módon számolom a szavakat, hogy legyen meg a napi limit. Nemzetközi program, érdemes utána nézni, ez a NaNoWriMo. De még a készülő döcögő és erősen lapos regényemmel sem versenyezhetett az a bujkáló hang a fejemben, ami már végleg elhalkult. Egy tényleg rapszodikusan elkészülő filmmel emlékeztek meg az ő és zenekara munkásságáról. Freddie Mercury vagy a Queen zenéje számomra nem sokat jelentett, mivel 86'-ban születtem, zenei tudatra ébredésem 2006 után kezdett nyiladozni a tömegzenék árjából kievickélve. Persze még a mai napig tart az utam és nem mondom, hogy kivonulok egy táncparkettről, ha meghallom a Shake it off-ot. Épp ellenkezőleg. Szegény Taylor életműve dúskál a bűnös élvezetet nyújtó, ám titkolni való pop dalokban. Nem baj, csak a nagytestvér látja a keresési előzményeim. Vannak klasszikusok a...

Az oldal olvasói talán emlékeznek arra, hogy különös helye van a szívemben a Jurassic Parknak, igen, a 93'-as változatnak, amit esős vasárnap délutánokon megnézek, ha épp odakacsolom a tévében. Tegnap volt a filmfolyam legutolsó alkotásának premierje, ahova nagy lelkesedéssel mentünk el P.-vel. Tökéletes estének ígérkezett, Megvacsoráztunk, Bubuka a nagymamával boldog egyetértésben játszott, észre sem vette, hogy elmentünk. Annyira szeretnék ujjongani, mennyire jó volt, mert nem unatkoztunk, pörgött a cselekmény, ahol bes#aratós rész volt, ott nem mertem odanézni, Chris Pratt ahol bohóckodott, megjutalmaztunk egy mosollyal, a többi szereplő is szimpatikus, a gonosz gonosznak tűnik és csak a pénz érdekli, a jónak csillog a szeme, de mégis így érzem: ...Nyeh... P. fogalmazta meg az érzést: "I'm too old for this shit." - mondták a Halálos fegyverben. Jó kis estét kaptunk, de nem felejthetetlen élményt. Onnan tudtam, hogy valami nem kerek, hogy nem tudtunk semmin öss...

Eredeti nevén a film címe: The dressmaker. Véletlenül akadtam rá a héten, már számtalanszor feldobta a you tube keresőmotorja nekem, hogy engem ez biztos érdekelhet. Eddig dacból hagytam figyelmen kívül, hogy a fene a  profilozó eljárásaikat, ne tudják már jobban én mit szeretek. Végül azért döntöttem a megnézése mellett mert buzgerálta a fantáziámat, hogy milyen sztori lehet az, akinek főszereplője egy igencsak nyugodt és monoton foglalkozást űz(het). De imádom nézni a szép ruhákat és a film jó sokat ígért az ötvenes évekbeli tervezők munkáiból és mikor kicsit beleolvastam és láttam hogy Kate Winslet az a varrónő, és az egyik mellékszereplő Hugo Weaving (Smith ügynök főgonosz a mátrixból és Elrond a Gyűrűk urából) akkor elköteleződtem az esély mellett, hogy ezek az emberek nem adják akármilyen hulladékhoz a nevüket. Egyáltalán ne csalódtam, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek is. Bizonyára néhányan azt fogjátok rá mondani, hogy ez egy hulladék és se füle, se farka és e...

Tegnap mutatták be a magyar mozik a Kiéhezettek című fillmet, ami annyira érdekelt minket, hogy még azt a szokásunkat is megtörtük, hogy kivárjuk, hogy az Apolló moziban kezdjék el játszani és vállaltam a nachos ropogtatást hallgatni, illetve elviselni azt az igénytelenséget a nagyüzemi szórakoztatástól, hogy a film fele alatt hallottam a másik teremből a Bridget Jones filmet, A teremőr srác nyitott ajtónál nézte ezt és a szomszéd filmet is. Mit ne mondjak, úgy igazán nem lehet feszültséget generálni, ha halllom a másik filmből Udvaros Dorottya Bridget szinkronját, ami számomra a cukormáz, a fiatallyányságom nosztalgiája. A történet nem teljesen zombis film. Nekem inkább azért tetszett, mert megmutatta, hogy sokszor azok a döntések amit evidensnek gondolunk, - mert élni akarunk mondjuk - a nagy egész tekintetében semmit sem számítanak. Igen, ehhez a gondolathoz nehezen jutottam el, mert az egóm nem engedte el azt, hogy az én életem is fontos. De a film fő kérdése számomra: Miért le...

