Csillagok között
Elnézés kérek elöljáróban az eddigi hallgatásért, regény iró hónap van.
A tegnapi nap folyamán rá kellett döbbennem, hogy van olyan tudományág amit még nem vettem számitásba, mert egyáltalán nem érdekelt, nem tudtam mit kezdeni vele, mégpedig ez az űrkutatás.Mennyire szépen megmutatható a nagy gyilkos sötétség! Tátott szájjal nézi az ember, olyan szép képeket mutatnak. Azt főleg nem gondoltam, hogy egy fekete lyuk ennyire érdekes.
Jelenleg olyan analfabétának látom magam, aki az új tudás örömével kezdheti magába szivni az információkat, csak szééépen lassan.
Szeretem a rendező, Christopher Nolan filmjeit, olyanok, amik még sokadjára is élvezhető darabok.
A csillagok között egy nagyon okos film, elképesztő jó történettel, ami kerek és végig meg vagy vezetve. Valahol emiatt kezdett az ember fimet gyártani és filmet fogyasztani: álmodni akar a történetben és minél nagyobb a szemfényvesztés annál jobban behúz a világába.
A film is egy új világot kereső reménykedő tudósgárda utját mutatja be, akik keringőre való felhivásnak tekintették egy fekete lyuk megjelenését a Szatunusz mellett. Közben ott az idő, a fránya relativ idő, ami földi években igencsak hamar telik. Lelkileg megtört gyermekek várják haza az apukájukat, aki minden percet megolvas amig újra láthatja őket. Felnőttek lesznek, megöregednek a poros kisvárosban apára várva.
A földi ember napjai, évei meg vannak számolva, lassan mindenki megfullad, Lázár project néven kolóniát akarnak telepiteni a fekete lyukon túlra. Wow!
Megbolygatják az ember ismeretlentől való félelmét egy betoldott kisértet históriával, idegenekkel, de úgy állnak össze a félelmetesnek tűnő mozzanatok, hogy utólag magamon csodálkoztam milyen beetethető vagyok, de beszarik figyelem: minden mindennel összefügg.
A szinészeket is nagyon jól válogatták össze, talán a leginkább meglepő volt számomra Matthew "bondorhajú, szörfös, férfimodell, gyógytja a szemem olyan szép, kockás hasú, úgy is minden csajt megkapok" Mcconaughey játéka. Vagy ez már a múlté?
Egy olyan ex űrhajós, aki farmerként kénytelen élelmet termelni az egyre éhező emberiségnek, valamikor akkor mikor mindenki elől kikapcsolják a villanyt és megújulóval működtetik a mezőgazdasági gépeket. Van egy nála is praktikusabb nagy fia és egy álmodó vörös vadóc kislánya és az édesapja aki belenyugodott fia végzetébe, meg fog halni az emberiségért. Ez a 3 karakter begyűjti a válságot kezelő ember 2 alaptipusát: az elfogadót és a változtatót.
Nincs hadsereg, viszont mint ahogy régen a világháború után arra biztatták a gyerekeket, hogy legyenek jó kohómunkások a termelés érdekében, ebben az elképzelt Amérikában is az álommeló megint a gazdálkodóé, mert egy diplomás, akármilyen tanult, bötűkkel, képletekkel nem tesz ételt az asztalra.
Matthew ahogy telik az idő, úgy fog egyre összetettebb és nagyobb skálán mozgó szerepeket játszani. A miután meghaltam cimű filmjét felraktam a megnézendő listámra, sajnos eddig még nem láttam. Tavaly engem kilóra megvett a direkt marketingről szóló filmben, de most megint azt mondtam, hogy elhiszem neki, hogy ő űrhajós és járt a Garganoán túl.
Jól válogatták meg a mellékkaraktereket is, csak azt sajnáltam, hogy a fekete rendes srác itt is pórul jár, 23 évet vár egy bolygó külső pályáján, amig a többiek leugrottak megnézni egy tudóstársukat, nekik maximum 15 percbe telt. Ne menjünk bele a részletekbe, úgy tudom a tudományos háttere helytálló.A zenéje pedig nem meglepő módon gyönyörű.
De külön tetszett az a hozzáállás, hogy végre kezdik feloldani a karakterek beskatulyázását, miszerint minden ember ragaszkodik szerepének céljához és azon nem tud változtatni. A film épp a meghatározott principiumok újra átgondolására hivja fel a figyelmet. Mi az idő, mi a tér, mi a megoldás?
Ezután nézzétek meg az Inception-t (Eredet) elsődjére vagy még egyszer és meglátjátok, hogy az ember az elménk négy választott sarkából, a szabályok börtönéből próbál minket kilökni. Milyen igaza van, ne zárjuk ketrecbe.
