Posztapokaliptius politikai szatíra: A majmok bolygója, forradalom (?)

Egy beszúrás a címhez: mi az, hogy forradalom?  Nem is szól ilyesmiről a film, nincs lázadás. Fura fordítás és címadás, szokás szerint, köszönjük.
 "Na ki a fasza gyerek?-The man" kategória.

A majmok bolygójával kapcsolatban ugyanúgy ültem be, mint a Godzillára: csak halvány emlékeim voltak gyerekkoromból egy olyan filmről, ami felületesen, oda oda nézve nem tetszett.
Most nem számítottam túl sokra, mert a hetvenes években forgatott filmben, ha jól emlékszem, a majmok felöltözöttek voltak, a nőstények a divatnak megfelelő tupírozott hajjal. Ez már sok volt.
Szabadság szobornak csak a fáklyát tartó keze kandikált ki, mint csattanó, hogy a fejünkre csapjunk, hogy ez nem egy fura párhuzamos univerzum, hanem kérem szépen a Föld, csak a távoli, fura jövőben.
Jájáj sántít!!! Fogcsikorgatva inkább a pihenés kedvéért ültem be a moziba. Tudtam, hogy Andy Sarkis, alias Gollam fogja a fővezért, Cézárt "alakítani", vagyis, inkább a váza lesz. De ha tíz éve olyan jó volt, akkor már kíváncsiságból megnézem, hogy mennyit fejlődött a technikai háttér.

Ezeken, a 2014-es majmokon legalább nem volt ruha, Charlienak a kertész nadrágos majomnak sem volt túl sok értelme.
Természetesen mozogtak és volt mimikájuk. Helyzettől függően beszéltek, vagy csak jelbeszéddel jeleltek. Tényleg, mi szükségük lenne egymás között ilyesmire. Imádtam azt a sok állatot, a sok majmot, főleg az első pár percben, amikor szarvasokra vadásznak, akárcsak régen az őseink.  

Ilyen arcokra fújnak a macskák és borzolják a hátukat.

 Nekem nagyon tetszett, egész idő alatt el voltam bűvölve a majom szereplők érzelmi és annyira emberien sötét megmutatásától. Itt ténylegesen le lehetett követni a jellemfejlődést és a az engedelmességet, majd az őrület elhatalmasodását a kisebb végül az egészen megmagyarázott, diktatórikus bűnöket. Gyönyörűen fel volt építve, így nekem a negatív főszereplő, Koba karaktere vitte a prímet, épp az út miatt.
Jó gondolatnak tartottam, hogy azt sugalmazta, hogy nincsenek színtisztán jó és rossz karakterek. A helyzetnek megfelelően idomulnak, a lelki csomag mindenki hátán ott fityeg és abból él. 
Az emberek maradtak emberek, kicsit egyszerűeknek hatottak ezek után. Mert ott voltak egysíkú jellemek. Nem vicces? Mint egy logikai bukfenc: a majmok emberiek, az emberek, pedig terelhető, kiszolgáltatható horda, egy massza.  Pedig elvileg ők maradtak San Francisco utcáin egy borzalmas időszak után, amikor csakis a legrátermettebb és legrugalmasabb egyedek maradhattak fenn. Ezek csak szerencsések voltak a film szerint.

Tetszett és még romjaiban is hangulatos volt a város, kedvet kaptam, hogy egyszer villamosozzunk egy ilyen lejtőn. Hálistennek kimondták a filmben az utcát, így utána tudtam nézni a Google térképen.
Persze voltak klisék, amitől falra másztam, de ezek eltörpülnek a jó dolgok mellett. Például a pofátlan gyógyszerlobby, hogy "van nálam antibiotikum" ja bocs, még rá sem nézett mi baja, attól mert majom, az biztos jó lesz. Vagy hogy 2 makogás, egy fújás jelent egy elég összetett mondatot. Mindegy, betudtam az állatok közötti fejlett kommunikációnak. Vagy hogyan ülték meg a lovakat, olyan rövid lábakkal?
Sok idő óta először, tényleg izgultam azért, hogy mi lesz a főszereplővel, mit fog mondani, szimpatikus embereket válogattak be, akik segítenek és jó barátok, vagy igazi sunyi arcú banditákat, akik csakis gyűlölködni és kakát kavarni tudtak, vagy csak naivan buták.
A vége meg, na azt inkább hagyjuk, mert elindult a stáblista és csak ráncolni tudtam a szemöldököm, hogy: Akkor most vége van? Így? Ez mi volt? 
Mindenesetre, hiába sütötte rá P. hogy ez egy gyerekfilm, az infantilis párja szökdécselve jött ki a moziból, bár nem tudta hova rakni a végkifejletet.