Scaiano, 6578 Caviano, Svájc
Forrása
Eddigi nyaralásaim külhonban, valahogy sohasem kötődtek a nyaralás témaköréhez. Amíg a család végtelenítve tudott fürdeni én meguntam fél óra alatt, azóta kitanultuk a rendet: család fürdik, én magányos fotótúrákon élvezkedek, középkori városrészeket figyelve. 17 évesen Horvátországban voltam először külföldön és egyből beleszerettem a régmúlt sikátoraiba, ahogy a forró, naptól hevült falszakaszok és a hűvöset ásító árkádok váltakoznak, közben a kezem azokat a köveket érinti, ami 800 éve is ugyanezen a helyen voltak. Ez számomra az egyik legnagyobb bűvöletet okozó dolog az életben.
Mindig, mikor elsétáltam egy csak falaiban ép, elhagyott ház mellett és elképzeltem, ahogy a durva falakat süti a nap és a szürke kövek elé egy kényelmes égszínkék kanapét húzok. A rég leszakadt tetőt felváltja egy új szerkezet, egy tetőablakkal, ami alatt a szobából nézhetem a csillagokat. Nézhetném a fényekből, napközben hol jár a nap.
Nem meglepő módon, szívügyemként viselem, hogy, ha valaki olyan szerencsés, hogy felújíthat egy ilyen házat, meg kell emlékeznem róla. Ez a csodaszép, Svájcban van, a helységnév hangzásából gondolhatjuk, olasz kantonban. El tudnám képzelni a tetőteraszán hogy elfújjak egy szülinapi tortát, vagy grillezzek a tavat kémlelve.
Mindig tudtam, hogy a régi kőfalak egyszerűsége nem hagyhatja a magát modernként aposztrofáló embert sem érzéketlenül. De ez az épület: zseniális. A lehető legnagyobb arányban építi be a látványba a régi falak felületét abba a modern környezetbe, ami tökéletesen kényelmes és korszerű.
Gondolkodtam azon, hogy a sok szürke nem unalmas e egy egész házban, zavar kicsit. Később rájöttem, hogy itt nem a színekről szól a játék, hanem a textúrákról. Sima és durva váltakozik, ha nem koptatta volna el a nyelvünk az utóbbi 2 évben a "rusztikus" szót, ide tényleg lehetne használni.
Összefonódik az a gondolat, amit a minimalista épületalakításról és az középkor fejünkben lévő képéről él bennünk.
Azok a kis fodrok tetszenek épület szerte, amit a napfény idéz elő kövek egyenletlenségein, onnan ez visszavetül a sima felületre, kisimul.
A legjobban a bentebb hozott ablakfelületek fogtak meg, egész nap besüthet a nap, ha már kőfalak közé jöttél, nem kell feltétlenül vacognod és vaksiznod is benne! Minden lehetőséget meg is fogtak, ami beengedi a fényt, a bejárati ajtótól kezdve a szerzetesi lakhelynek is beillő hálószobáig.
Húú kérem szépen ezeket a tereket csakis olyan álmodhatta meg, aki szeretettel néz az eredeti fal minden porcikájára és ez a fontos.
Nem vagyok az elrontója annak, hogy korhűen állítsanak megint csatasorba egy elhagyott épületet, de ha valaki kortárs igényeknek megfelelően akarja felhasználni, meg lehet találni a méltó folytatást.
