Életünk lomjai

Most kényszerítenem kell magam, hogy írjak. Vannak helyzetek, amin szeretnél rágódni, felháborodni, elgondolkodni, de azzal is tisztában vagy, hogy Te nem tehetsz semmit, hogy jobb legyen. Nem látsz bele, nem vagy ott és akármennyire is szeretnél segíteni, nem tudsz. Csak fáj a szíved érte.

Életünk közszemlére téve

Amikor a kutyát sétáltatom, elgondolkodom az életemen, és van, amikor az élet mutat valami olyat, amin érdemes elkattogni. Például most a kabátzsebemben van egy számomra ismeretlen körtefajta leíró kártyája. Sajnálatból tettem el, mert akihez tartozott, aki álmodozott a kis lakásában, hogy neki is lesz egyszer kertje, már kiköltözött a köztemetőbe, az örökösei eladták a lakását. Mindenét kirakták az utcára, a kertészeti kártyás gyűjteménye, a vízmelegítője, a járókerete és az összes könyve és minden felhalmozott java először át lett nézve a lomisok által, utána mindent elszállított az AKSD. Ez az egy kártya maradt a kupac helyén mikor legközelebb arra mentem. Ha nem is fogok Klapp körtét ültetni a kertembe, ez biztos emlékeztetni fog egy ideig arra, hogy az az érték, ami a bőröd alatt van. A tudás, a szeretet, az egészség, az emlékeid, a tehetség, a kötődés és a tapasztalat … még folytathatnám. A többinek csak ára van.

A nénitől jutottam el a kérdésig: Mi az a mennyiségű tárgy, amit ténylegesen birtokolnod érdemes?

Mi az, hogy érdemes? Úgy értem, hogy praktikus szempontból ellavírozz egy háztartásban, szükséged van arra, hogy legyen ruhaszárító köteled, kiskanalad, sajtreszelőd, fogasod stb. stb. használati tárgyak, amik téged is a modern élet tagjává, egy fogaskerékké tesznek. Érdemes sajtreszelőt tartanod, hogy ehess bolognait például.

Beszúrtam magamnak egy kiskaput, ami az a gondolat volt, hogy: annyi érzelmi tárgy vegyen körül, amennyit az örököseim szívesen magukhoz vesznek, mert emlékeztetem őket rá.

De ez sem jó. Ami az első generációnak még emlék a mamától, az kettővel később már csak egy régi családi kacat, amihez ő nem tud kötődni, ha nincs anyagi értéke számára vagy nem hasznos. P. nagymamájának kamrája egy csodálatos időutazós hely volt, ahonnan boldogan hoztam el egy kézi habverőt, paradicsompasszírozót, kotyogóst stb. Igen, nekem konyhai cucc fétisem van, még dolgozunk rajta.    

A felhalmozás csak még több szemetet jelent. Mert az ember elsősorban szükséglete, majd érdeklődése, és végül esztétikai igénye miatt vásárolt régen, manapság a fogyasztás kedvéért.  A felhalmozás mértéke is eltér. Régen a halmozónak, vagy nagyon gazdagnak kellett lennie, akkor nevezték gyűjtőnek, vagy pedig olyan ártalmatlan, de neurotikus egyén, aki minden szemetet összehord és nem bírja ki hogy haza ne vigye.

De ahogy a termékek mennyisége nőtt egy háztartásban, annál elfogadottabb lett a gyűjtögetés minden fokozata. A gyártók, hogy a közvetlen, szükséges használati tárgyakon kívül mást is rá tudjanak sózni az emberekre, kitalálták a presztizs fogalmát, így a birtoklás és a javak felmagasztalódtak, egészen odáig, hogy szélsőséges esetekben kiváltják az adott személy életében az el nem múló értékeket.

Sőt, megy a tömeghülyítés, amikor látod a H..eken holland sörreklámban, hogy egy csaj a barátnői előtt büszkélkedik a cipő szobájával, amiben van próbáló puff, hangulatvilágítás, tükrök és a barinők részéről nyugtázott sikítás. Carrie Bradshownak van gardróbszobája, Barney Stimsonnak öltönyszobája van, nekem is kell!

Igen, figyelj oda a divatra, mert ha lemaradsz, gáz vagy. Vedd meg azt a 15. táskát mert minden szereléshez hozzáillő táska kell, az övről, cipőről nem is beszélve. 

Az utóbbi években fogyasztás nélküliséget is elkezdték propagálni. Ki gondolná épp a zászlóshajó, Amerika egy kis rétege lett torkig az évente bejelentett új telefonokkal, új autómodellekkel, a még gyorsabb ütemben változó öltözködéssel. Azt mondták, hogy mindenüket eladják, csak az a ruhájuk ami rajtuk van, nem kellenek bútorok, használati tárgyak, semmi, csak a tér amit ők elfoglalnak. Hmm, kemény szavak ezek.

