A sonkán és újhagymán túl: Csirke lecsóval, krumplival

Sziasztok!
Ahogy Kőhalmi Zoltán megfogalmazta egyszer az egyik előadásában: a vallásos ünnepeknél, csak a jó részeknél száll be, amikor már enni kell. Lehet, hogy a sonka a szigorú böjt vegetálása után tényleg egy mennyei manna, de ez már ebben az évben nem tudom meg. Így is nagyon jól esett minden roppanós retek és újhagyma a sonkás kalácshoz, ilyen pogány módon is kiélvezem a tavasz minden adományát, ahogy a marokszám a számba tömött friss sóskát, néha még földesen.
Húsvét hétfő van és kevesebbet tettem hasznos dolgokat, mint amennyit akartam tenni, többet ettem, mint amennyit a józan eszem megengedett volna, de így alakult, jó volt ez a néhány nap az utóbbi hetek hosszú, ideges hétköznapjai után. Most még azt is egy csodaként értékeltem, hogy a telefon is csak néhányszor csörrent meg munkaügyben. Viselhető.
Péntek reggel még belefért egy rövid kirándulás is a Hutákba, ami mindig örömmel tölt el, szeretem a környéket. Szeretek előző este szendvicset csomagolni és másnap reggel a hajnali úton kibontani, amint elhagytuk a várostáblát.
Vittük Emőkét is, amilyen visszafogott a sétálások során, megérezte a szabadság levegőjét, a nyílt tereket és a patakot, boldogságában mini mustang-ot játszott és csak nekiiramodott, rohant lógó nyelvvel, boldogan. Én meg utána.
Tanulság: Sohase becsüld le a csivava kalandvágyát, akármilyen idős is. A futás után, megérkeztünk a célhoz, egy régi épülethez, amíg felmértük a kutya aludt egyet az autóban a reggelije után.    
Kijutott a hétvégén a családból is, szerencsére, ha nem is mindenkivel sajnos, de jutott idő beszélgetni.

Szombaton baguette sütéssel próbálkoztam (visszatérő projectem, mert szívből hiányolom a baguette traditionel Lyon-i tökéletességét az életemből itt Mo-n), ami nem lett olyan borzalmas mint az évekkel ezelőtti próbálkozásaim, sőt, egészen ehető! A formájával nem voltam megbékülve, de még néhány alkalom és az is menni fog. A sokszor megsütött és kísérletezett egyszerű receptek minden héten (azóta csak saját péksütit eszem, mióta felraktam a kifli receptjét) hoztak egy minimális rutint, aminek ez a folyománya.
A lustaság, a megbeszélt időpont a vasárnapi ebédre anyukáméknál olyan recept születését segítette elő, amit jó szívvel tudok ajánlani. Történt ugyanis, hogy háromnegyed 12-kor észbe kaptam, hogy max 15-20 percem van összeállítani egy egytálételt az embernek, amivel annyi a dolga, hogy amikor úgy ítélem 30 km távolságból, hogy jó a csirke, átsült, akkor eresszek egy telefont és kiadjam a parancsot: kapcsold le.
Amikor felemeli a fedőt, akkor megcsapja az ellenálhatatlan illat, ami egy kiadós ételé és egészséges, és tartalmaz 5 féle zöldséget, hogy közben erre nem is gondol, elővarázsolható a hűtőből és kamrából. Apropó, még finom is legyen.
Nem szoktam nagy adagokat csinálni, mert hamar ráununk, annyi a szükséges, hogy egyszer megebédeljük, vacsorázzunk belőle és másnap legyen ebéd a munkahelyen. Ez max 4 adag, nem hülyére zabálósan nagy, kéretik ennek megfelelően emelni a porciókat igény szerint.

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb (alsó és felső vegyesen ki hogy szereti)
4 db nagy krumpli
1 szál sárgarépa
1 fej hagyma
babérlevél
2 tk só
1/3 üveg lecsó befőtt
1 dl vízzel hígított fehérbor

Elkészítés: A csirkecombokat bőrrel lefelé tegyük egy fedővel rendelkező sütőtálba. A zöldségeket hámozzuk meg és vágjuk nagyobb darabokra, halmozzuk rá. Babérlevelet tegyünk közé.
A lecsóba tegyük bele a sót és a bort, rázzuk kicsit össze. Öntsük a zöldségekre. Fedjük le a tetővel és rakjuk a sütőbe a következő 40 percre. Ennyi elég a csirkének, hogy átfőjön az alján. Nyissuk fel és helyezzük a húst a tetejére és a következő 20 percben süssük szabadon, hogy tömörödjön a lé az alján és süljön pirosra a zöldségekben levében pácolt hús.