Hej! Megjártuk északot: Malmö, Koppenhága 1.
Most még csak csapongok, mert olyan közeli az élmény, majd jön normális turistabeszámoló is. Koppenhágábából nem válogattam még képeket, csak Malmö-ből.
Nyáron, mikor egy Svédországba kiköltözött barátunk meglátogatott minket, elmondta a mindig elmondott felhívását: Ha van kedvetek jönni, szívesen látlak Titeket!
Na a wizz airnek volt egy nyári akciója és 2 Debrecen-Budapest felnőtt vonatjegy árából szereztem 2 főre repülőjegyeket Debrecenből! Malmö azért is került szóba, mert bejelentették, hogy szeptember 16-án megy az utolsó odajárat, kihasználatlanság miatt.
Khhhm azért már rég láttam ilyen tömött gépet, de mindegy, kihasználatlanság. Lehet, hogy másokban is az "utolsó lehetőség" érzete dolgozott.
Másfél óra alatt odaértünk és az első amit megláttam az országból a levegőben: rendezett farmok a dombok és a megművelt földek között, elszórva tavak és erdők, legelésző tehenekkel. Igen, úgy mutogattam P.-nek, hogy megjegyezte, hogy már nem vagyok 5 éves. Hopppá.
Nagyon örülök, hogy el tudtunk utazni, mert nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog Svédország. Pici dolgokból.
Boldog voltam, hogy mindenhol ki lehet dobni a szemetet, mert mindenhol van szelektív kuka = tiszta környezet.
Régi vágyam volt, hogy egyszer lássak egy "szemét szobát", itt láttam! Évekkel ezelőtt láttam egy dokufilmben és tetszett az ötlet. A szemét szoba a szelektív anyagok gyűjtőhelye ÉS minden olyan dologé, amit kiselejteztek, de még használható kis ráfordítással, vagy csak szemét és nem fér. Most például keverőgépet, kávéfőzőt, egy feszített rámájú régi olajfestmény. Sajnos nem volt szép munka, pedig hazahoztam volna.
Működik a társadalmi összjáték, látszik, hogy mindenki azért dolgozik, hogy jól működjön a rendszer és jól érezze magát benne.
Elvétve látott falfirkák, utcán kint hagyott gyerekjátékok, takarók és napozóágyak, amiket tényleg kint hagyhatsz, mert nem nyúlnak hozzá.
Közel volt a tenger és egy hatalmas, futkározó kutya parknak volt fenntartva. Sirályok pettyezték a tökéletesen karban tartott gyepet. Emő imádta volna.
P. felvetette, hogy elmehetnénk egy szegényebb körzetbe, ahol fegyvert is vásárolhatsz, ha akarsz, de arra már nem jutott idő. Kíváncsi lettem volna rá.
Mosolygós helyiek, akik előzékenyek és mindenki kapcsiból vált át angolra, ha külföldi vagy. Nekem több időbe telt normálisan megszólalni, így a bakijaim miatt végig szégyellős voltam beszélni.
A kedvencem a kilátás volt, mert egy felparcellázott közösségi kertre és egy kis parkra nézett a vendéglátónk lakása, aminek minden napszakban tudtam örülni. Ja igen, be lehet menni akárkinek és mégis minden szerszámod és zöldséged a helyén marad.
Töménytelen mennyiségű tégla épület, gyakori a sorházas beépítés. Ez a 2 dolog számomra garancia az állandó gyönyörködéshez.
Bicikli mélygarázs a fő pályaudvaron. Megtoldom ezt a jót még azzal, hogy ott helyben van egy bicikliszerelő műhely, egy felfújó állomás és egy olyan cég, akik egyedi bicikliket raknak össze és vállalnak biciklis költöztetést is.
Kávé és teatermosz a Szt. Péter székesegyházban, hogy egy teával a kezedben csodáld meg a kora középkori falfestményeket. A gyerekeknek játszósarok volt.
Végig napos idő volt pedig ez fölöttébb nagy kegy az északi időjárástól. A minimalista módszerrel csomagoltam a kézi poggyászos korlát miatt, de nem bántuk meg.
Nagyon tetszett még, hogy beláthattunk tökig, (tényleg tökig, mert benéztél az egyik ablakon és a homlokzat másik oldaláig elláttál) a svéd otthonokba, mert nem használnak függönyt. Beszéltünk erről, hogy ez miért van. Ha régi eszemmel lennék, akkor azt mondanám, hogy a gyér fényviszonyokat maximálisan így használhatják ki. De mikor készültem az első szakdolgozatomra ezt a dolgot a protestáns tisztaság és feddhetetlenség csimboraszójának tartotta az író, amivel a bent lakók azt jelezték a közösségnek, hogy a házban egy olyan ember lakik akinek nincs mit titkolnia.
Belsőépítészeti szempontból néztem a lakásokat, mennyi könyv van egy nappaliba, milyen festmény lóg a falon, stb. Persze csak futólag, mert nem akartam bámészkodni, hogy zavarjam őket, ezért nem is fotóztam. Nagyon tetszett, hogy az idősebb korosztály is gusztusos, egyszerű dolgokkal veszi körbe magát, ami csöppet sem avitt. Vagy ha láttunk is régi dolgokat, azt keverték.
Csing, csing, egy üzleti ötlet a fejembe ült. Felvásárlás itt, boltbérlés ott és sok sok fuvar egy kisteherautóval. Ott legalább nem csak a tűzre dobják, mint ahogy itthon látjuk olyan sokszor.
 |
| A Husqvarna bringa... |
Ott a második napon kiderült, hogy a telefonszám váltásom miatt nem tudok belépni a bankomhoz, hogy pénzt vehessek le, itthon nem jutottam koronához, alig váltottam eurót (csak a biztonság kedvéért, na épp szükség is volt rá).
Nem váltottunk sokat, mert elvileg a banki középárfolyamon lehet vásárolni kisebb lehúzással, mint egy pénzváltó, gazdaságosabb lett volna. Szombat délután a 2. visszautasításnál kiderült, hogy néhány ezer forintom volt, a lekötésemen kívül, amit nem tudtam belépés nélkül megváltoztatni. Hmmm ha tudnám milyen egy gyomorba rúgás, akkor azzal jellemezném ezt, mikor így vagy kint egy idegen országban, ami a magas életszínvonala mellett a magas árairól ismert.
Így olyan csórók voltunk, hogy örültünk hogy a vonat jegyeket, közlekedést és néhány apróságot vettünk a családnak. Pedig E. mindenben segített, ahogy lehetett. Jó nagy sz@rban lettünk, volna ha nincs ott. Arról nem is beszélve, hogy
Ha elfogadsz egy tanácsot: ha nem olyan gáz a megelőző heted utazás előtt, mindenképp ellenőrizd le a banki ügyeidet. Nehogy ott érjen meglepetés.