Anyukám ajánlotta ezt a filmet, szörfözés közben találta a neten. Nem szoktam az Álomhajó, vagy a megfilmesített Danielle Steel regények ajánlásának engedni, de annak idején én is meg akartam ezt nézni moziban. De az élet csak elhalad a munka mellett, ha az ember nem figyel a mindennapok minőségére, ahogy ez a darab is hangsúlyozza. Belemehetnék abba, hogy milyen üzeneteket adagoltak nekünk akik elkészítették, de van olyan, hogy nem érdekel, csak kicsit gyönyörködni akarsz. Itt azt maximálisan megkapod. Nézzétek meg, itt van. Ez a film olyan, hogy nem tudod, hogy elég már ennyi cukormáz és food porn, francia la vie en rose, gombavadászat, cuki karakterek sokk 2 órában, vagy épp elegendő. Nekem most nagyon jól esett.

Kollányi Péter által készített porté Csak egy kis érdekesség, aktutalitással: tegnap, június 16.-án, a születésnapján avatták fel Zsigmond Vilmos emléktábláját szülőházán, Szegeden, a Dobó utca 41 szám alatt.  Nagyszerű operatőr és fotós volt, most év elején hunyt el. Hosszú élete volt, ahol a szenvedélye volt a munkája is, persze kivéve mikor utcát sepregetett frissen emigráltként a kezdeti időkben Amerikában. Summa summarum, beteljesítette azt a kínai mondást, hogy: ha boldog akarsz lenni egész életedre, akkor szeresd a munkád és többé nem kell dolgoznod. Talán az példázza ezt a leginkább, hogy sohasem vonult vissza, nem nyugalmazta saját magát, haláláig voltak felkérései.  1978-ban Oszkár díjat kapott a 3. tipusú találkozások című filmben nyújtott munkájáért. Most már vennem kell magamnak a bátorságot, hogy megnézzem... Még a nevéhez köthető ismertebb filmek: A szarvasvadász, Fekete dália, Bérgyilkosok, Maverick, Ragadozók. stb stb. Válogattam néhányat a képeiből...

"A mintatanár" a böcsületes magyar címe, de nem helytálló, egyáltalán nincs ilyesmiről szó a filmben. Mostanában nem láttam olyan filmet, ami ennyire gyomorszájon vágott volna. 2012-es film és nem értem, hogy miért nem szúrják ki mindenki szemét vele. Tegnapig nem is hallottam még róla. Tegnap véletlenül kattintottam rá, az első 10 percet néztem belőle, utána kis kellett kapcsolnom, de ha a teendők már nem foglalták le az agyamat, nem tudtam másra gondolni, csak hogy mikor folytathatom. Nem érzel mást, csak azt a fájdalmat és öklendezést, hogy mennyire nyomasztó és szomorú a társadalom. Minden illesztékében inogó, egy őrült, pénzközpontú társadalom, ahol sem gyerekként, sem dolgozóként, sem idős emberként nem számítasz. Amikor tanár voltam, azt gondoltam, hogy ennél nem tudnak jobban megalázni minden egyes nap és a társadalom véglegesen a vesztébe rohan. Számolatlanul ittam a kávét, átlagban magasabb volt a vérnyomásom, ha P. nem érkezik meg az életembe épp akkor, biz...

