Gránátalma: egy kultikus gyümölcs

Voltatok már úgy, hogy szinte vallásos tisztelettel adóztatok a pillanatnak, amit egy étel, vagy egy helyzet adott nektek?
Feltöltődöm ilyenkor és nem csak vitaminnal. Ahogy a fény felé tartom ezeket a kapszulákat, örvendezek neki, hogy ilyen finomat hozott nekünk létre a teremtés.
Ilyenkor mindig felbukkannak a memóriámban a festmények amik ezt ábrázolják, eszembe jutnak Csontváry képei, bibliai tájak, bólogató cédrusok és a melegtől szétroppanó gránátalmák a fán, legtöbbször a kis Jézus fog ilyen gyümölcsöt az anyja kezében, szimbolizálva a bűnbeesést.
De nekem nincs lelkifurkám miatta, annak a néhány élelmiszernek egyike, aminél egyszerűen nem tudom megállni azt, ha a közelemben van. Csak addig eszem amíg látom.
Néhány magot meg akartam menteni a következő egzotikus növény nevelési projectemhez, nem ment.


   
Amikor egy határozott roppanással feltárul ez a szövevényes rendszer elámulok a teremtésen. Magjai édes, lédús burokban várakoznak, formájuk csiszolt izzó kristálynak tűnik.
Szemeim előtt látom a hogy a mediterrán nap rásütött és a szemek csak híztak gyarapodtak, egészen addig, amíg kevesellték ezt a  kalodát.
Tökéletesen egymáshoz tolulva gurulnak ki, hogy élményül, a praktikusabbaknak eledelül szolgáljanak. Vastag, bőr szerű ruhája nem hivalkodó, méltó ellenpárja belső csodájának.

Vallom azt, hogy a világ legjobb ételei egyben a legegyszerűbbek. Ha melléülsz és komótosan görgeted ki mutatóujjaddal a szemeit, tökéletesen elszórakoztatnak. Vagy nekem kellene átgondolnom az evéshez való hozzáállásomat, de nem tudom ezt a gyönyörűséget csak egy ételnek látni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Walipini: medencének indult, üvegház lett belőle

Kender: egy "magasröptűbb" építőanyag

BBQ csirke sütőben sütve

Walipini: tervezés

Komposzt kazán, az erjedés magasiskolája