Bagel-bukta
Vasárnap elkapott az ékszíj és néhány óra meg-megszakított tevékenységgel elkészítettem az első és erősen kísérletszagú bagelem. Szeretem a zsidó konyhát, már amennyit ismerek belőle és elképzelem az ízeit, mert sajnos még nem sikerül autentikus kóser fogásokat megkóstolnom, itt a "kálvinista Rómában".
Lengyel bevándorlók vitték Amerikába a bagel receptjét, ahol a keleti parton, New Yorkban, később országszerte megkedvelték az emberek ezt a jó kis tömős reggelit, amit szinte minden napszakban el tudok képzelni. Klasszikusan krémsajttal kenik meg, mert úgy tartják hogy a krémsajt oltja a szomjat. (mikor ezt hallottam egy műsorban, csak a bácsi idős korából adódóan nem mosolyodtam el ezen, a krémsajtban lévő szomjoltó hatás annyi lehet a bagel tömör tésztájának, mint csepp a tengerben)
Szerintem gyönyörű ahogy a duci fánk forma tetején ott pihen valamilyen mag, a közepéből kifolyik a krémsajt, egy élénk felvágott, sajtszelet, és valamilyen zöldség....
Ugye milyen éhes lettél?
Visszatértve a siralmas próbálkozásomhoz. A receptemből kifelejtettem néhány, gyakorlatban felmerülő ötletet. De hát, kéremszépen, a receptben is ugyanezt tették bele, az övé miért olyan szép? Azért, mert a tévében minden csillog és szép, a konyhámban viszont nem dolgozik kellékes, világosító és egy étel-stylist.
Ennyit arról, hogy mikor fogok legközelebb pontosan követni egy receptet a józan paraszt eszem nélkül.
Olyan egészséges receptúrát választottam, hogy csak utólag jöttem rá, hogy a hozzávalók nagy része (zabpehely, lemagliszt), rettenetes mennyiségű vizet tud megkötni. A végeredmény egy NEHÉZ, rugalmatlan tészta lett, a legtöbb lelkesedéssel és vágyálmokkal elkészítve.
Az első egy napban még megpróbáltam jó képet vágni hozzá, hogy meg fogjuk enni, jó ez, csak nem szoktam még meg az állagát...önáltatás stb. de P.-nek a vesszőparipája a szaftosság, mert utálja a száraz dolgokat. Hooooppá.
Ma találtam ki reggel kutyasétáltatás közben, hogy tökéletes házi bake rolls lesz belőle indiai fűszerekkel, vagy fokhagymás sóval és egyszer kétszer kerül majd a közeljövőben sajtleves, francia hagymaleves az asztalra, arra is kell díszítés!
Ezt okulásképp gyóntam meg a tisztelt nagyérdeműnek, hogy tudatosítsam magamban, hogy hibázni nem végzetes és nem megbocsáthatatlan.
DE nem adom fel, talán van olyan fajta, aminek az az alcíme, hogy: hülye álló, vagy az elronthatatlan.
Mindenesetre, megmutatom a legsikerültebbet, itt még reménykedtem, hogy csak túl szigorú vagyok a teljesítményemhez.
Lengyel bevándorlók vitték Amerikába a bagel receptjét, ahol a keleti parton, New Yorkban, később országszerte megkedvelték az emberek ezt a jó kis tömős reggelit, amit szinte minden napszakban el tudok képzelni. Klasszikusan krémsajttal kenik meg, mert úgy tartják hogy a krémsajt oltja a szomjat. (mikor ezt hallottam egy műsorban, csak a bácsi idős korából adódóan nem mosolyodtam el ezen, a krémsajtban lévő szomjoltó hatás annyi lehet a bagel tömör tésztájának, mint csepp a tengerben)
Szerintem gyönyörű ahogy a duci fánk forma tetején ott pihen valamilyen mag, a közepéből kifolyik a krémsajt, egy élénk felvágott, sajtszelet, és valamilyen zöldség....
Ugye milyen éhes lettél?
Visszatértve a siralmas próbálkozásomhoz. A receptemből kifelejtettem néhány, gyakorlatban felmerülő ötletet. De hát, kéremszépen, a receptben is ugyanezt tették bele, az övé miért olyan szép? Azért, mert a tévében minden csillog és szép, a konyhámban viszont nem dolgozik kellékes, világosító és egy étel-stylist.
Ennyit arról, hogy mikor fogok legközelebb pontosan követni egy receptet a józan paraszt eszem nélkül.
Olyan egészséges receptúrát választottam, hogy csak utólag jöttem rá, hogy a hozzávalók nagy része (zabpehely, lemagliszt), rettenetes mennyiségű vizet tud megkötni. A végeredmény egy NEHÉZ, rugalmatlan tészta lett, a legtöbb lelkesedéssel és vágyálmokkal elkészítve.
Az első egy napban még megpróbáltam jó képet vágni hozzá, hogy meg fogjuk enni, jó ez, csak nem szoktam még meg az állagát...önáltatás stb. de P.-nek a vesszőparipája a szaftosság, mert utálja a száraz dolgokat. Hooooppá.
Ma találtam ki reggel kutyasétáltatás közben, hogy tökéletes házi bake rolls lesz belőle indiai fűszerekkel, vagy fokhagymás sóval és egyszer kétszer kerül majd a közeljövőben sajtleves, francia hagymaleves az asztalra, arra is kell díszítés!
Ezt okulásképp gyóntam meg a tisztelt nagyérdeműnek, hogy tudatosítsam magamban, hogy hibázni nem végzetes és nem megbocsáthatatlan.
DE nem adom fel, talán van olyan fajta, aminek az az alcíme, hogy: hülye álló, vagy az elronthatatlan.
Mindenesetre, megmutatom a legsikerültebbet, itt még reménykedtem, hogy csak túl szigorú vagyok a teljesítményemhez.