Amikor november közepén hírt adtam az új Spielberg licence-es dinoszauruszos filmről, a Jurassic World-ről, nagyon távolinak tűnt az durván fél év amíg megnézhetjük. Aznap annyira vártuk, hogy a kocsiban a film zenéjét énekeltük. Ok, csak tá táztunk. Tá tá, tátá, tátátttátátátá!!! Reménykedtem benne, hogy nem csinálnak belőle egy nagy felfújt üres semmit és ha már ilyen jó karakterszínészt alkalmaztak főszereplőnek, akkor megcsillogtathatja ezt. Nem, Chris Pratt egy igazi macsó volt benne, az aki teszi a dolgát, szereti az állatait és bátor és valahogy minden olyan jól megy neki. Pff, nem is ember. Humorzsák: nyersfordítás nagyjából: Alapvetően, kisírtam magamból 14 kilót, legtöbbször éhes voltam és sokat futottam.  Klisék benne a karakterek. A park tulajdonosa egy habókos indiai, aki nagyon jó fejnek tűnik, nem tud mit kezdeni a pénzével, úgy adja ki a parancsot a genetikusoknak új állat fejlesztésre, hogy "coolabb legyen".  Szerintem ez minden elmond. Ott van...

Eljutottam ennél a filmnél arra a pontra, amit sohasem akartam meglépni: kívülről néztem, nem tudott a cselekmény bevonni. Mivel nem tudtam belefeledkezni, végig drukkoltam magamban, hogy Szirmai Gergely ügyeletes megmondó úrnak ne legyen igaza és érdemes legyen közel 140 percet eltölteni ebben a világban. Az ami felháborított amikor megnéztem a film kritikáját, az a butaság volt és a lesajnálás, amit olyan dologról nyilatkozott elég kisarkítottan, amit még el sem olvasott. Ez volt az utolsó filmes véleménye amire adtam. Meg kell védenem ezt a filmet és a rendezőjét:  egy torzót, egy megcsonkított, zanzásított dolgot kellett kiadnia a kezéből, huszárvágásokkal kellett fontos részeket és kulcsmomentumokat kihagynia, fölösleges dolgokat kellett beleírnia azért, mert a legnagyobb főnöke ráparancsolt. Ez a főnök hamar ítélkezik sok előző filmélmény, elvárás, talán még emlék is van az agyában: épp olvas engem. Tedd a szívedre a kezed, beülnél e egy 4 vagy 6 órás filmre? Vagy kibírn...

Megnéztük és minden adott volt egy tökéletes moziélményhez. Pihentek voltunk, a táskámban véletlenül találtam az egyik rekeszben egy meglepetés sört, kevesen voltak, úgy képzeld el, hogy ha 12-őt mondok, már túlzásba estem. Hatalmas moziterem, miközben Magyarország ebédel, ez a tucatnyi ember elszántan várta, hogy a britek meséljék el anyanyelven ezt a mesét. Nyáúúú! Mondhatnám a kettőnk szlengjével, de legnagyobb bánatunkra, ez a katarzis elmaradt. Annyira elfogult vagyok az úriemberrel, hogy a "lapos" jelző pironkodva hagyta el mindkettőnk száját. Furcsa, mert azóta sem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért. Bosszantó, mert a színészek kedvesek voltak a szerepükben, jól eljátszott, szerethető karakterek, gyönyörű helyeken játszódott. Nagyon tetszett, hogy eredeti képsorokat is bevágtak az archív felvételekből. Mr. Sherlock Holmes-tól már megszoktuk az asperger szindrómát jelző, végletekig logikus gondolkodást, ami a külvilág szemében a goromba, arrogáns fráterség...

Benedict "Csumpercsen", ahogy P. emlegeti, az egyik kedvenc színészem (szerintem neki is). Miss Marple sorozattól a Sherlock Holmeson keresztül a Star Trek fő gonoszig minden karaktert elvisz a hátán. Az elmúlt évek egyik legfelfutottabb színésze, Hálistennek megérdemelten. Londonban szétmetróztuk magunkat, mert megtudtuk, hogy ő is azzal jár, ha épp nem limuzinban vagy luxusrepülőn ül. Jó téma, jó színészek... remélem majd ömlenghetek róla hamarosan.  

