A kislány és az ő ajándékai az új világnak: Kiéhezettek

Tegnap mutatták be a magyar mozik a Kiéhezettek című fillmet, ami annyira érdekelt minket, hogy még azt a szokásunkat is megtörtük, hogy kivárjuk, hogy az Apolló moziban kezdjék el játszani és vállaltam a nachos ropogtatást hallgatni, illetve elviselni azt az igénytelenséget a nagyüzemi szórakoztatástól, hogy a film fele alatt hallottam a másik teremből a Bridget Jones filmet, A teremőr srác nyitott ajtónál nézte ezt és a szomszéd filmet is. Mit ne mondjak, úgy igazán nem lehet feszültséget generálni, ha halllom a másik filmből Udvaros Dorottya Bridget szinkronját, ami számomra a cukormáz, a fiatallyányságom nosztalgiája.

A történet nem teljesen zombis film. Nekem inkább azért tetszett, mert megmutatta, hogy sokszor azok a döntések amit evidensnek gondolunk, - mert élni akarunk mondjuk - a nagy egész tekintetében semmit sem számítanak. Igen, ehhez a gondolathoz nehezen jutottam el, mert az egóm nem engedte el azt, hogy az én életem is fontos. De a film fő kérdése számomra: Miért lenne fontos? Azért mert ember vagy?
Tegnap este, az önkényes döntés és végkifejlet miatt mérges voltam. P. megjegyezte, hogy: hát igen, nem egy hollywoodi film, itt nincs happy end. Igaza van! Azt vártam volna, hogy a film az embereknek fog kedvezni, hogy fontos az életünk, egy nagy frászt! Itt volt a kutya elásva, itt van a film igazi újítása: ez a film az emberiséget, mint veszteséget leírja és az új szabályok szerint éli tovább az életét.         
A film annak ellenére, hogy több műfajba kapkod, van benne a legdurvább öldöklés, ijeszgetés, van kevés utazás és a végén a morális dráma, kicsi fantasyvel és törzsi harcokkal, mégsem esik szét.
Ennyi kis emberevő fenevad zombi-gyerek után nem jött meg jobban a kedvem a gyerekvállaláshoz.  

Glenn Glose-on kívül nem ismertem a színészeket, de sose rosszabbat. Angliát sok szempontból szeretem, de talán az első ötben ott van az, hogy milyen szintű a színjátszás metodikája és tanítása. A 28 nappal később című film is kapott egy sajátos brit írt az előadói minőség miatt.
Ennél a filmnél is elképesztő volt az elején, milyen mozgáskultúrával, arc kifejezésekkel jelenítették meg egy ember átváltozását. Wow! Nagy elismerés XY nővér asszisztensnek, a 15 perc körül. Végignézted, ahogy megváltozik az egész arcszerkezete és inkább velociraptor, mint ember. Egy olyan vadállat akivel sohasem akarsz összefutni, ja igen és gyorsabb mint te.

Kéretik azután elolvasni, miután már láttad.

Képzeljétek el, ez a film számomra, nemhogy feloldozást, még nyugalmat sem hozott. Olyan idegesen jöttem ki a moziból, hogy éjszaka felébredtem és agyalnom kellett rajta, hogy átlássam a motivációkat.
Egy olyan megoldása lett a történetnek, ami ha belegondolok előbb utóbb bekövetkezett volna, de a főszereplő kislány egy huszárvágással úgy döntött, hogy jó lesz így. Aki nem fér bele ebbe a keretbe, az bizony haljon meg, létrehozza az új emberiséget, a civilizáció egy újabb korszakát.
Nekem ott elveszett a főszereplő iránt minden szimpátiám, amikor egy kutyát használt csalinak a zombik elcsalásaára, tudom nevetséges, de annyira sajnáltam szegény, ártatlan állatot, ami épp kapóra jött neki, hogy mikor hazamentem a mi kutyánk csak pislogott, mikor ráhullottak a könnyeim, mert meg kellett siratnom. Persze a film szépen körüljárta azt, hogy a hierarchia, az erősebb kutya közösül elv a járható út egy ilyen világban. Igen, a mérleg 2 serpenyőjébe kerül az emberi faj és az ember aki immunitással van felvértezve. Melyik a fontosabb? Melyik az életképesebb?
Annyira kegyetlen és egyben emberi az, hogy Melanie a főszereplő kislány felteszi a fő kérdést annak, aki a gyógymódot keresi: Attól hogy hamarabb voltak itt, mi jogosítsa fel az emberiséget arra, hogy egy új faj nyomorúságán és halálán kerssztül akarjon életben maradni?
Egy b-betűs szó azért elhagyta az ajkamat, mert ez volt ennek a 12 éves gyermeknek az öntudatra találása. Mikor rájön, hogy mi az ő funkciója, a küldetése. Ekkor ismerte fel, hogy az emberiségnek nincs már létjogosultsága ebben az új világban.
Nagyon tetszett, hogy megfogták a zombi apokalipszis két olyan gondolati nyúlványát, amit még eddig nem filmesítettek meg:    
1. mi történik akkor, ha ez a kórokozó a vegetációban keres utat magának, a testek egy olyan növény alapjai lesznek, amelyek termése egy olyan toboz, amely spórája belélegezve fertőz. Szerintem ezzel az ötlettel a poszt apokaliptikus irodalom újabb vállfaja született meg.
2. Ha nem lehetséges, hogy az emberi és fertőzött utódot nemzen, akkor hogy lehetne megoldani egy átmenet képzését? Bumm, megszülettek a terhes kismamából kirágó, fertőzött, mégis intelligens gyerekek. Ezáltal hogy elhagyatva születtek meg, saját törzsi közösséget alakítanak a modern világban, ahol visszamegyünk az ösztönös lét és a primitív élet szintjére. Ahol szintén a kutyás hierarchia a mérvadó.
Teljesen bezsongtam ettől a gondolattól: mi történikegy ilyen közösséggel, ha eltelik 3 generáció? Mennyire lesznek emberiek, vagy épp elllen kezőleg? Vajon elkezdik keresni a sorstársakat messzebb is? Valaha megszűnik a vírus, ahogy az idő telik? Mikor nőnek fel a feladathoz annyira hogy a nyugati civilizáció méltó követői legyenek?

    

Csak vigyázzatok, egy két év és a boltokat elözönlik az erre a gondolatfonálra fűzött könyvek a fantasy polcon.