Hosszú út kezdete: az első árajánlat az esküvőnkre
Nem tagadom, az eljegyzés óta nem sok idő jutott álmodozni, arról milyen lesz a Mi esküvőnk.
Furcsán ellentétesen hatott rám a bizonyosság hogy egy év múlva férjhez megyek. Nem akarok még alámerülni a ruhapróbák, a tüll és az esküvői-ipar rózsaszín és feneketlen bugyraiba. Egyre csábítóbb a kevesebb több felfogás.
Pedig évekkel előtte éjszakákat töltöttem azzal, hogy tortacsodákat kerestem a neten, részben az esküvő vágya vitt a szakácsiskolába is. Imádtam figyelni a menükitalálás, az ipari mennyiségek profi megfőzését és gyönyörű tálalását a rendezvényen.
Es most itt vagyunk, fűzésben vagyok, hány diszkógömböt aggasson fel az esküvőn és lobbyzom azért, hogy az otthonunkba ne akarja mindegyiket hazahozni.
Mennyi hülyeséggel próbálnak még több zsetont legombolni a hamvas fiatal aráról aki minden újjat, jobbat és szebbet akar mindenkinél és a feszengő, tárcájára sűrűn pislogó vőlegényt, aki csak izzad amikor a szervező csak köpi ki a száján azokat a szemérmetlen összegeket.
De tudom magunkról, nem fogunk megőrülni. Nem akarok világra szóló ramazurit és P. Jó üzletember, tudja hogy csak a határokat feszegetik a magas összegek és van annyi bőr a képén, hogy meghúzgálja a fülét, ha sokat mond.
Eddig annyit tettünk a készülődés hosszú listáján, hogy írtunk egy hozzávetőleges listát. 120 fő. Nos, ez alapján nézünk éttermet és sajnos a legnagyobb reménységem egyből kiesett, a Régi Posta fogadó a Csonka-templom faránál. A vendéglátó helyek 80 fős rendezvényekre vannak berendezve.
Ma voltunk a szusz parkban, csak hogy tudjátok, jövő évre minden hétvége foglalt. Egy ÉVVEL előtte. Gyorsnak és mocskosul gazdagnak kell lenni, mert csak dobálták a hatjegyű összegeket. Vihetitek felőlünk annyi pénzért, toronyórát láncostól.
Fura volt, hogy csak felém fordították a színes albumot, mint döntöbíró felé, csak nekem mondta a mondókáját a szervező. Ketten döntünk, mégis úgy tűnt ez női privilégium, a pasik csak viseljék a nyakkendőt es perkáljanak. Nem jó hozzáállás.
Egyre jobban vonzanak az alternatív ötletek, főleg miután 40 ezret kérnek azért hogy egy stégen állva mondd ki az igent.
Felkérésnek szánom, ha valakinek bevált, korrekt virágkötő, cukrász stb. Ismerőse, barátja van, nagyon szívesen juttatnám megrendeléshez, feltéve ha mindkettőnknek megfelel az együttműködés.
Addig marad a nézegetés és a kutatás a tökéletes ruha után, nem, nem az a kritérium, hogy gyönyörű legyek benne, hanem, hogy ehessek amennyit akarok, amíg viselem.
Nem tudom átviláglik e, de jobban érdekel a kulináris szervezés. Persze, nem vagyok troll, kiszedetem a szemöldököm addigra egy profival és szép piros cipőt is tervezek. Persze csak olyat, amit utána még felvehetek.
Furcsán ellentétesen hatott rám a bizonyosság hogy egy év múlva férjhez megyek. Nem akarok még alámerülni a ruhapróbák, a tüll és az esküvői-ipar rózsaszín és feneketlen bugyraiba. Egyre csábítóbb a kevesebb több felfogás.
 |
| Jonas Peterson fotója. Hangulat, ruha, kompozíció: 5* |
Es most itt vagyunk, fűzésben vagyok, hány diszkógömböt aggasson fel az esküvőn és lobbyzom azért, hogy az otthonunkba ne akarja mindegyiket hazahozni.
Mennyi hülyeséggel próbálnak még több zsetont legombolni a hamvas fiatal aráról aki minden újjat, jobbat és szebbet akar mindenkinél és a feszengő, tárcájára sűrűn pislogó vőlegényt, aki csak izzad amikor a szervező csak köpi ki a száján azokat a szemérmetlen összegeket.
De tudom magunkról, nem fogunk megőrülni. Nem akarok világra szóló ramazurit és P. Jó üzletember, tudja hogy csak a határokat feszegetik a magas összegek és van annyi bőr a képén, hogy meghúzgálja a fülét, ha sokat mond.
Eddig annyit tettünk a készülődés hosszú listáján, hogy írtunk egy hozzávetőleges listát. 120 fő. Nos, ez alapján nézünk éttermet és sajnos a legnagyobb reménységem egyből kiesett, a Régi Posta fogadó a Csonka-templom faránál. A vendéglátó helyek 80 fős rendezvényekre vannak berendezve.
Ma voltunk a szusz parkban, csak hogy tudjátok, jövő évre minden hétvége foglalt. Egy ÉVVEL előtte. Gyorsnak és mocskosul gazdagnak kell lenni, mert csak dobálták a hatjegyű összegeket. Vihetitek felőlünk annyi pénzért, toronyórát láncostól.
Fura volt, hogy csak felém fordították a színes albumot, mint döntöbíró felé, csak nekem mondta a mondókáját a szervező. Ketten döntünk, mégis úgy tűnt ez női privilégium, a pasik csak viseljék a nyakkendőt es perkáljanak. Nem jó hozzáállás.
Egyre jobban vonzanak az alternatív ötletek, főleg miután 40 ezret kérnek azért hogy egy stégen állva mondd ki az igent.
Felkérésnek szánom, ha valakinek bevált, korrekt virágkötő, cukrász stb. Ismerőse, barátja van, nagyon szívesen juttatnám megrendeléshez, feltéve ha mindkettőnknek megfelel az együttműködés.
Addig marad a nézegetés és a kutatás a tökéletes ruha után, nem, nem az a kritérium, hogy gyönyörű legyek benne, hanem, hogy ehessek amennyit akarok, amíg viselem.
Nem tudom átviláglik e, de jobban érdekel a kulináris szervezés. Persze, nem vagyok troll, kiszedetem a szemöldököm addigra egy profival és szép piros cipőt is tervezek. Persze csak olyat, amit utána még felvehetek.
