Nem tudtam, hogy 3500 ember osztotta meg a receptem.
Ma egy nagyon érdekes tapasztalatomat szeretném megosztani a nagyérdeművel. Találkoztam a receptemmel és az általam készített képpel egy nagy oldal felvillanó receptjei között.
Először nagyon megörültem neki, hogy a befektetett energia végre látszik valamilyen "elismerésben", mert jó szívvel csinálom ezt az egészet, de sajnos nem tudok harmadik éve tovább fejlődni a blog olvasottságát illetően. Így ez most még inkább szíven ütött.
Elgondolkodtam már ezen, hogy mit csinálok rosszul, mi az oka ennek. De arra jutottam, hogy ha csak magam adom, csak végzem a dolgom, úgy aki vagyok, akkor előbb utóbb megtalálom a közönségem.
De ma úgy felment a vérnyomásom, mint a rajzfilmekben, mint a bikának mikor sípol ki a gőz a füléből!
Miért kell ellopni egy másik ember képét és sajátként feltüntetni?
Miért nem lehet a sajátodat lefényképezni? Úgy semmi baj nincs a dologgal, azért csinálom, hogy odaadjam neked, hogy ha nekem sikerült, akkor te is főzz egy jót a szeretteidnek.
De az, hogy az ember, aki mindig éhes nem ehet addig, amíg nincs lefotózva, hogy korábban kelek fel, mert olyan sötét a konyhánk, hogy csak reggel lehet szép képeket csinálni benne, hogy emiatt tanultam meg hogy kezelni egy fényképezőgépet ... pontosan ezt nézed semmibe, azt a plusz energiát, ami miatt ki tudok állni a saját képeimmel, ha főzök, lehet, hogy távol állnak a profizmustól, de én szenvedtem ki.
Nos, láthatjátok a receptem a startlapon, csak nem én leszek alá írva.
Eddig nem értettem, miért van a blogok alján a szerzői jogvédelemről szóló írás, most már tudom milyen rossz érzés, de ilyen az internet. Fékezhetetlen organizmus, amit beleteszel, az már nem a tied.
Mindenesetre a vízjelezést vissza fogom hozni.
Először nagyon megörültem neki, hogy a befektetett energia végre látszik valamilyen "elismerésben", mert jó szívvel csinálom ezt az egészet, de sajnos nem tudok harmadik éve tovább fejlődni a blog olvasottságát illetően. Így ez most még inkább szíven ütött.
Elgondolkodtam már ezen, hogy mit csinálok rosszul, mi az oka ennek. De arra jutottam, hogy ha csak magam adom, csak végzem a dolgom, úgy aki vagyok, akkor előbb utóbb megtalálom a közönségem.
De ma úgy felment a vérnyomásom, mint a rajzfilmekben, mint a bikának mikor sípol ki a gőz a füléből!
Miért kell ellopni egy másik ember képét és sajátként feltüntetni?
Miért nem lehet a sajátodat lefényképezni? Úgy semmi baj nincs a dologgal, azért csinálom, hogy odaadjam neked, hogy ha nekem sikerült, akkor te is főzz egy jót a szeretteidnek.
De az, hogy az ember, aki mindig éhes nem ehet addig, amíg nincs lefotózva, hogy korábban kelek fel, mert olyan sötét a konyhánk, hogy csak reggel lehet szép képeket csinálni benne, hogy emiatt tanultam meg hogy kezelni egy fényképezőgépet ... pontosan ezt nézed semmibe, azt a plusz energiát, ami miatt ki tudok állni a saját képeimmel, ha főzök, lehet, hogy távol állnak a profizmustól, de én szenvedtem ki.
Nos, láthatjátok a receptem a startlapon, csak nem én leszek alá írva.
Eddig nem értettem, miért van a blogok alján a szerzői jogvédelemről szóló írás, most már tudom milyen rossz érzés, de ilyen az internet. Fékezhetetlen organizmus, amit beleteszel, az már nem a tied.
Mindenesetre a vízjelezést vissza fogom hozni.