Rábólinthatnék, de nem vagyok ilyen kemény. A szélsőségekhez sohasem kell az állandó odafigyelés és mérlegelés képessége. Persze, hogy könnyebb szolgaian betartani a dogmát, de basszus, még a kutyámat sem egy pokrócon altatom, mert minimálisan az is elég neki! Még egy állat is igényel vizuális ingereket, kényelmi szintet stb. Nem vagyunk sem robotok, sem vadállatok, hogy üres falak között, feketében és fehérben éljünk. Van egy vlogger, Jenny Moustardnak hívják. A minimalista életvitelről tart ismertetéseket. Nézzétek meg azt a videót amikor a lakását járja körbe. Nekem még a videón keresztül is süvít a huzat az üres házban, semmiképp sem használnám az rá otthon kifejezést. Ha ő így érzi jól magát, szíve joga, de én ragaszkodom az arany középúthoz.

Az alapgondolat viszont nagyon pozitív: legyél boldog, tenmagad. Nem, nem vagy félember, akinek egy termékkel lehet teljes az élete.     

Mit nyerhetünk azzal, hogy ha kevesebbet vásárolunk/fogyasztunk?

Mindenképp több pénzt, amit elkölthetünk utazásra, tanulásra, szórakozásra. :D

A kevesebb cucc könnyebben rendben tartható, kevesebb takarítás, rendrakás, ezáltal több szabadidő.

Kevesebb cucc, több hely. Jobb térkihasználás, jobb közérzet otthon.

Nincs stressz, megfelelési kényszer, mert egy alapos élet-láncfelvarrásból csak az igazi család és igaz barát marad. A külsőségre menő emberek úgy eltűnnek, mintha nem is lettek volna. 

Ha nem akarunk megfelelni, akkor irigyek sem leszünk, mert másnak többje van. Valószínű így is nekünk lesz több, lásd 1. érv. 

Végső soron csak az számít, hogy kicsi vagy nagy kupac gyűlik fel utánad. Szeretnék olyan kicsi kupacot, amit egy ember egy óra alatt kényelmesen összepakolhat. Attól még elég távol vagyok.

Mostanában amikor van egy egy magányos estém, kitöltök egy pohár valamit és kiborítok egy szekrényt. Csak azokat a dolgokat teszem vissza, amit használok. Nincs olyan duma hogy: ezt úgy szeretem, ez volt rajtam az x eseményen, majd ha megvarrom, majd ha belefogyok, ha fel merem majd venni, majd ha …. biztos te is ismersz néhányat.

Múltkor hallottam rokonomtól, hogy az egyik barátnője azt az elvet vallja az öltözködésben, hogy egy nőnek egész évben elegendő összesen 30 ruhadarab. Összeszámoltad már darabjával, mennyi ruhád van?

Tetszik ez az ötlet, mert a 30 olyan kellemes szám, nem sok, mégis olyan kellemesen lehet válogatni belőle, hogy az már változatos tud lenni. Az elv feltételezi, hogy ezek a darabok bizonyára jó minőségűek a viszonylag gyakori hordás kritériumaként, jól variálhatóak, stílusosak, mert több helyen kell megfelelniük stb. Innen üzenem, a hölgynek írnia kellene egy könyvet az elvéről.   

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy 4. éve egy kis komódból öltözködöm, szezononként átrakom a téli vagy nyári ruhákat a gyakran használt részbe. Az év többi időszakában a P.-től elbitorolt szekrényrekeszekben vannak. Ezt a kaotikus felhalmozást akarom megállítani. Még nagyobb nehézség, hogy imádom a régiségeket, a turkálókat és minden ilyesmit, tökéletes alany vagyok a fölösleges halmozáshoz.  

A komódban, amiben rettenetes kupac volt eddig, most minden nap kényszerítem magam, hogy elrakjam szépen, mert olyan jó egy szép fiókot kinyitni. 3 napja minden szipi szupi. Marie Kondotól (bal lány lent) egy japán lánytól tanultam hajtogatni a ruhákat, aki könyvet írt a rendszerezés zenjéről. Így minden darabot látok, a kivillanó minták meghozzák a kedvem és még kis helyet is foglal.

Mit ne mondjak, egy adag nyári póló és ruha már 3 napja a szobában van és várja, hogy felszabaduljon a másik szekrényből néhány 10 cm szabad hely. DE van nekünk egy hasonlóan kaotikus beépített szekrényünk is, amiben egy felső polcra fel lehetne dobni egy zárt tárólót, „nyári ruha” felirattal egy levendula zacskó kíséretében.

Lassan haladok, de legalább a jó irányba.

Frissítés: A hétvégén egy hatalmas szemeteszsák üres cipős dobozt, kitaposott, lyukas szandált, cipőt, félbeszakadt varrási projectet stb. szelektáltam ki. Minden alkalommal próbára tesz, hogy megsajnáltam, mikor elmegyek mellette. DE NEM! Végre pakolható a beépített szekrény.