Tudom, csak 2 és fél évet késtem a véleményemmel, de ilyenre nem ülünk be megnézni. Amennyire elkap a sikító frász a bugyuta tévéműsoroktól, olyan meglepetés ért múlt vasárnap. Sajnos jellemző kis párosunkra, hogy a szórakoztató ipar két végpontját tartjuk érdekesnek. P. rajong azokért az old school akció filmekért, ami engem nevetésre ingerel, főleg, mikor megszólal egy magányos szaxofon az éjszakában, vagy mindig van egy gonosz arcú, össze nem téveszthető fő gonosz és nem hiányozhatnak a keleti harcművészetet művelő nyugati férfiak, pl. Dolph Laugen, Nico, alias Stephen Segal. Annyira 90-es évek! Nekem főzőműsorok fétisem van és minden olyan adás, ami nélkülözi a tömegízlést, kincseket lehet találni. Különös tekintettel kerülöm a romantikus adásokat (több kárt okoznak, mint kielégülést a fejekben), de belefutottam egybe. Az utóbbi néhány évben nem tudott egy ilyen film sem odaszögezni a tv elé annyira, hogy tartogassam a pisit a reklámszünetig. Néhány éves darabról van szó, nem l...

Nem érdekel, hogy ez a film csak még egy bőrt akar lehúzni a szériáról. Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen újdonsággal fognak előhozakodni. Mindenesetre ígéretes, hogy a nagy fehér cápa snecihalként van számon tartva a túl méretes "delfin" showban. Nem utolsó sorban nagyon érdekel milyen színészi alakítást kapok kalandhősként attól, aki a Városfejlesztési osztály című alapműben a gyagyás, infantilis, egyben legeredetibb cipőtisztító embert játszotta (Chris Pratt). 

Elnézés kérek elöljáróban az eddigi hallgatásért, regény iró hónap van. A tegnapi nap folyamán rá kellett döbbennem, hogy van olyan tudományág amit még nem vettem számitásba, mert egyáltalán nem érdekelt, nem tudtam mit kezdeni vele, mégpedig ez az űrkutatás.Mennyire szépen megmutatható a nagy gyilkos sötétség! Tátott szájjal nézi az ember, olyan szép képeket mutatnak. Azt főleg nem gondoltam, hogy egy fekete lyuk ennyire érdekes. Jelenleg olyan analfabétának látom magam, aki az új tudás örömével kezdheti magába szivni az információkat, csak szééépen lassan. Szeretem a rendező, Christopher Nolan filmjeit, olyanok, amik még sokadjára is élvezhető darabok. A csillagok között egy nagyon okos film, elképesztő jó történettel, ami kerek és végig meg vagy vezetve. Valahol emiatt kezdett az ember fimet gyártani és filmet fogyasztani: álmodni akar a történetben és minél nagyobb a szemfényvesztés annál jobban behúz a világába. A film is egy új világot kereső reménykedő tudósgárda utját...

Egy beszúrás a címhez: mi az, hogy forradalom?  Nem is szól ilyesmiről a film, nincs lázadás. Fura fordítás és címadás, szokás szerint, köszönjük.  "Na ki a fasza gyerek?-The man" kategória. A majmok bolygójával kapcsolatban ugyanúgy ültem be, mint a Godzillára: csak halvány emlékeim voltak gyerekkoromból egy olyan filmről, ami felületesen, oda oda nézve nem tetszett. Most nem számítottam túl sokra, mert a hetvenes években forgatott filmben, ha jól emlékszem, a majmok felöltözöttek voltak, a nőstények a divatnak megfelelő tupírozott hajjal. Ez már sok volt. Szabadság szobornak csak a fáklyát tartó keze kandikált ki, mint csattanó, hogy a fejünkre csapjunk, hogy ez nem egy fura párhuzamos univerzum, hanem kérem szépen a Föld, csak a távoli, fura jövőben. Jájáj sántít!!! Fogcsikorgatva inkább a pihenés kedvéért ültem be a moziba. Tudtam, hogy Andy Sarkis, alias Gollam fogja a fővezért, Cézárt "alakítani", vagyis, inkább a váza lesz. De ha tíz éve olyan jó volt, ...