A tegnapi nap folyamán rá kellett döbbennem, hogy van olyan tudományág amit még nem vettem számitásba, mert egyáltalán nem érdekelt, nem tudtam mit kezdeni vele, mégpedig ez az űrkutatás.Mennyire szépen megmutatható a nagy gyilkos sötétség! Tátott szájjal nézi az ember, olyan szép képeket mutatnak. Azt főleg nem gondoltam, hogy egy fekete lyuk ennyire érdekes.
Jelenleg olyan analfabétának látom magam, aki az új tudás örömével kezdheti magába szivni az információkat, csak szééépen lassan.
Szeretem a rendező, Christopher Nolan filmjeit, olyanok, amik még sokadjára is élvezhető darabok.
A csillagok között egy nagyon okos film, elképesztő jó történettel, ami kerek és végig meg vagy vezetve. Valahol emiatt kezdett az ember fimet gyártani és filmet fogyasztani: álmodni akar a történetben és minél nagyobb a szemfényvesztés annál jobban behúz a világába.
A film is egy új világot kereső reménykedő tudósgárda utját mutatja be, akik keringőre való felhivásnak tekintették egy fekete lyuk megjelenését a Szatunusz mellett. Közben ott az idő, a fránya relativ idő, ami földi években igencsak hamar telik. Lelkileg megtört gyermekek várják haza az apukájukat, aki minden percet megolvas amig újra láthatja őket. Felnőttek lesznek, megöregednek a poros kisvárosban apára várva.
A földi ember napjai, évei meg vannak számolva, lassan mindenki megfullad, Lázár project néven kolóniát akarnak telepiteni a fekete lyukon túlra. Wow!
Megbolygatják az ember ismeretlentől való félelmét egy betoldott kisértet históriával, idegenekkel, de úgy állnak össze a félelmetesnek tűnő mozzanatok, hogy utólag magamon csodálkoztam milyen beetethető vagyok, de beszarik figyelem: minden mindennel összefügg.
A szinészeket is nagyon jól válogatták össze, talán a leginkább meglepő volt számomra Matthew "bondorhajú, szörfös, férfimodell, gyógytja a szemem olyan szép, kockás hasú, úgy is minden csajt megkapok" Mcconaughey játéka. Vagy ez már a múlté?
Egy olyan ex űrhajós, aki farmerként kénytelen élelmet termelni az egyre éhező emberiségnek, valamikor akkor mikor mindenki elől kikapcsolják a villanyt és megújulóval működtetik a mezőgazdasági gépeket. Van egy nála is praktikusabb nagy fia és egy álmodó vörös vadóc kislánya és az édesapja aki belenyugodott fia végzetébe, meg fog halni az emberiségért. Ez a 3 karakter begyűjti a válságot kezelő ember 2 alaptipusát: az elfogadót és a változtatót.
Nincs hadsereg, viszont mint ahogy régen a világháború után arra biztatták a gyerekeket, hogy legyenek jó kohómunkások a termelés érdekében, ebben az elképzelt Amérikában is az álommeló megint a gazdálkodóé, mert egy diplomás, akármilyen tanult, bötűkkel, képletekkel nem tesz ételt az asztalra.
Matthew ahogy telik az idő, úgy fog egyre összetettebb és nagyobb skálán mozgó szerepeket játszani. A miután meghaltam cimű filmjét felraktam a megnézendő listámra, sajnos eddig még nem láttam. Tavaly engem kilóra megvett a direkt marketingről szóló filmben, de most megint azt mondtam, hogy elhiszem neki, hogy ő űrhajós és járt a Garganoán túl.
Jól válogatták meg a mellékkaraktereket is, csak azt sajnáltam, hogy a fekete rendes srác itt is pórul jár, 23 évet vár egy bolygó külső pályáján, amig a többiek leugrottak megnézni egy tudóstársukat, nekik maximum 15 percbe telt. Ne menjünk bele a részletekbe, úgy tudom a tudományos háttere helytálló.A zenéje pedig nem meglepő módon gyönyörű.
De külön tetszett az a hozzáállás, hogy végre kezdik feloldani a karakterek beskatulyázását, miszerint minden ember ragaszkodik szerepének céljához és azon nem tud változtatni. A film épp a meghatározott principiumok újra átgondolására hivja fel a figyelmet. Mi az idő, mi a tér, mi a megoldás?
Ezután nézzétek meg az Inception-t (Eredet) elsődjére vagy még egyszer és meglátjátok, hogy az ember az elménk négy választott sarkából, a szabályok börtönéből próbál minket kilökni. Milyen igaza van, ne zárjuk ketrecbe.
